Hegyi túra

Ez volt az első olyan vadászidény, amikor a nővéremmel és Apával együtt mentünk fel a hegyekbe. A nővéremnek megvoltak a saját barátai, a dohányzása, a hozzáállása, az életvitele, nekem a barátnőim, a zeném és a művészetem. Már néhány éve nagyon ritkán volt közös programunk, de valamiért ebben az évben Shelly el akart jönni velem és Apával Maine-be egy hétre. Amióta középiskolás lettem, Apával minden ősszel északra utaztunk. Ő szarvasra vadászott, én pedig tájképeket rajzoltam. Hogy a nővérem, Shelly miért akart az idén velünk jönni, azt csak a Jóég tudja.
Az ötórás út a vityilóig elég unalmas volt, az apám nem volt egy nagy beszélgetőpartner, Shellyvel pedig nem igazán jöttünk ki jól. Amikor oda értünk, elég gyorsan berendezkedtünk, bár Shelly nagyjából mindenre panaszkodott. Szerinte a házikó túl kicsi volt, nem volt tévé, nem volt telefon, az ágy vacak volt, stb. Stb. Szinte minden egyes szó, ami elhangzott a szájából, arra késztetett, hogy elgondolkodjak, mi a fenének akart egyáltalán eljönni?
– Hát, itt vagyunk, – mondta apa, – ebből kell kihoznunk a lehető legjobbat. Legalább egy hétig itt is maradunk.
A második nap kora reggel apa eltűnt az erdőben a vadászfelszerelésével. Az elmúlt évekből tudtam, hogy napokig nem fogom látni. Shelly azonnal elkezdett nyaggatni, hogy „nincs mit csinálni, unatkozik”. Mondtam neki, hogy nekem van mit csinálnom, azért vagyok itt, hogy lerajzoljam a maine-i tájat és vadvilágot. Volt egy hely, amit már évekkel korábban kiválasztottam, és ami körülbelül egy órányi túrára volt a házikótól, északra. Shelly már látta a munkáimat a korábbi évekből, és nagyon dicsérte őket, az elmúlt néhány évben azzal viccelődött, hogy én voltam az egyetlen a családból, aki valaha is olyasmivel tért vissza a nyaralásból, amit érdemes volt kiállítani a nappaliban. De ez még csak a második nap volt, és mivel Shelly nem tervezett semmit, máris halálra unta magát.
– Szívesen veszem, ha velem jössz, de meg kell mondanom, hogy bár ez itt egy elég kemény terep, de ettől függetlenül egy nagyszerű túra lesz. Gyere és tarts velem! Mi mást csinálnál itt egyedül? – Kérdeztem tőle.
– Meg tudom csinálni! Nem vagyok puhány! Mehetünk! – Jelentette ki.