Interkulturális kapcsolatok

Imre, az antropológia tanszék docense felemelte a távirányítót és kikapcsolta a projektort.
– Nos? Mit gondoltok? – kérdezte és körbenézett a hallgatókon.
– Ez igazi volt? Tényleg kivágták a szívét? – kérdezte az egyik.
– Igen. A testvérem végignézte az egészet. A turistaszezon minden hónapjában tartanak egy ilyen látogatómágnes bemutatót.
Az egyetemi tanár által bemutatott videó hivatalosan filmre vett szuvenír volt, amit a bátyja hozott haza két évvel korábbi mexikói nyaralásából. Úgy gondolta, hogy kiválóan kapcsolódik jelenlegi témájukhoz, az aztékokhoz.
Az azték kultúrát és vallást ugyan évszázadokkal korábban elsöpörték, de a mexikóvárosi idegenforgalmi hivatal nagy lehetőséget látott a hagyományos szertartások újrajátszásában. Az igazi piramisok túl messze voltak a fővárostól és nem is tett volna nekik jót a sok látogató, ezért felépítettek egy szabadtéri templomot, amiben ötvözték a négy legjobban megmaradt ősi épület jellemzőit.
Amíg a tanulócsoport többsége izgatott csevegésbe merült, Edina elmerült saját gondolataiban. Újra lejátszotta magában a jeleneteket: ahogy a hozzá hasonló korú, szépen befont fekete hajú meztelen lányt az oltárhoz kísérték a palástba öltözött papok, majd felfektették a sima kőlapra a napfényt stilizáló faragvány alatt. Ahogy a lány félelemmel kevert várakozással nézett fel a főpap kezében tartott késre. A pillanatot, amikor az éles penge áttörte a mellkasát, majd amikor a főpap benyúlt és kiemelte a még mindig lüktető szívet. Azt, ahogy a kamera ráközelített a lány döbbent arcára és a nagyra nyílt szemek még mindig ide-oda mozogtak a lány életének utolsó másodpercében. Majd ahogy a főpap egy aranykehelybe helyezte a szívet, magasra emelve felajánlotta a napnak és végül egy égetőbe ejtette, ahol hamuvá porladt.
A gondolati visszajátszásaiban a fekete hajú, sötét bőrű mexikói lány helyett saját magát kezdte látni szőke hajfonatával és világos bőrével. Azon gondolkodott, hogy vajon megengedik turistáknak hogy résztvevők legyenek vagy ez rontaná az újrajátszás hitelességét, amin pedig láthatóan nagyon dolgoztak. Imre újra megszólalt és visszahúzta Edina gondolatait a terembe:
– Arra gondoltam, hogy amikor bemutatót tartunk majd a kari diplomaosztón... nos... talán jó ötlet lenne, ha...
Edina keze már a levegőbe is emelkedett.
– Várj egy percet, hadd fejezzem be! Nem is tudod mit akarok javasolni. – mondta kedvesen az előadó.
– De igen! Azt fogja mondani, hogy mutassuk be a saját áldozatunkat. És én szeretnék önkéntes lenni!
Imre kissé meghökkent.
– Hát... igen... azt akartam javasolni, hogy játsszuk el ezt a szertartást, persze csak imitálva.. és azt akartam kérdezni, hogy egyikőtöknek nem lenne-e...
– Nem! – Kiáltotta Edina magát is meglepve izgatottságával. Kicsit elpirulva folytatta:
– Bocsánat... Úgy értettem, hogy... nem lenne kicsit sértő azokkal a lányokkal szemben és a régi időkben élt lányok sorával szemben, ha mi csak imitálnánk?
– Nos... így is nézhetjük... De sohasem kérném egyikőtöktől sem, hogy...
– Én vállalom! Szeretném! Hadd csináljam igaziból! – robbant ki Edina.
Imre érezte hogy kezdi elveszíteni a társalgás irányítását.
– Hát... A Szabad Akarat elv miatt nem ütközne törvénybe... Ezenkívül mindenképpen meg kellene beszélnem a rektorral... Nos... De tényleg biztos vagy benne? Onnan nincs visszatérés!
