Behavazva 1. rész

Egy kis matrac előtt állunk, ami mindössze százhúsz centi széles, és két gyapjútakaró van ráterítve.
– Hát! Ez lenne az. Bújós lesz, de meg tudjuk oldani! – magyarázza a szomszédasszonyom egy ismert politikusnőt* utánozva.
[* Az eredeti szerzője itt A. Merkel szlogenjére utal: „Wir schaffen das! ”]
Ez azon pillanatok egyike, amikor az ember egy kicsit úgy érzi, hogy rossz filmben szerepel. Minden kissé elmosódott: a körvonalak, a hangok, a saját egyensúlyérzéked.
Hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?
Janának hívják, negyven éves és a feleségem legjobb barátnője. Ha két nő ilyen szoros kapcsolatban áll egymással, a család többi tagjának nincs más választása, mint függelékként csatlakozni ehhez a barátsághoz. A gyerekek egy óvodába járnak, gyakran megyünk együtt kirándulni, rendszeresen együtt kávézunk, és még sok minden más.
Jana nemrég örökölte azt a hegyi kunyhót, amelyben jelenleg ezt a szánalmas alvó alkalmatosságot nézzük. Segítek ennek a kunyhónak a felújításában, hogy cserébe évente három-négy hetet tölthessek ott a családommal. Jó üzlet.
A szállás még csak félig készült el. A kályha működik, a fürdőszoba elvileg használható, de a víztartályt csak jövő tavasszal töltik fel teljesen. Szerencsére a generátor működik, de az üzemanyaggal takarékoskodni kell. A konyha és a szobák is lakhatóak, de a bútor még hiányzik. Ma tulajdonképpen csak téliesíteni és kitakarítani kellett volna a kunyhót. Jana férje egy pihenőnappal jutalmazta magát a mintegy öt kilométerrel távolabb, a völgyben ötszáz méterrel lejjebb fekvő faluban. A feleségem és az összesen négy gyerek társaságában.
– Akkor aludjunk egy kicsit! Felnőtt emberek vagyunk, egymás mellett tölthetjük az éjszakát anélkül, hogy bármi bajt okoznánk. Vagy ez problémát jelent neked? – kérdezi tipikus konfrontáló, ironikus modorában.
Valójában nem szeretem őt különösebben, és ez kölcsönös. Az első pillanattól fogva bizonyos bizalmatlanság és gyanakvás volt közöttünk. Mintha két egyenlő pólus találkozna, és folyamatosan taszítaná egymást, bármit is csinálsz. Normális körülmények között vagy teljesen figyelmen kívül hagytuk volna egymást, vagy verbálisan támadtuk volna a másikat. De a közte és a feleségem közötti barátság olyan erő, amely megköveteli, hogy kulturáltan viselkedjünk egymással. Annyira kulturáltan, hogy megállapodtunk abban, a munka többi részét itt fent együtt fogjuk elvégezni.