Egy csarnokban Csepelen

Amikor lehajtottunk a Gubacsi hídról és megálltunk a csepeli rozsdaövezet egyik egykori üzemcsarnokánál, elmagyaráztam a fiamnak, hogy ez egy bukkake buli lesz.
Nem én szerveztem a bulit. Azt Kovács úr intézte. Kapcsolatai voltak az égvilágon mindenkivel, az élet árnyékos és napos oldaláról egyaránt. Én csak a főszereplőt adtam: a fiamat, Tamást. Több másik bulin is sztár volt már, és nem igazán szerette őket.
Napokig durcás volt, ahogy a bulik egyre közelebb kerültek. Mindig szóltam neki, hogy közeleg egy buli, hogy kellőképpen rá tudjon hangolódni. A mellkínzós összejövetel szórakoztató volt. A vendégek egyre erősebb és erősebb csipeszeket tettek érzékeny mellbimbóira, és hallgatták, ahogy a hangja elmegy a sikolyoktól, és a magas hangú vinnyogásból rekedt üvöltésbe fordul.
Miután pár órán át kínozták a melleit, nekiláttak a pöcsének. Mindeközben egy dildó volt a seggében, ami egy villanypásztor trafójára volt csatlakoztatva. Babráltunk a feszültséggel, és néztük, ahogy vonaglik.
A csarnok ajtajában Tamás megtorpant, én meg izgatott lettem. Öt ezresembe került minden vendég ideszervezése. Kovács úr ebből ingyen italokat is biztosított nekik. Ittak és arról a kis ribanc fiúról beszélgettek, aki a műsor sztárja lesz.
– Gyere, ne várassuk őket! – mosolyogtam Tamásra, és szelíden betoltam az ajtón.
A csarnok közepén álló keskeny padon levő műanyag szerkezethez vezettem.
– Ez egy bukkake doboz. Csak lazíts, és légy jó fiú!
Borzasztóan remegett, a fogai vacogtak. Mellbimbói, amelyek az előző kezeléstől megnyúltak és gumiszerűek voltak, kavicsokká zsugorodtak össze.
– Kérlek, apa! – mondta, de én lecsendesítettem, és gyengéden végigsimítottam a fején, játszva a frizurájával.
– Vedd le a nadrágodat ezeknek a kedves férfiaknak!
Habár az arcát és a száját akartuk használni ezen a bulin, azt akartam, hogy a fiú meztelenül legyen, mert így megalázóbb volt számára. Szerettem, ha a lehető legmegalázottabbnak érzi magát. Tamás lehúzta fekete nadrágját, felfedve sima, szőrtelen lábait, puha, feszes, kerek kisfiús fenekét, a farkát és zacskóját. Mezítláb állt, idegesen ugrálva egyik lábáról a másikra.
– Most feküdj fel a padra, légy szíves, és tedd a fejed abba a műanyag dobozba! Gondolj rá úgy, mint egy sisakra, ha akarod! A fejed illeszkedik abba a lyukba.