Újból 3. rész

Mezítelenül, álló fasszal, Böbe által felizgatva, egy jó dugásra készülve léptem be a szobába, a kinti ölelkezéstől még enyhén kipirult bőrömön megült a pára, a hirtelen forrásba került belső levegőből. Aztán lefagytam. Az ajtófélfának támaszkodtam, szerencsére az megtartott.
A sarokkádban, a meleg vízben, buborékok között, Erzsi heverészett. Erzsi, az asszisztensem. A nő, akivel évek óta hetente kétszer – csak a test öröméért dugtunk – semmi több. Most itt van. Meztelenül. A luxusbungalóban, ahová Böbével jöttem kettesben, egy szeretkezéssel eltöltendő hétvégére. Ahol újrakezdhetünk mindent. Ahol – azt hittem, – csak mi ketten leszünk.
Még fel sem ocsúdtam, mikor Böbe egy halk, örömteli sikollyal beszökkent Erzsi mellé a kádba, mint egy kamaszlány, aki meglepi a barátnőjét. A víz fröccsent, nevettek. Arcuk két oldalára puszit váltottak, mintha ez valami hétköznapi találkozás lenne, bár Erzsin láttam az enyhe zavart. Én közben meg ott álltam, mint a fasz a lakodalomban,... de az enyém már élettelenül lógott. Hiába voltam pucér, hiába volt előttem két meztelen nő, a testem nem reagált a látványra, sőt! Az agyam meg leginkább kikapcsolt volna.
Erzsi zavartan rám nézett, hirtelen összekulcsolta a kezét a mellei előtt, de már késő volt. Látott. Láttam. Mindenki látott mindent. És én? Ott álltam, ahol egyszerre válhatott volna valóra egy kamaszkori fantáziám, azaz két meztelen nő egy kádban, akik mindketten velem akarnak dugni, de én csak szédültem tőle.
Ez nem az a helyzet. Nem így képzeltem. Nem itt. Nem velük. Nem Böbével, aki a fiam anyja, akit most próbálok visszahódítani. És nem Erzsivel, akivel csak a testünk értette egymást, a lelkünk soha. Ez így... nonszensz.
Csak álltam ott, némán, és azon gondolkodtam, hogyan is tudnék ebből kiszállni méltósággal. Ha ez még lehetséges egyáltalán. Csak álltam ott, meztelenül, földbe gyökerezett lábbal, a szám kiszáradt, a gondolataim meg versenyt futottak egymással. Böbe rám pillantott a kád széléről. Látta rajtam a feszültséget, látta, hogy a férfiasságom már nem vágyakozik, hanem a zavar miatt lelankadt. Ismert. Nagyon is jól ismert.

– Ne nézz így rám! – Mondta halkan, puhán. – Ez az egész... miattunk történt. Vagyis miattam. Én léptem félre előbb. Én voltam az, aki miatt ti... khm... összegabalyodtatok.
A szavaira megmozdult bennem valami. Zavart feloldó, és mégis zavarba ejtő egyszerre.