A+ A-

Laura ébredése 15. fejezet

Laura tudta, hogy muszáj elmennie Rinához most rögtön. Legutóbb a lány jött hozzá, de most Laura úgy érezte, ezt nincs joga elvárni. És igazából ő is meg lett volna lepve, ha Rina megjelenik az ajtajában. De tudta, hogy soha többé nem fogja látni Rinát, ha most nem lép.
De mit mondhatna? Hogyan tudta volna leküzdeni azt az elkeseredett féltékenységet és elzárkózottságot, amit Rina érzett? Legyen egyszerűen csak őszinte és mondja azt, hogy nem akarja, hogy így legyen vége, mielőtt biztos lehetne benne, hogy Rina mit is érez iránta?
Már maguktól a gondolatoktól is megtelt a szíve fájdalommal. Valószínűleg nem is akar látni. - gondolta. - És ha mégis, képes leszek elmondani neki, amit érzek?
De érezte, hogy muszáj lesz megpróbálnia. Egyfolytában csak Rinára gondolt. Három hetet várt, amikor végre elment Rina lakásához egyik este, munka után, a szíve mélyén remélve, hogy a lány nincs otthon. Annyira izgult, hogy háromszor is visszafordult, mielőtt rá tudta kényszeríteni magát, hogy megnyomja a csengőt.
A szíve majd kiugrott a helyéről, amikor Rina kinyitotta az ajtót.
- Hello! - mondta Laura erőtlenül és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
Rina arca rezzenéstelen, hideg maszkká változott.
- Mit akarsz?
- Én... beszélgetni. Azt hiszem.
- Elfoglalt vagyok.
Rina egy kicsit jobban kinyitotta az ajtót így Laura megpillanthatott egy férfit a háttérben. Egy jóképű fekete férfit.
- Ó... értem. - sütötte le a szemét Laura fájdalmas zavarában. - Csak gondoltam, teszek egy próbát.
- Nem kellett volna bajlódnod.
Rina hideg volt és ellenséges, de Laura már attól is a mennyben érezte magát, annak ellenére, hogy a férfi is a lakásban volt, hogy láthatta a lány gyönyörű arcát. És amikor egy ijedt pillantást vetett rá, látta, hogy Rina bimbói duzzadva merednek előre felsője vékony anyagán keresztül. Gyorsan elkapta a tekintetét.
- Ne vágyakozz arra, amit nem kaphatsz meg! - mondta Rina metszően.
- Én... sajnálom.
A férfi is közelebb jött. Kérdő pillantással fürkészte Laurát Rina válla fölött.
- Ez az a leszbi, akivel együtt voltál? - futott végig egy fanyar mosoly az arcán.
Laurát égette belülről a szégyen és a sértettség.
- Én... Én nem vagyok leszbikus. - jelentette ki, mielőtt leállíthatta volna magát.
Csak mert kívánom Rinát... még nem vagyok leszbikus! - dadogta, szinte már hisztérikusan magában, próbálva visszafojtani a zavartól és a megalázottságtól kibuggyanó könnyeit.
- Lányokkal feküdtél le, nem? - mosolygott a férfi. - Hé, kicsim, - fordult Rinához. - nem azt mondtad, hogy milyen jó volt vele? Talán ő sem bánna egy kis szórakozást hármasban. Érted, mire gondolok?
Most Rinán volt a sor, hogy zavarba essen és Laurára átragadt az ő zavara is.
- Csak menj el! - szűrte a fogai között Laurának. - Felejtsd el az egészet! Én is azt fogom tenni.
Mogorván nézett Laurára. A lány állta a tekintetét, de teljesen kifogyott a szavakból.
Ez történhetne velünk is. - sugallta a szemeivel Rinának. - Történhetne veled és velem. Nem vele. Ez egy bunkó! Ha már eleged lesz a farkából, akkor gyere vissza hozzám! Kérlek! Nem akarlak birtokolni. Csak kívánlak. Jobban, mint bármit ezen a világon.
De azt kellett látnia, hogy Rina mindebből semmit sem fog fel. Ez a gyönyörű lány csak rázta a fejét, miközben becsukta az ajtót Laura előtt. Amikor meghallotta a biztonsági lánc csörgését, Laura úgy érezte, Rina most zárja ki magát az életéből. Örökre. Nekidőlt a falnak az ajtó mellett és próbált nem sírni. Próbálta elűzni a bánatot a szívéből.
Nem tudta mennyi ideig állt ott, a falnak dőlve, Rina lakás előtt, próbálva rávenni magát a távozásra. Vége. - sulykolta magába újra és újra. - Sohasem kaphatod meg ismét. Szokj hozzá!
Aztán meghallotta a lakásból kiszűrődő halk sóhajokat. Azok a sóhajok voltak, amiket már olyan jól ismert. Rina sóhajai- Lágy, nyöszörgő, érzéki sóhajok, amik akkor is előtörtek Rinából, amikor ő ölelte magához, szopogatta duzzadt mellbimbóit és simogatta a punciját.
Az a fickó a magáévá teszi. - tudatosodott benne. - Az a fickó, azzal a lenéző vigyorral, aki leszbinek hívott, most a magáévá teszi azt a gyönyörű lányt! Ó, Istenem! Muszáj lesz elmennem! Nem bírom hallgatni, ahogy megdugja őt!
De nem bírta rávenni magát, hogy távozzon. A hangok tompán visszhangoztak az ajtó mögött, de Laura is ágyba bújt már Rinával és ismerte minden sóhaj és nyögés jelentését. Végigpillantott a folyosón a többi lakás felé. Bűntudata volt, amiért kihallgatja, ahogy két ember szeretkezik. Mi lesz, ha valaki hazajövet itt találja őt, ott kucorogva Rina ajtaja előtt és hallgatva, ahogy a lány szeretkezik a fiújával?
De nem tudott sírni. Hallotta, ahogy a férfi felnyög egyszer-kétszer. Hallotta, ahogy Rina zihál és halkan nyögdécsel, és feltételezte, hogy a férfi épp most dugja meg őt, előcsalva a torkából ezeket az izgatott hangokat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.66 pont (58 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2015. 01. 10. szombat 10:46
Jó.
#3 A57L 2013. 12. 13. péntek 05:54
Egész jó.
#2 sipospista 2013. 08. 4. vasárnap 13:37
nem rossz megy a pont
#1 Törté-Net 2011. 08. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?