A könyvklub 3. rész
Megjelenés: 2025. március 24.
Hossz: 34 329 karakter
Elolvasva: 1 555 alkalommal
Sonja széles vigyorral lépett be a nappalijába és a kanapén heverő Amandára és Joyce-ra nézett.
– Kér valaki leveles tésztás lazactekercset? – kérdezte kedves hangon miközben elegánsan megringatta a csípőjét, odalépett vendégeihez, és megkínálta őket az előételekkel.
– Remek! – lelkesedett Joyce és kikapott kettőt a tálból.
Beleharapott, mintha napok óta nem evett volna, és mohón a szájába tömte az elsőt.
Sonja döbbenten nézett – Vigyázz!... még mindig...
– Forró!... ó... basszus! – Joyce elvörösödött és hűsítő levegőt szívott a szájába, miközben könnyes szemmel próbálta lenyelni a falatot. – hisztérikusan csapkodott a kis kezeivel.
Amanda csuklott a nevetéstől és a párnáiba zuhant – Haha haha... falánk... úgy kellett!
Joyce dühösnek tűnt a könnyes szemével és gyengéden megveregette Amanda vállát:
– Hagyd abba a röhögést, meg is halhattam volna!
– Itt a kóla – vigyorgott Sonja és egy pohár hideg üdítőt tartott haldokló barátja elé.
Sonja leült a velük szemben lévő székre, és vigyorgott egy darabig – Jó?
Amanda és Joyce egyszerre bólintott.
– Igen... finom... ha kihűlnek – válaszolta Joyce kuncogva.
Joyce egy ideig Amandát nézte és felvonta a szemöldökét.
– Neem... te is? Csak én vagyok itt, akinek nincs szeretője? – panaszkodott Sonjának.
Amanda kérdőn nézett Joyce-ra.
Joyce szélesen elvigyorodott:
– Ó ugyan már! A múlt héten, Sonja még mindig úgy ragyogott mintha az egész éjszakát egy faszon töltötte volna mint egy nyúl, és most te... valld be! Arnold a 43-as számból? Rodney?
Joyce kuncogott egy kicsit, és végighúzta a kezét a 'Romlott álmok' köteten és huncutul Amandára nézett.
– Vagy Daan? – kérdezte negédesen. Szuggesztíven megnyalta a száját – Tudod, a szexi fiad.
Amanda nyelt egyet és vörösre vált. Félrenézett:
– Viselkedj normálisan, Joyce!... én... senki... hogy gondolhatsz ilyet... pff Daan... viselkedj normálisan! – ismételte meg, nyelt egyet, és tehetetlenül nézett Sonjára.
Sonja elvigyorodott:
– Igen, gyerünk, a múlt héten te sem segítettél, nincs támogatás. – Ivott egy kortyot a jéghideg kólájából.
Amanda kuncogott – Na, te aztán igazi barátnő vagy – mondta kétségbeesetten.
Sonja bólintott – Aha.
– Na, gyerünk, valld be, melyik kandúrtól ragyogsz úgy Amanda, és ne hazudj! – ugratta Joyce.
– Kér valaki leveles tésztás lazactekercset? – kérdezte kedves hangon miközben elegánsan megringatta a csípőjét, odalépett vendégeihez, és megkínálta őket az előételekkel.
– Remek! – lelkesedett Joyce és kikapott kettőt a tálból.
Beleharapott, mintha napok óta nem evett volna, és mohón a szájába tömte az elsőt.
Sonja döbbenten nézett – Vigyázz!... még mindig...
– Forró!... ó... basszus! – Joyce elvörösödött és hűsítő levegőt szívott a szájába, miközben könnyes szemmel próbálta lenyelni a falatot. – hisztérikusan csapkodott a kis kezeivel.
Amanda csuklott a nevetéstől és a párnáiba zuhant – Haha haha... falánk... úgy kellett!
Joyce dühösnek tűnt a könnyes szemével és gyengéden megveregette Amanda vállát:
– Hagyd abba a röhögést, meg is halhattam volna!
– Itt a kóla – vigyorgott Sonja és egy pohár hideg üdítőt tartott haldokló barátja elé.
Sonja leült a velük szemben lévő székre, és vigyorgott egy darabig – Jó?
Amanda és Joyce egyszerre bólintott.
– Igen... finom... ha kihűlnek – válaszolta Joyce kuncogva.
Joyce egy ideig Amandát nézte és felvonta a szemöldökét.
– Neem... te is? Csak én vagyok itt, akinek nincs szeretője? – panaszkodott Sonjának.
Amanda kérdőn nézett Joyce-ra.
Joyce szélesen elvigyorodott:
– Ó ugyan már! A múlt héten, Sonja még mindig úgy ragyogott mintha az egész éjszakát egy faszon töltötte volna mint egy nyúl, és most te... valld be! Arnold a 43-as számból? Rodney?
Joyce kuncogott egy kicsit, és végighúzta a kezét a 'Romlott álmok' köteten és huncutul Amandára nézett.
– Vagy Daan? – kérdezte negédesen. Szuggesztíven megnyalta a száját – Tudod, a szexi fiad.
Amanda nyelt egyet és vörösre vált. Félrenézett:
– Viselkedj normálisan, Joyce!... én... senki... hogy gondolhatsz ilyet... pff Daan... viselkedj normálisan! – ismételte meg, nyelt egyet, és tehetetlenül nézett Sonjára.
Sonja elvigyorodott:
– Igen, gyerünk, a múlt héten te sem segítettél, nincs támogatás. – Ivott egy kortyot a jéghideg kólájából.
Amanda kuncogott – Na, te aztán igazi barátnő vagy – mondta kétségbeesetten.
Sonja bólintott – Aha.
– Na, gyerünk, valld be, melyik kandúrtól ragyogsz úgy Amanda, és ne hazudj! – ugratta Joyce.
Ez csak a történet kezdete, még 16 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A nyelvtudás hiánya nem biztos hogy mindig átok. Így sokkal bátrabban merek hozzányúlni a "non-english" írásokhoz is. Ugyanannyi az esélyem a magyarítással, és nem köt az a gondolat, hogy "akkor én csak angolból dolgozhatok, mert azt a nyelvet legalább ismerem valamennyire." Mindig elismerem ha szembesítenek egy félrefordítással és nem tagadom a tudatlanságomat.
Fordítóként annyit tehetek, hogy nagyon erősen szelektálok, és ha már 'family' akkor igyekszem a jobbakat elétek tárni. A "miért"-ről az az elméletem, hogy a jelenlegi szexuális szabadság közegében mindössze két igazi irodalmi tabu maradt: az inceszt, és a lányok havi ciklusa. Minden más már megszokottnak számít. És ezt a tabu kategóriát elsősorban még mindig az ilyen specifikus oldalakon érik el az olvasók. Ez a plusz a többihez képest és talán ezt honorálják a magasabb pontszámmal.
Fordítóként az ilyen hibák (szóismétlések) elgondolkodtatnak, mennyire szabad belenyúlni az eredeti szövegbe. Ha engem irritál, akkor eltérek a szerző szövegétől, és valami szinonimát alkalmazok, vagy átfogalmazom a mondatot. Ha nem érzem feltűnőnek, akkor meghagyom.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a családi sztorik olvasói elnézőbbek a szöveg hibáival szemben.
Megjegyzem, bátor vállalkozás salsa részéről, hogy egy holland szerző írását választotta nyelvismeret nélkül pusztán a gépi fordítóra hagyatkozva.