A+ A-

Egy naplóból 12. rész

Sziasztok. Mostanában semmi különös velem, női test terén mostanában a feleségem Erikáé mellett Juditét, a volt tanárnőmét élvezem. Ezért tovább is haladtam , és itt az újabb zömtett anyag. : Szóval megérkeztem az amerikába, ahol kiválóan mentek a tárgyalások. Az én hajóim vihetik több cég árúit az európai piacra. Az egyik ügyfélnek volt egy kérése. Egy távoli rokona egy álmos, kanadai határ közelében lévő kisvárosban a vadászoktól vásárol fel prémet, amikből takarókat készít a pár alkalmazottjával közösen. Európában a különlegességük folytán jobb áron el tudná adni őket. Menjek már, és egyezzek meg vele. Belementem. Több napi vonat, postakocsi út végén megékeztem. Pár ezres fős takaros kisvároska volt. Hamar rátaláltam az emberemre. Valóban szép árúja volt, medve bőrökből, köztük a legendás Grizly- éből. Én is vettem magamnak egyet saját használatra, és megegyeztünk az árakról, hogy , milyen időközönként ér ki a szállítmány a kikötőbe stb. Gondoltam megszállok a helyi fogadóban, de akit megszólítottam, hogy merre találnék ilyet, nagyon bőbeszédű, és nyílt ember volt, velem nagyjából egyidős. Felajánlotta, lakjak nála pár napig egy baráti összegért, vendégül látna. Szimpatikus volt, így azt mondtam:
- Köszönöm barátom, elfogadom. Kicsit zavarba jött.
- Szeretnék előre szólni barátom, hogy ne akkor lepődjön meg. Sajnos egy gyerekkori betegség miatt nem lehet gyerekem, de a feleségem Jane miatt örökbefogadás mellett döntöttünk. Én erre azt mondtam:
- nem szokatlan dolog ez, ne aggódjon.
- Igen, de nálam mégis. Mint látja, én fehér vagyok, a feleségem is az, de egy néger kisfiút fogadtunk örökbe, liberálisok vagyunk.
Ezen tényleg meglepődtem, de már nem akartam visszatáncolni. Takaros kis háza volt kis kertel, istállóval, fészerrel. A felesége nagyon szemrevaló nő volt. Vékony, természetes szőke hajú. Szép arc, mélykék szemek. Ellenben a mostohafia, hát, nem volt bizalomgerjesztő. Nagy darab, hatalmas, ostoba arcú néger. Amikor leültünk vacsorázni, Jane szedett nekem a levesből. A dekoltázsos ruhában ráláttam a két szép formás cicijére. Ekkor megláttam, hogy a néger, Jason gyűlölettel bámul rám, a hideg is kirázott. A vacsora után még kiültünk a ház verandájára beszélgetni. Hozzáfordultam:
- Ne haragudjon, de ez a Jason elég félelmetes. Mire ő nevetve:
- Mintha csak a vén fajgyűlölő Travist hallanám. Évek óta biztat, hogy zavarjam el innen. De hát már 18 éves, lassan meg ügyvédbojtárnak valamelyik nagyvárosba, úgyis elköltözik tőlünk. Azt mondta fehér lányt vesz el feleségül. Amúgy nem rossz ember Travis, sokat beszélgetünk, sőt, jöjjön csak. Bementünk a házba, körül nézett. A felesége és a mostoha fia az istállóban végeztek. Gyorsan felpattintotta egy szekrény titkos tető fiókját. Egy általam is ismert sima csövű, nagy öbű tengerészeti mordály volt benne. Egy hatalmas ólom lövedék hatalmas erővel. Régi, de halálos.
- Ezt Travis adta, hogy eljön az idő, és meg akar ölni Jason.
Lecsukta a titkos fedelet és nevetett.
- Ekkora bolondságot. De nem akarom megsérteni, ezért titokban tartom, hogy ez itt van, és minden héten újra töltöm. Ha meghal Travis, majd elásom valahol. Nekem támadt egy gyanúm. Mi van, ha Jane és a mostohafia szeretők? Elhatároztam, kiderítem. Ébren figyeltem, de semmi gyanús jel nem volt. Délelőtt a férj, Henry a kisboltjukban eladó volt, a jó Jason meg a helyi iskola padját koptatta. Beszélgettünk Jane el, akivel igyekeztem nem kikezdeni, amit láttam, hálásan fogad. Délután aztán történt valami. El indult Henry pár barátjával kártyázni, minden nap kártyáznak, tegnap is onnan jött amikor találkoztunk. Rögtön szagot fogtam. Főleg, hogy Jane és Jason egyre többet tekintgettek rám, útban voltam. Azzal a mesével, hogy elmegyek sétálni, kisiettem én is az útcára. Vártam kicsit, majd visszaosontam. A fészerből félreérthetetlen hangok szűrődtek ki. Óvatosan belestem. Oldalt voltak nekem. Jane derékszögben volt előredőlve, és markolt egy tartó oszlopot. A ruhája a hátára hajtva, a karcsú, fehér combjai mennyeiek voltak. A formás feneke is, aminek viszont állandóan nekicsapódott a mostohafia fekete öle. És eközben persze egy vaskos, fekete dorong nyomkodott bele állandóan a fehér, szőke mostohaanyjába. Vadul, állatiasan csinálták, nyögtek, hörögtek, a ritmus is gyors volt és szédítő. Csattogott a feneke Jane nek, az egész látvány hihetetlenül mocskos, de mégis buja volt, nekem is megmerevedett a dorongom. Jane arca ki volt vörösödve, kibontott haja előhullt az arcába, ekkor megmarkolta a néger a haját, és vadul rángatta a fejét hátra. Ekkor érhettek a csúcsra, mert folytott torokhangokat adtak ki, majd lassan szétváltak. A néger a dorongjáról egy többször használatos báránybőr eszközt húzott le, és a magját kifacsarta belőle egyenesen az elétérdelt Jane szájába, aki mohón itta. Ezután felgyorsultak az események, és rendbeszedték magukat, elrejtve a báránybőrt a fészerbe. Én is gyorsan leléptem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.95 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2014. 10. 10. péntek 05:36
7P
#6 listike 2014. 03. 23. vasárnap 13:56
Tetszett.
#5 papi 2013. 12. 21. szombat 11:11
Nem rossz
#4 A57L 2013. 11. 15. péntek 11:51
Elég jó.
#3 sboy 2012. 03. 28. szerda 14:21
Azért akinek tetszik egy magas pontszámot rakjon már rá, köszönöm smile
#2 Rinaldo 2012. 03. 28. szerda 07:17
Jó a történet,fehér mostoha anyuci nem akarta a néger mostoha fiát.De a nagy farkának nem birt ellenálni.
#1 Törté-Net 2012. 03. 28. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?