Búfelejtő 2. rész

Teca az ominózus este után szerencsére csak annyira nyomult mint  előtte.
– Csabibaba, ha ismét szeretnéd... tudod... én itt vagyok tudod hol találsz.
Nem zártam ki annak a lehetőségét, hogy egyszer még, vagy többször is akár összefeküdjünk, de egyenlőre mintha otthon rendeződni látszana a viszonyunk Biankával. Első pár alkalommal ott volt bennem a tövis, de az idő azt mondják mindent begyógyít míg azt a sebet fel nem szakitják.

Az irodába két gyakornok érkezett Noel félig cigány származású, de értelmes és nagy tudást szerzett az egyetemen. A másik Cintia aki 22 évesen tininek tűnő vasággyal együtt 50 kg, de 170 cm-es lány. Kissé görnyedten járt,  hogy a nemlétező melle ne legyen látható. Erre a fajta nőre mondják „elől deszka hátul léc”. Öltözködése mindig kulturált üzletasszonyos, de tudása... inkább minősítse a főnökség.
A Cintia név először csak egy túl kifinomult email aláírásként** bukkant fel a heti jelentések között.
„Üdvözlettel, Cintia Kovács, Marketinggyakornok”
Amikor először belépett az irodába, mintha valami luxusbutik ajtaján lépet volna ki, majd be hozzám.   170 centi, vékony, de nem gyerekesen törékeny – inkább úgy, mint aki tudja, hogy a testét fegyverként is lehet használni, annak ellenére, hogy kicsi görnyedéssel leplezte mellei nem nagy, vagy talán nem is létező melleit.   A fekete szoknya, ami pont annyira volt szűk, hogy a lépései egy ritmusba záruljanak, mint egy óramű.   A fehér blúza, átvillantotta a melltartója szintén fehér színét, de soha nem engedett többet, olyan volt a kicsit bővebb varrása mint egy sejtelmes árnyék.   A magassarkúja, mindig kopogott a laminált padlón, mintha figyelmeztetne, „Itt vagyok és tudom, hogy nézel. ” Na ez a lány nem közlekedett még BKK-n.
Ami viszont piszkosul zavart Cintiában mindent túl precízen csinált.   Amikor átadta a kávét a körmei – rózsaszínre lakkozott, de nem túl hosszú – szinte szándékosan megérintette az ujjam.   Vagy amikor lehajolt egy papírért, a haja – hosszú, sötétbarna, tökéletesen egyenes – mindig pont teste elé csúszott, hogy meg kelljen küzdenem a férfi kíváncsiságommal. Tudatosan csinálta.
– Az illata pedig... nem tusfürdő volt, hanem parfüm. Valami drága, fanyar, ami nem illett hozzá mint gyakornokhoz.   Túl intenzív, túl sok. Az illatán és a túlzottságán szinte fel lehetett mászni a plafonig, vagy még azon túl is.