A+ A-

Egy üzletasszony naplója 5. rész

Átirat
22. fejezet
Megérkezés Kairóba
Másnap dél körül Carlo kikísért a repülőtérre és vett nekem egy jegyet Kairóba. Kerestünk egy bankot és számlájáról átutalt egy nagy összeget számomra, 1000 dollárt. Ez volt a tegnapi fizetése, ami a líbiai állam, az UNESCO, a WHO és egyéb szponzorok támogatásaiból jött össze.
- Ha szükséged van bármire, csak hívj. - mondta.
Ezzel átnyújtott egy névjegykártyát.
- Köszönöm szépen. - válaszoltam.
A nadrágon keresztül megsimogattam a faszát és adtam egy puszit az arcára. Visszamentem a reptérre. Mint később kiderült, pár hónap elteltével Carlo közölte velem levélben:
"A tanár soknak ítélte a történteket és engem súlyos megrovásban részesített."
A repülőút alatt semmi érdemleges nem történt. Unalmas emberek, semmittevés. Gondoltam masztizok kicsit, azzal is telik az idő, de már ahhoz sem volt kedvem, annyira kiábrándító volt minden és mindenki. A szendvics is förtelmes volt.
Szerencsére nem tartott örökké. Landoltunk. A repülőtéren fogtam egy taxit és felhívtam Vivienne-t. Megbeszéltük, hogy hova vigyen a taxi. Aztán hozzá tettem:
- Hívjál vissza, de nem fogom felvenni.
Rögtön tudta miről van szó. A taxi hátsó ülésén ültem. Mobilomat rezgőre állítottam és óvatosan feldugtam száraz puncimba. Kissé nehezen ment be. Vártam. Hamarosan vibrálást éreztem odabent. Nagyon jól esett. Újból kezdtem nedvesedni. Időnként véget ért a vibrálás, ilyenkor vártam, hogy újból hívjon. Lassan, de biztosan egyre nedvesebb lettem. Már ajkaim harapdáltam a kéjtől. Megérkeztünk. Charles és Vivienne már várt a szálloda bejáratánál. Charles kifizette a taxit, én átöleltem Vivienne-t és szájon csókoltuk egymást. Fülébe súgtam:
- Hívj újból.
- Óóó! Még mindig bent van? - kérdezte.
Ártatlanul elmosolyodtam.
- Tudod, nekem soha nem elég.
Felmentünk, lepakoltunk és elindultunk az étterembe vacsorázni. Már nagyon éhes voltam. Leültünk egy csendes asztalhoz. Vivienne megint hívta a mobilomat, én meg halkan nyögdécseltem behunyt szemekkel. Aztán összerándultam és halkan elélveztem. Kihúztam a telefont lucskos pinámból. Lassan, mert Vivienne és Charles is érdeklődve nézett a lábam közé. Teljesen átázott a mobilom.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2013. 07. 18. csütörtök 05:52
Jó lett.
#1 Törté-Net 2010. 11. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?