– Nem vagyok már gyerek, tudom mit jelent. És tényleg szeretném!
– Hát jó... Holnap délután keress meg! Addig kiderítem a vezetőség véleményét. Ha belemennek, akkor kezdhetjük a próbákat.
A szeminárium végén a terem gyorsan kiürült és Imre egyedül maradva próbálta felfogni, hogy pontosan mi is történt az elmúlt percekben.

Mivel már csak két hét volt hátra a diplomaosztó ünnepségig, az egyetemi vezetés megengedte, hogy a csoport és előadójuk minden idejüket az előkészületeknek szenteljék. Be kellett tanulniuk valamilyen kóruséneket és dönteni kellett a szereplőgárda többi tagjáról.
Mivel Edina mellkasának felnyitása erőt igényelt és egy hibázás a szükségesnél több fájdalmat és szenvedést okozott volna, Imre magára vállalta a főpap szerepét. Edina örült a döntésnek, mert a hallgatólányok többségéhez hasonlóan tetszett neki a docens, annak ellenére, hogy idősebb volt nála. Abban mindenki egyetértett, hogy Edina maga választhassa ki a kíséretét, akik vele mennek majd az aula hátuljától a színpadon felállított oltárig. Úgy határoztak, hogy a kíséret aranyszegéllyel díszített palástot kap, hozzá illő fejdísszel, a csoport többi része pedig tarka tunikákban és fejpántokban fog azték közembereket játszani. Edina csak a hajába fűzött színes gyöngyöket fogja viselni.
A tanszéki karbantartóktól szereztek egy leselejtezett asztalt, ami megfelelő magasságúnak és hosszúnak tűnt ahhoz, hogy oltárként szolgáljon. Két fiú munkához látott és kartonlapokra azték ikonográfiákat kezdett festeni egy szakkönyv alapján úgy, hogy messziről tömör kőnek tűnjenek. Egy régi egyetemi színdarab megmaradt szobabelső kellékét újrafestették, hogy emlékeztessen egy lépcsős azték piramis tetején álló templom belsejére. Néhány külsős is besegített és a kellékek egy héttel később már készen is álltak.
A figyelem így a szertartás koreográfiájára koncentrálódhatott. Meg kellett határozni, hogy Edinának mennyi időbe telik a bejárati ajtótól nyugodt léptekkel az aula másik végébe érnie és elhelyezkednie az oltáron. Tudni kellett, hogy hova álljanak az azték közemberek, hogyan mozgassák a karjaikat a kántálás közben; hova álljon a kíséret, hogy ne takarják magát a feláldozást a nézők elől. Hogy a kamerázó, fotózó nézők ne zavarják a többieket, az a döntés született, hogy az egyéni fotózást megtiltják, de megbíznak egy hivatásos fotóst és az általa készített képeket online elérhetővé teszik. Ezenkívül beállítanak két kamerát is. Az egyik a bejárattól fog a színpad felé nézni, a másik pedig az oltár felett lesz és lefelé nézve fogja rögzíteni az előadást.

Az ünnepség előtti délutánon az egész csoport bent maradt jelmezes főpróbára. A hallgatók izgatottan öltötték magukra jelmezeiket, Imre pedig a tanári mosdóba vonult ruháját és sas-szerű fejdíszét felvenni. A mexikóvárosi Azték Múzeum online ajándékboltjából rendelt késmásolat nem volt olcsó, de az oktatási szempontokat is figyelembe véve az egyetem átvállalta a költséget. Mivel Imre tudta, hogy csak egyszer próbálkozhat és nem szerette volna sem az előadást elrontani, sem a hallgatójának felesleges szenvedést okozni, felvette a kapcsolatot egy ismerősével, aki az egyetem gyakorlókórházában dolgozott. Rajta keresztül hozzáfért olyan holttestekhez, amiket senki nem keresett vagy előadásokról maradtak meg. Különböző korúak és méretűek voltak és sok részük hiányzott, de Imrének csak a törzs kellett ép bordázattal. Az első kísérlete a várt módon katasztrofális lett, de a harmadikra már kezdett magabiztos lenni. Az ötödik és egyben utolsó próbálkozásra kialakult a megfelelőnek ítélt technikája. Határozott döfés a széles pengéjű késsel a mellkas közepébe, majd erősen jobbra-balra mozgatás teljes hosszában elrepesztette a szegycsontot. Az ezután következő csavarás szétválasztotta a két felet. Ekkor letette a kést és puszta kézzel húzta szélesebbre a nyílást. A kést újra kézbe vette, kivágta vele a szívet és kiemelte. Tudta, hogy gyorsnak kell lennie, ha azt akarja, hogy Edina szíve még dobogjon amikor felemeli, de biztos volt benne hogy menni fog. Csak attól félt, hogy a csinos lányt maga előtt fekve látva elveszti higgadtságát. Szerencsére a délutáni főpróba lehetőséget adott arra, hogy szokja Edina meztelen látványát. Ennek ellenére úgy döntött, hogy az előadáson az ágyékkötője alá egy sportolásnál használt merev ágyékvédőt fog venni, nehogy zavarba hozóan reagáljon.
