Vetélytársak 5. rész

A hajnal első sugarai bearanyozták szobám falait. Erről persze én mit sem tudtam, mert aludtam. Az ajtó felől halk kopogtatást hallottam. Felkönyököltem. A szívem nagyot dobbant, amikor Melinda kinyitotta az ajtót.
– Szia! – mondta, az arcán halvány mosollyal.
– Szia! – mondtam, és a szó félig suttogásként, félig károgásként hagyta el a torkomat.
– Csak jó reggelt akartam kívánni.
A mellkasomba minden bizonnyal örökre bevette magát valami kellemesen feszítő érzés, és aztán átköltözött a gyomromba is. Ujjaimmal megmarkoltam magam alatt a lepedőt. Belépett a szobába, és én végignézhettem rajta. Ahogy ő viselte, még a hosszú fehér póló nagyon szexis volt.
Halkan becsukat az ajtót maga mögött. Ahogyan a zár nyelve kattant, a szívem vadul verni kezdett. Melinda itt van velem egy szobában, és egy bugyin kívül nincs rajta semmi.
Visszatartottam a lélegzetemet, és a tekintetemmel követtem, ahogyan lassan odalép az ágyhoz. Leült mellém, és a csípője a lábamhoz ért. A napfénybe úgy világított a szeme, akár két drágakő. Tekintetét lassan végighordozta az arcomon, majd le a mellkasomon. De ez olyan tekintet volt, hogy a mellbimbóim azonnal nekifeszültek a vékony takarónak.
A szemével már megint az arcomat fürkészte, és én halkan felsóhajtottam. Mintha ezernyi pillangó költözött volna a gyomromba, amiknek mind egyszerre jutott eszébe, hogy valahogy ki kellene törni onnan.
– Emlékszel még, az estére? – Közelebb hajolt, így az ajkunk már csak, néhány centire volt egymástól. – Most még csodálatosabb lesz.
– Igen? – Oldalra döntötte a fejét, és egymáshoz ért az orrunk.
– Ó, igen.
– Megint nem csókolsz meg?
– Pontosan ezt nem fogom tenni – húzódott mosolyra a szája.
Ahogyan a testem megfeszült és egyszerre befogadóvá vált, minden porcikámat melegség öntötte el. Lehunytam a szemem, miközben az ajkai egyszer, majd még egyszer végigsiklottak az én ajkaimon, majd rájuk tapadtak. Az a finom érintés szinte az őrületbe kergetett.
Melinda a bal karjára támaszkodott, a másik kezével pedig az arcomat simogatta. Először a szám egyik, majd a másik sarkába is belecsókolt, utána a kezét, végigsimítva a nyakamon, a tarkómra csúsztatta. Ajkaival végighaladt az arcomon, lángolóan forró vonalat rajzolva, egészen a fülemig. Megremegtem, mire ő mélyen, halkan felnevetett. Az ajkai megtalálták a fülem alatti érzékeny kis helyet, amitől felnyögtem.