A+ A-

Vetélytársak 9. rész

Úgy éreztem magam mintha kitárult volna, a börtönöm ajtaja. Nem is oly rég még kis csitri voltam, aki megőrült, ha csak megérintette a szeretett férfi. Most meg olyan gyerekesnek tűnik a vetélkedésem anyával egy olyan férfiért, aki nem ér többet, mint a vibrátorom.
Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondom a muternak, amit Melindától megtudtam. Végül a hallgatás mellett döntöttem. Ha valóban van olyan hálózat, amiről a kopasz pasi mesélt, hát kivetette rám a hálóját. A Petrával és a testvérével eltöltött emlékezetes este után valami megváltozott. Viktor is másképp nézett rám, már nem próbált a bugyimba bejutni és anyám óriási megkönnyebbülésére én se erőltettem a dolgot. Cserébe annyi szabadságot és pénzt kaptam, amennyi csak akartam. Jöttek viszont a rejtélyes hívások, amelyek újabb és vadabb élvezeteket ajánlottak.
Aznap éjszaka szükségem volt Rikki kinyújtott kezére, hogy kisegítsen az értem küldött limuzin hátsó üléséről, és elrendezze a tangóruhámat ellepő rengeteg vörös tollpihét. Egyáltalán nem lepett meg, hogy a ruha tökéletesen illett rám, az viszont megdöbbentett, milyen jól áll nekem. Deréknál kényelmesen rám simult, kiemelve a mellemet. A hosszított derékrész alatt a ruha tollzuhatagban folytatódott, amely egészen a lábszáramig ért. Úgy éreztem magam, mint egy istennő, aki éppen előbukkan a skarlátvörös óceán habjaiból.
Idegesen rámosolyogtam, aztán végigpillantottam a tangóklub neonfényes bejárata felé vezető szűk utcán. Nagyon kevés ember járt ezen a félreeső helyen éjfélkor. Finom kezével előretessékelt. Nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj – mondogattam magamba. Ahogy közeledtem a sötét klubból kiszűrődő szomorú, de lendületes zene forrásához, egy kedves arcú, szintén kesztyűs ajtónálló félrehúzta a bejárat előtt lógó bársonyfüggönyt: - Már vártunk önre, Rita kisasszony. – mondta.
Félve beléptem. Egy tucat pár fordult felém, hogy megnézzen magának, mintha csak vártak volna. Elvezettek az apró asztalok között egy pádhoz a távolabbi fal mellett. Ahogy leültem, egy fehér tüllszoknyát és fekete-fehér csíkos harisnyát viselő fürge pincérnő rózsaszín italt helyezett elém.
A tánctértől jobbra egy kicsi, tompán megvilágított együttes belekezdett egy balladába. A zenészek bekötött szemmel játszottak; fejük ütemesen mozgott a zene ritmusára. Miért van bekötve a szemük? A közönség az együttes felé fordult; egy árva reflektor fénye világítottam meg a táncteret. Belesüppedtem bársonyülésembe, és reméltem, hogy csak figyelnem kell. Éreztem, hogy a szívem dobogni kezd a ruhám alatt, és biztosra vettem, hogy mindenki más is meghallotta.
Egy lenyűgöző megjelenésű nő az enyémmel teljesen megegyező, de fekete ruhában a tánctér szélétől lassan a reflektor fényéhez sétált. Keze egy mikrofon köré kulcsolódott, ajka rubinvörösen ragyogott. Spanyolul énekelt, de annyit sikerült kivennem, hogy szomorú a szöveg. Egy pár az első sorból fölállt, és egymás karjában elmerültek a tangó ismerős mozdulataiban: átölelték egymást, léptek, fordultak, hajladoztak, végig szorosan összefonódva. Egy másik nő derékig hasított, szűk kék ruhában magával húzta szmokingos partnerét a parkettre. A táncuk négy további párost vonzott a tánctérre, és az énekesnőt hamarosan egy tucat test vette körül, akik körözve mozogtak a zenére. Aztán az énekesnő felém fordult, és egész szenvedélyével... célba vett?
A dal a múló időről szólt, egy nőről, aki a meg nem élt pillanatokat siratja. Vagy talán a félálomban töltött életét. Az énekesnőből hipnotikus erő áradt. Fészkelődtem ültömben; nem tudtam eldönteni, hogyan reagáljak átható tekintetére. Úgy tűnt, mintha mindenki szeme láttára el akarna csábítani. A rám irányuló figyelemtől felváltva éreztem magamat elbűvölten és kínosan, és megkönnyebbültem, amikor egy napbarnított kéz intett, hogy álljak föl.
A kéz egy magas férfihoz tartozott, akinek rövid, fekete, göndör haja és gyönyörű fekete szeme volt. Rám mosolygott; tökéletesen sima, olajbarna arcából tökéletes fehér fogsor villant elő. Úgy éreztem, a térdem összerogy, ha föl kell állnom.
- Attól tartok, nem tudok táncolni - szabadkoztam olyan hangosan és udvariasan, ahogy csak tudtam anélkül, hogy túlkiabálnám az énekesnőt.
- Nem baj - biztatott továbbra is mosolyogva, majd hozzátette: - Csak engedje nekem át magát, és a többi rendben lesz. Mi majd gondoskodunk magáról.
Mi? Talpra segített, széles mellkasával fölém tornyosulva – isteni testére fekete ing feszült, amelyet betűrt táncos lábára tökéletesen simuló fekete nadrágjába. Megragadta a kezemet, és a táncparkettre vezetett. Átkarolt, és magához húzott, amíg testem egészen az övéhez nem simult, sarkam a cipője között. Megfogta a másik kezemet, és föltartotta. Hirtelen megéreztem, hogy valaki hátulról hozzám simul. Megfordultam, és döbbenten láttam, hogy a gyönyörű énekesnő az; behunyt szemmel ő is megfogta fölemelt kezünket, ujjait az enyémbe fonva.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.42 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 cscsu50 2018. 09. 11. kedd 23:42
kissé gyenge
#7 sunyilo 2018. 09. 11. kedd 22:14
Nyúlik, mint a takony...
#6 zoltan611230 2018. 09. 11. kedd 09:05
Pocit gyenge.
#5 listike 2018. 09. 11. kedd 07:12
Lagymatag és gyenge.
#4 feherfabia 2018. 09. 11. kedd 06:20
Ez elég gyengére sikerült!
#3 veteran 2018. 09. 11. kedd 05:44
Nem remekeltél
#2 A57L 2018. 09. 11. kedd 01:58
A folytatás nem lett nagy szám.
#1 Törté-Net 2018. 09. 11. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?