Minden résztvevő közül Edina átöltözése volt a legegyszerűbb, hiszen csak le kellett vetkőznie és felvennie egy köpenyt. A haját az egyik barátnője tucatnyi vékony fonatba fogta, mindnek a végén egy vagy két fából faragott gyönggyel. Az aula ajtajánál megállt, lecsúsztatta magáról a köpenyt és bekukucskált. Először nézte meg alaposan a helyet, ahol meg fog halni. Persze látta a készítést, és feküdt már gyakorlásként az asztalon, de most látta egyben az egészet. Az aula közepén padlóra ragasztott fekete szalag jelölt ki széles utat. A vendégek székei már elő voltak készítve. A színpad elejéhez mozgatható falépcső volt téve, amit Imre hallgatói ugyan nem festhettek le, de gazdagon díszítettek tarka szalagokkal és papírvirágokkal, hogy visszaadják a videóban látott hangulatot. A színpad közepén állt a festett kartonlapok miatt tömör kőnek látszó oltár. Edina tudta, hogy mögé van rejtve a hordágy, amin a holttestét fogják kivinni a teremből. Várta is a próbának ezt a pillanatát, mert tudta, hogy az előadás alatt már nem fog belőle semmit érezni.
Az oltár mögött a templombelső-háttér magasodott. A díszítésének középpontjában a Nap motívuma állt, aminek Edinát majd feláldozzák. Megjelent Imre is. A kezei és lábai néhány széles ál-arany pánttól eltekintve jórészt fedetlenek voltak. Mellkasa és hasa szintén meztelen volt a díszes gallérja és ágyékkötője között. Egy madarat formázó fejdísz szolgált koronájaként.
Edina megborzongott amikor a férfi kezében meglátta a kést, ami másnap majd kioltja az életét. Az azték közembereket játszó csoporttársak a helyükre álltak és belekezdtek kántálásukba. Két segítő kitárta a kétszárnyú ajtót, amin Edina belépett. A lány hirtelen azt kívánta, hogy bárcsak egyedül lenne az aulában. Nem azért mert félt volna, vagy szégyellte volna magát, hanem azért, mert az ágyékában bizsergést érzett és legszívesebben oda nyúlt volna.
Lassan lépdelt, mintha vőlegényéhez tartó menyasszony lett volna. Két hallgatólány fogta két oldalról a felkarjait, másik kettő pedig követte őket. Közben próbálta elképzelni a másnapi tömeget és mindenki tekintetét a csupasz testén. Elérve a lépcsőket és egyesével fellépdelt rajtuk. Amikor felért, a kántálás mélyebbre és ritmikusabbra váltott. A négy kísérő a színpad előtt sorakozott fel, a majdani nézőkkel szembe fordulva. Imre magasba emelte a kezeit, amelyek egyikében a kést szorongatta. Edina az asztal szélére ült és oldalra fordulva fellendítette a lábait, mielőtt illedelmesen hanyatt feküdt volna. A befont haját egy kézmozdulattal kilökte maga alól, így az lelógott az asztal szélén.
