A+ A-

Vetélytársak 10. rész

A limuzin vad tempóba kanyargott az óváros utcáin. Nem sokat láttam … pontosabban semmit, mert Marco egy fekete selyemkendővel bekötötte a szememet. Csak a macskaköves út huppanásaiból következtettem ki, hogy elhagytuk városunk huszadik századi szegletét. – Itt vagyunk – szólalt meg váratlanul és kisegített a kocsiból. A látásomat is visszakaptam, de nem sok köszönet volt benne. Elég jellegtelen, szürkére festett ajtó előtt álltunk.
Kísérőm csörömpölt egy kicsit a kulcsaival majd kinyitotta. Bent a kintinél mélyebb sötétség fogadott. Partnerem megfogta hátul a derekamat. Még soha egyetlen férfi sem csinálta ezt velem. Vezetett, mintha a tulajdona lennék. Valamiért olyan erotikusnak tűnt a helyzett.
Gyenge fény villant. A lakás sokkal visszafogottabbnak bizonyult, mint amire számítottam egy ilyen embertől. Noha a bútorzat és a kevés dekoráció nyilvánvalóan drága volt, mégsem tűnt hivalkodónak. Egy kicsi, de teljesen használható konyha volt jobbra. Akárhová néztem, csupasz téglákat és gerendákat láttam, ami kissé ipari hangulatot kölcsönzött a nappalinak. Hatalmas festmények függtek képsínről. Mindegyik egyedileg megvilágítva. A kevés bútor miatt tágas és levegős volt a hely. A kandalló előtt alacsony bőrgarnitúra állt, beszélgetéshez vagy lazításhoz. Intett, hogy üljek le, majd kezembe nyomott egy pohár italt. Miközben a szókatlanul édeskés vörösbort kortyolgattam kedvtelve legeltette rajtam a szemét.
- A cél az – kezdte – hogy igazi ribancot neveljünk belőled. Olyan nőt, aki örömét leli abban, hogy kiszolgálhatja a férfiakat, akinek nincs saját akarata, aki, hagyja, hogy a megfelelő irányba vezessék.
- Elég különösen hangzik. Mintha rabszolga lennék.
- Igen – jött a nyílt válasz – de olyan rabszolga, aki nem rabságnak, hanem szabadságnak érzi azt, hogy szolgálhatja urát. Akit feloldoztak a bűntudat, az egoizmus, az akarnokság béklyói alól, aki valóban szabadon elmerülhet a hús gyönyöreiben.
Megráztam a fejem, a gondolataim felszívódtak a testemet elárasztó forróságban. Az idő lelassult és eltűnt a múlt.
- Innentől magázni foglak, hogy megtanuld hol a helyed. Álljon föl és jöjjön ide.
Egy lépéssel közelebb mentem. Egyre lenyűgözőbbnek és egyre veszedelmesebbnek találtam partnerem. A logika azt sugallta volna, hogy minél ismerősebb valami, annál bizalomkeltőbb, de épp az ellenkezője történt. Mintha ilyenkor valami szavakat kelleni kitalálnom, hogy …. . Nagy tenyerébe fogta az arcomat, kissé kinyitottam a számat, és titokban remélte, hogy Marco meg fog csókolni.
- A hátad mögé – mondta Marco.
- Ez szabály?
- Nem mindig. Csak ha mondom.
- Szeretek megérinteni másokat.
- Én pedig az engedelmességet szeretem – felelte Marco.
Vonakodva a hátam mögé tettem két kezem. A csók lassan, lágyan kezdődött, lehunytam a szemét, és előredőltem. Marco a testével tartotta, és az ereje átáramlott belém. Tehetetlen voltam. Elszántsága és férfiereje a legmélyebb ellenkezésemet is elnémította. Akarta ezt a férfit. Hirtelen előtt véget vetett a csóknak, de szemöldökráncolása belém fojtotta a szót. Pár pillanat múlva megint lecsapott rám, ezúttal erővel, behódolást követelően. Elvesztem. Akartam. Akarta Marcot. Amikor a légzésem szaggatottá vált, és a testem felkínálkozóvá, elengedett.
- Eddig jól viselkedték kislány. Most állj szembe az ággyal, és kapaszkodj a padba. – mondta, majd miután elhelyezkedtem felhúzta a ruhámat.
- Mintha egyenesen verésre teremtették volna a fenekedet - húzta végig az ujját a bugyim szélén. - Ezt most leveszem rólad. Most pedig állj olyan széles terpeszbe, amilyenbe csak tudsz, és fordítsd befelé a lábfejedet.
Dörzsölni kezdte a fenekem, először könnyedén, aztán gyorsabban. Majd hirtelen abbahagyta. Ujjaival masszírozni kezdte csiklómat. Döbbenetembe kissé összébb húztam a lábaim. - Maradj úgy, ahogy voltál – figyelmeztettet Marco. Megnedvesítette az ujjait, majd folytatta s mivel már eleve egy kicsit nedves voltam, csak pár másodperc kellett ahhoz, hogy igazán síkos legyek. Még nem is számítottam rá, amikor belém hatolt és ujjazni kezdett. Felegyenesedtem, de ügyeltem rá, hogy a lábamat ne húzzam össze. Aztán éreztem, hogy a férfi a hüvelykujjával a csiklómra nehezedik. Elviselhetetlenül kellemes volt ez a nyomás.
- Mmmmm… –búgtam.
- Tetszik, nedves kis Ritám?
- Nagyon, nagyon – feleltem, és éreztem, hogy közeledik az orgazmus.
De ahelyett, hogy Marco a csúcsra juttatott volna, visszahúzódott, aztán keményen rácsapott a jobb fenekemre. Felkiáltottam. A fájdalom azonban szinte azonnal alábbhagyott. Majd elmúlt, és Marco visszadugta az ujját. Az orgazmus megint készülődni kezdett. – Igen… Marco most nem húzta ki az ujját, de újra rávert fenekemre, ezúttal baloldalt. A fájdalomtól még jobban lüktetni kezdett mindenem. - Igen – szólt Marco. – Mondd, mit szeretnél. Hátrébb toltam a fenekemet, szavak nélkül is még többet kérve.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.16 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Bizse42 2018. 10. 16. kedd 20:13
Vége! EZ MÁR NEM AZ ÉN VILÁGOM!!! Idegen tőlem nagyon az erőszak...
#5 sunyilo 2018. 09. 13. csütörtök 21:09
Élvezhetetlen a sok hibától, mintha nem is magyarul írták volna. A Gugli fordító után a helyesírásellenőrzőt is rá kellett volna engedni...
#4 veteran 2018. 09. 13. csütörtök 15:33
Kezd durvulni, nem szeretem az erőszakot.
#3 cscsu50 2018. 09. 13. csütörtök 14:41
jól alakul
#2 A57L 2018. 09. 13. csütörtök 03:50
Ez az eddigi legjobb rész.
#1 Törté-Net 2018. 09. 13. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?