A+ A-

Laura ébredése 16. fejezet

Laura két napig alig tudott járni. Kész szenvedés volt, amikor ki akart menni a fürdőszobába. Betegszabadságot vett ki, és ideje nagy részét az ágyban töltötte, újra átélve az élményeit és próbálva elfeledni a testébe maró fájdalmat.
Most már legalább tudom, milyen egy igazi, vad döngetés - gondolta. - Öt-hat férfival sem lehet sokkal rosszabb. Azok ketten olyanok voltak, mint egy kisebb hadsereg. De legalább senki sem mondhatja rám, hogy leszbikus lennék. Mindkétszer elmentem. Aztán engedtem őket is elélvezni a számba és a melleimre.
Mindazonáltal az egész egyszerűen borzalmas volt. Még most is kirázta a hideg, ha visszagondolt rá. Ezek tényleg meg akartak ölni azzal, hogy halálra dugnak, ugye? - kérdezte magától. Alig tudta elhinni, hogy keresztül ment ezen az egészen. Az egész célja azonban mégsem valósult meg.
A harmadik napon, amikor a teste már kezdett gyógyulni, a gondolatai ismét Rina köré összpontosultak. És a kibírhatatlan fájdalom is visszatért a szívébe. A fizikai fájdalmat annak a tudatnak a lelki fájdalma követte, hogy már soha többé nem tarthatja a karjaiban a lányt, nem csókolhatja meg, sosem ölelheti át, miközben mindketten átélik életük legvadabb orgazmusát.
Aznap este, épp csak vacsoraidő előtt, amikor a csengő megszólalt, nem reménykedett semmiben. Úgy nyitotta ki az ajtót, hogy semmi különösre nem várt. Meg sem fésülte a haját és csak egy öreg, foszlott köntöst húzott magára. És ki más állhatott volna az ajtó előtt, mint Rina.
Laura nem tudta megállni, hogy halványan elmosolyodjon.
- Ez már kezd a szokásoddá válni, nem? - mondta erőtlenül.
- Vacakul nézel ki. - válaszolta Rina.
Hosszú, kényelmetlen csend borult rájuk.
- Szóval, csak itt állunk és csevegünk, vagy esetleg szeretnél bejönni? - öltött Laura pókerarcot.
Rina anélkül lépett be, hogy egy szót is szólt volna, és szembe fordult Laurával.
- Nem viccelek. Pocsékul nézel ki. Mi történt veled?
Laura megpróbálta elbagatellizálni a dolgot.
- Ó... semmi. Csak kivettem egy kis szabadságot. Bizonyára hallottad.
- Szeretnél beszélni róla?
- Biztos nem érdekel.
Bementek a nappaliba. Rina a munkahelyi ruháját viselte. Egy szűk, rövid vörös szoknyát, amely látni engedte tökéletes, fénylő lábait és egy krémszínű blúzt, amely lágyan ölelte körül a melleit. Keresztbe tette lélegzetelállítóan gyönyörű lábait. Laura próbálta nem megkívánni őt.
- Próbáld meg! - hajolt előre Rina.
- Előbb te mond el, hogy miért vagy itt! - mondta Laura halkan.
Felsejlettek előtte legutóbbi találkozásuk képei és próbált nem reménykedni, annak ellenére, hogy a gyomra összeszorult az izgalomtól.
Most Rinán volt a sor, hogy elszégyellje magát. Leszegte a fejét és összefűzte az ujjait. Keresztbe tette, majd ismét egymás mellé engedte a lábait. Laura érezte, hogy puncija az akarata ellenére elkezd nedvesedni.
- Én... csak nem akartam, hogy így legyen vége... ahogy a múltkor. - suttogta Rina. Felemelte a fejét és a szemeiből sötét kétértelműség világított. - Érted, mit akarok mondani?
- Igen- bólintott Laura. - Értem. Én sem akartam, hogy így legyen vége.
- Nagyon megbántottál. - mondta Rina lágyan.
A fájdalom könnyei csillogtak a szemében.
- Sajnálom. Nem tudok magyarázatot adni rá. Csak barátok voltunk előtted.
Rina elfordította a tekintetét.
- Értem - mondta alig halhatóan. - Ez olyan volt, mintha egy tőrt döftél volna a szívembe. Gyűlöltelek. Képtelen voltam rá... hiszen tudod. Képtelen voltam... szeretni téged.
- Kimondhatod.
- Pontosan tudod, mire gondolok.
- Szeretkezni velem?
Rina lassan bólintott. Egyszerre volt zavart és izgatott, ahogy beismerte.
- De ez több annál. Legalábbis nekem. Több, mint amit bárki mással átéltem.
- Nekem is. - válaszolta Laura. - Több, mint Karennel. Vagy akármelyik férfival.
- Tényleg?
Kövér könnycseppek gördültek végig Rina arcán. Laura nem tudott tovább uralkodni magán. Felállt a székéből és letelepedett Rina mellé a kanapéra. Átkarolta Rina vállát és rátette a lány gyönyörű kezeit a saját vállára.
- Azt hittem soha többé nem látlak - próbálta Laura visszafojtani a könnyeit.
- Vacakul nézel ki - szipogta Rina halkan. - Mintha átment volna rajtad egy motoros banda.
- Közel jársz az igazsághoz. - kacagott fel Laura fanyarul.
Rina elkezdte mozgatni a kezeit és mélyen Laura szemébe nézett.
- Mond el!
- Miután elmentem tőled, egy férfi lakására mentem, akit ismerek. A bátyja is ott volt. A dolgok egymást követték.
Rina arca megrándult.
- Mindketten?
Laura bólintott.
- Egyszerre. Kétszer.
- Kétszer? Úgy érted, egyszerre csinálták a puncidba és...
- Aztán helyet cseréltek és újra kezdték.
- Kislány, remélem nem volt nekik olyan nagy.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.49 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2015. 01. 10. szombat 12:51
Jó.
#2 A57L 2013. 12. 13. péntek 05:54
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2011. 08. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?