A lány felnézett a felette levő kamerára, miközben oldalai mellé tett karokkal a hátán feküdt és próbált ellazulni. A kamerára, ami majd rögzíti utolsó pillanatait, ahogy holnap a jóképű oktatója kivágja a még dobogó szívét a csupasz mellkasából. Remélte, hogy Imrének tetszik az elé táruló látvány.
A kántálás abbamaradt és Imre két kézzel fogva felemelte a kést. Tekintete végigsöpört Edina nyugodt, mosolygó arcán, a hegyes kebleken, a lapos hason, a finom szőrzettel borított ágyékon és a formás lábakon. Azután visszanézett a duzzadt mellbimbók közti résbe, ahol majd fel fogja nyitni a lányt. Gyorsan lecsapott és egy centiméterre Edina mellkasától megállította a pengét. A lány önkéntelenül levegő után kapott az izgalomtól. Miközben a csoport többi része csendben figyelt, a férfi letette a kést, majd úgy tett mintha szétnyitná a mellkast és győzedelmesen felemelte a képzeletbeli szívet.
Ezután Imre hátralépett és a négy fős kíséret feljött a lépcsőn. A befestett és papírvirágokkal díszített hordágyat Edina mellé fektették. A lány a tőle telhető legjobb módon próbált halottat játszani, miközben valaki a hóna alá nyúlt, másvalaki pedig megfogta a lábait. A két hallgató bólintott egymásnak és egyszerre mozdulva átemelték Edinát a hordágyra. Két segítő is megfogta a rudak végeit és a vállaikra emelték a hordágyat. Edinát fejjel előre tartva, óvatosan lelépdeltek a lépcsőkön és az aulán átsétálva kivonultak a dupla ajtón. Letették társnőjüket a földre. A mosolyogva felülő Edinát taps és lelkes kiáltások fogadták. A főpróba tökéletesen sikerült.

A könnyű vacsorája után Edina forró fürdőt vett. A habos meleg víz ölelésében becsukta a szemeit és újra lejátszotta magában a főpróbát. A gondolatai jelmezes Imrére terelődtek. A kissé viccesnek tűnő öltözet ellenére is valahogy... szexi volt. Azután próbálta elképzelni, hogy milyen érzés lesz ugyanezt csinálni több száz ember előtt. A víz alá nyúlt és maszturbálni kezdett. Azután hirtelen más elhatározásra jutva felpattant és törölközni kezdett.
A város másik végében a kis apartmanjában Imre befejezte a vacsora utáni mosogatást. Az ő gondolatai szintén a próbán jártak. Eleinte el akarta magával hitetni, hogy csak a szúrás helyét keresve bámulta Edina melleit, de végül feladta az önáltatást. A zuhany alá lépett és megnyitotta a csapot. Remélte, hogy a gőz leeresztése nyugalmat hoz. A víz alatt állva a bal kezével a csempének támaszkodott, a jobbal pedig lenyúlt, megmarkolta hímvesszőjét és a jól ismert mozgásba kezdett. Ebben a pillanatban megszólalt a bejárati ajtó csengője. A szaggatott, türelmetlen csengetés arra utalt, hogy a váratlan látogató nem fogja feladni. A férfi kidugta a fejét a fürdőszobából és kiáltva kis türelmet kért. Gyorsan megtörölközött, felkapott egy nadrágot és egy pólót és ajtót nyitott.
Az ajtó nyitására várva Edina érezte, ahogy hüvelyében forrósodik az egyre gyülemlő édes nedű. „Úristen, akarok én ettől a férfitől valamit? Le fogok vele feküdni? ” – zakatoltak a gondolatai. A választ megadta saját magának: igen, ha ő is akarja. Egy pillanatig nézték egymást Imrével és nem volt szükségük szavakra. Pontosan tudták, hogy mi jár a másik fejében. Alig csukódott be az ajtó, a nyelvük már a másikéval játszott. Csodálatos érzés volt. A docens keze elkezdte felfedezni a lány testét. A nyakát csókolgatta és közben kezei már a melleivel játszottak. Edina bimbói pillanatok alatt megkeményedtek, és egyre nedvesebben forrósodott a puncija. Imre a szájával már melleit kóstolgatta, a keze pedig a dereka környékén munkálkodott. Így haladt kezével előre, ajkaival kis idő elteltével utána. Keze felfedezett, ajka, nyelve játszadozott. Edina alig várta, hogy megérintse a punciját. A villámcsapás semmi sem volt ahhoz képest, amit abban a pillanatban érzett. A férfi finoman hozzányomta a tenyerét a már teljesen lucskos nemi szervéhez, és középső ujja már bent is volt. Egy halk sikoly szakadt ki a lányból, mire a férfi behelyezte a hüvelybe a mutató ujját is. A lány kigombolta a nadrágját, és ő csak egyszerűen kilépett belőle. Edina már a kezében is tartotta a farkát. A végén megérezte a kéjcseppeket, amiket finoman szétmasszírozott a makkján.
