80-as évek 42. rész - Házinyúl

A céghez új főkönyvelő jött. Na jó, csak számunkra új, mert amúgy használt, de ahogy elnéztem az az úgymond alig használt kategória lehet. Természetesen nőnemű, különben nem néztem volna meg úgy. Nagyon rövid fekete haj, még férfiban is rövid lenne, nevessetek ki, nekem olyan a bevonulós hossz jutott róla eszembe. Arcra azért látszott hogy 40 már megvan, testre... amit lehetett belőle látni az úgy rendben lévőnek tűnt. Nekem elég sokat kellett vele kommunikálnom, mint fő-főpénzügyi tótumfaktummal, természetesen bármit kértem tőle, az volt a válasza hogy nincs pénz, oldjam meg saját erőből, de még túlórát sem volt hajlandó engedélyeztetni, szóval elég hamar elérkeztünk odáig hogy már gyomorideggel mentembe hozzá. De amikor nem pénzt kérte, tőle, akkor értelmesen el lehetett vele beszélgetni. Na persze dicsérgettem mint cigány a rossz lovát mikor árulja, eleinte csak azért hogy jobb szíve legyen felém, de ahogy telt az idő, észrevettem hogy csak úgy ön magában is egy egész jó nő. Minden nap csinos megjelenés, olyan akin látszik hogy ad magára, de megmarad a konzervatív jóízlés határán belül. Nem hivatalos beszélgetés alatt derült ki hogy elég frissen, egy éve vált el, és utána költözött ide Dombóvárról, szóval férj semmi, két gyerek, akik már gimnazisták, oda járnak ahova Juti is járt (na persze akkor két gimi volt a városban, tehát ennek a valószínűsége 50 % volt).
Egyik nap éppen jobb kedvem volt mikor bekopogtam hozzá.

– Főnökasszony jöttem a napi nincs-nem tudom-nem adok kijelentésért.
– Péter akkor válasszon melyik választ kéri.
Eddigre pedig már megakadtam. Ma valami roppant klassz megjelenése volt, ugyan a klasszikus fehér blúz, fekete szoknya, de a blúz egy nyakba akasztós, elöl a melleken jó nagy fodrokkal, a szoknya pedig ugyan térd alá érő, de olyan feszes hogy el nem bírtam képzelni lehet-e alatta egyáltalán bugyi. Végül is, láttam már ezt a szerelését, de akkor valahogy csak nyugtáztam magamban, de azon a napon olyan képet vágtam mint aki csodát lát. Lehet azért mert a kosztümkabátját levetette?

– Miért néz rám ilyen szemekkel?
– Miért, kiesett?
– Éppen nem, de ez csak véletlen hogy bent maradt.
– Ez valami istenien dögös megjelenés.
– Azt hiszi ha megdicsér akkor adok keretet?
– Ilyen megjelenésű nőtől mást is szívesen elfogadnék.
– És abból mit akar kifizetni?
– Hát nem a túlórapénzt sem a dolgozóimnak, csúsztassák le!
– Szóval azért jött ma be hozzám?