Az élet rejtelmei 2. rész

Szavazás átlaga: 10 pont (7 szavazat)
Megjelenés: ma
Hossz: 17 882 karakter
Elolvasva: 61 alkalommal
– „... – Ügyész úr, ezennel utasítom, hogy haladéktalanul jelenjen meg a Legfőbb Ügyészségen. Egy rendőrségi gépjármű már elindult önért, perceken belül megérkezik. ”

A Legfőbb Ügyészség márványcsarnokában visszhangzottak a lépéseim. Ahogy lépdeltem felfelé a lépcsőkön, a szívem is ritmust váltott, nem tudtam, mi vár rám, de éreztem, hogy nem hétköznapi ügy miatt hívtak. A főügyész szó nélkül intett, hogy kövessem. Egy belső irodába vezetett, ahol csak ketten voltunk. Leült, és szó nélkül elővett egy megsárgult, zárt borítékot, amit lassan tolt elém az asztalon. A boríték elején gépelt szöveg állt: „A Legfőbb Ügyész kezébe, kizárólag az alábbi dátum napján. ” A dátum a mai volt. Mellette egy másik boríték feküdt, „A sajtó részére egy hét múlva juttatjuk el. Másolatban”

– Ezt ma reggel hozta be egy ügyvéd. Semmiféle hivatalos kommentárt nem fűzök hozzá. Ne építsen ábrándokat. – Mondta a főügyész, majd hátradőlt.
A kezem remegett, amikor felbontottam. A kézírás nem volt ismeretlen, Virágé volt.

Tömören, tárgyilagosan írt.

„... Azon az estén Mari is ott volt. A férje, az államtitkár öccse, erősen ittas volt, ahogy az államtitkár is. Mindkettőnk táskáját elvették, bezártak bennünket a vendégház egyik szobájába. Előbb Mari férje kezdett erőszakoskodni, majd az államtitkár következett. Mari terhes volt, ahogy én is. Engedély nélkül nyúltak hozzá. Mari védekezni próbált, többször combon szúrta a férjét. Az államtitkár dühében leszúrta Marit, engem pedig leütött. Mikor magamhoz tértem, hallottam, hogy az államtitkár telefonon beszél.
’A testet el kell tüntetni, a szomszédos saját üdülőbe, és egy kiásott gödörbe ássák el a ház északi oldalán a fal tövében, amit majd holnap lebetonoznak’.
Féltem. Tudtam, hogy engem sem hagy életben, hanem eltüntet. Mikor a Mari testét bebugyolálva kivitte az államtitkár, én felkaptam a kést, ami még ott volt. Egyetlen mozdulattal vágtam el a lábán vérző férfi nyakát, de nem álltam meg. Sokszor megszúrtam. Tudtam, hogy nem úszhatom meg. Ezért szöktem el. ”
A szoba néma maradt. A főügyész végül megtörte a csendet

– A levél hiteles. A hetvenhárom éves egykori államtitkárt ma reggel őrizetbe vettük. A beazonosított helyszínen megtaláltuk Mari földi maradványait. A jelentés szerint legalább húsz éve van ott eltemetve.
Ekkor rám nézett. Nem volt együttérzés a tekintetében, inkább fáradt, és a politika által megkötözött benyomást keltett.

Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 10 pont (7 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Álmoska5
ma 04:27
#2
Lolához hasonló befejezés. Álomszép történet, olyan mintha Lolamacko írta volna szinte, de mégis Kedves Kékég remeke. 10.P

"Álmoska5"
1
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1