Imre a nappali kényelmes kanapéjára fektette hallgatóját. Elé térdelt, s nyelvével már nyalta is puncija édes, ragacsos nedűjét. Nyelve táncot járt Edina csiklóján, s ujja a lány fenekét kereste. Megtalálva hátsó nyílását, ujját benyálazva már hatolt is be, óvatosan, lassan. A lányban abban a pillanatban elszabadult valami. Hatalmasat, s hosszasat élvezett.
Imre felállt előle és leült a kanapéra. Amikor Edina kicsit megnyugodott, megkérte, hogy most ő térdeljen le elé. Miért is ne tette volna? Méretesre duzzadt farkát a kezébe vette. Először csak gyönyörködött benne, majd a számba vette. Alig kapott levegőt, de jól esett. Ütemesen elkezdte mozgatni a fejét a docens kőkemény farkán. Makkjával a torkában érezte ajkaival a duzzadt ereket. Azt is érezte, hogy a férfi is lassan, de biztosan halad a csúcs felé. Imre megfogta a fejétt, szépen lefejtette farkáról a száját, átfogta derekát és magára ültette. Edina, már túl egy hatalmas élvezeten, de újra lucskosan egyetlen huppanással beleült a szerszámba. Az érzés leírhatatlan volt. A hímtag kitöltötte a puncija minden egyes részét. Keresztben, hosszában. Szinte a méhéig hatolt a lüktető fasz. Imre elkezdett mozogni benne, ő pedig átvette a ritmust, s eszeveszett lovaglásba kezdett. Nem kellett sok idő, és szinte ugyanabban a pillanatban élveztek el mindketten. Hosszú másodpercekig ütemesen rándult a lány puncijában a férfi farka, Edina pedig apró szorításokkal viszonozta ezt. Amikor a lány leszállt róla, a combján csorgott a kéjük minden nedve. A férfi elé térdelt és lenyalta combjairól a nedűt. Edina ugyanígy tette, miután Imre végzett: lenyalta a farka körül az odacsurgott nedűt. Szó szerint jóllaktak egymással. Az együttléttel. Késő estig beszélgettek, majd egymás mellett fekve aludtak el az ágyban.

Noha nem az aulabeli mesterséges lassúsággal lépdeltek, Edina és kísérete mégis méltóságteljesen haladt a folyosókon. A lány közben azokra az ezrekre gondolt, akiket követni fog az oltáron. Kik lehettek? Olyan izgatottak voltak, mint most ő? Vagy rettegtek? Percekre a végtől sem érzett félelmet, csak izgatottságot a nagy előadás előtt. Mire a kis csapat a bejárathoz ért, odabent mindenki elfoglalta a helyét és hallgatta a dékán bevezetőjét. Ezután jött az a rész, amiben négy jelmezes hallgató ismertetőt tartott az aztékok öltözködéséről, az étkezési szokásaikról, a spanyol invázióról és végül a vallási szokásaikról, beleértve természetesen az emberáldozatot. Az ismertetőjük végén beültek a többiek közé és kezdődhetett a fő attrakció.
Az ajtón benéző Edinát izgatott remegés fogta el, amikor látta Imrét az oltár mögé állni. Az ajtó kitárult és a lány belépett a kíséretével. A kijelölt útvonalon haladva az aula most sokkal nagyobbnak tűnt mint az előző napon. A lépcsőn lépdelve rámosolygott Imrére. Felérve megfordult és a közönséget is megajándékozta mosolyával. Észrevette, hogy a férfi oktatók többsége szorosan keresztbe tett lábbal ül. Azt megbecsülni sem tudta, hogy hány fiú hallgató ült hasonló pózban, hogy elrejtse a merevedését. Zakatoló szívvel és bizsergő ágyékkal feküdt fel az asztalra úgy, ahogy a próbán tette. Próbált olyan kényelmesen elhelyezkedni, amennyire lehetett. Imre lenézett rá és a kés megcsillant a férfi kezében. A közönség lélegzet-visszafojtva figyelt.
Edina azon gondolkodott, hogy vajon becsukja-e a szemét, de végül azon kapta magát, hogy a feje felett levő kamera felvételt jelző vörös fényére fókuszál. Imre megcsodálta az előtte fekvő fiatal testet és örült, hogy eszébe jutott az ágyékvédő felvétele. Vajon hányan nézik most irigykedve és állnának szívesen a helyette az oltár mellett? Nagy levegőt vett és háromtól visszaszámolt magában. A gyakorlás ellenére idegesség fogta el.
Edina szíve olyan hevesen vert, hogy szinte magától kiszakadt a mellkasból, de bátorítóan mosolygott fel Imrére.
A penge lecsapott és belemélyedt Edina mellkasába. Tudva, hogy nem vesztegetheti az időt, a férfi erősen balra majd jobbra rántotta a kést. A várt reccsenés jelezte, hogy a lány szegycsontja széthasadt. Imre megcsavarta a kést és kitágította a nyílást. Edina szemei kidülledtek és a szája kinyílt a meglepetéstől, de nem kiáltott fel és vonaglani sem kezdett. Egy pillanatra ívben megfeszült a háta, de amikor a docens benyúlt a résbe és még jobban szétfeszítette a nyílást, visszafeküdt az asztalra. Amikor a férfi kivágta a dobogó szívét és felemelte a tomboló közönségnek, békés mosoly öntötte el az arcát. A fájdalom egy pillanatra iszonyatos volt, de azután a lány teste sokkos lett és agya endorfinnal árasztotta el, hogy enyhítse a kínt. Imre valami véreset és vöröset tartott felette. A saját szívét! Edina látta a saját szívét a testén kívül. Egyre hidegebbet kezdett érezni, ahogy a vér már nem áramlott az ereiben. A látása ködössé vált. Újra a kamera vörös fénypontjára fókuszált. Az egyre nagyobb és nagyobb lett, amíg végül nem is látott mást. Ekkor vörösből vakító fehérre változott, de azonnal halványodni kezdett. Edina egy alakot látott maga előtt, akit hátulról ragyogó arany korong világított meg. Egy gyönyörű nő volt. A koronáját alkotó kék és zöld tolldíszt és az arany ékszereit leszámítva nem volt rajta semmi. A haja fekete, a bőre barna volt és tömör aranynak tűnt, mintha egy élő szobor lenne. Edina zavarba jött. Ki ez a nő? Azután a nő oldalán mások is kezdtek megjelenni. Nézők jöttek volna fel a pódiumra? Nem... mások voltak. Nők, férfiak, fiúk, lányok... mind meztelenek voltak és halvány arany ragyogás áradt a mellkasuk közepéből. Edina ámulva nézte ahogy a nő felemel valamit a kezében. Valami vöröset és véreset... mint az ő szíve! A saját szíve volt ennek a nőnek... ennek az istennőnek a kezében. Lehetséges ez? Ez a nő... talán maga a Nap? A nő a lüktető szívre nézett, ami Edina szeme láttára tömör arannyá változott. A lány már meg sem lepődött amikor az istennő visszatette az aranyszívet a mellkasába és a sebe nyom nélkül behegedt.
– Üdvözöllek gyermekem! Most már egy vagy közülünk! – mondta az istennő kedves mosollyal.
– Köszönöm! – felelte Edina félénken, nem tudva, hogy mi mást mondhatna.
A többiek éljenezni és tapsolni kezdtek. Az egykori antropológus-hallgató lány körülnézett és biztonságban, szeretve érezte magát. Hazaérkezett.