Így a legboldogabb mindenki

Apám meghalt, amikor úgy öt éves voltam. Anya sokáig egyedülálló maradt. Végül találkozott egy férfival, aki nagyon érdekelte, és hazahozta, hogy megismerjük egymást. Soha nem engedett férfiakat a házunkba vagy a közelembe. Szóval, tudtam, hogy ez különleges a számára.
Elegánsan volt kiöltözve. Szép öltöny, csillogó cipők, és úgy beszélt, mintha nagyon művelt lenne. Kedves volt hozzám, és azt mondta anyának és nekem, hogy milyen szép vagyok.
Vilmosnak hívták. Anya elkészítette a vacsorát, majd én bementem a szobámba. Nemsokára összeházasodtak. Beköltöztünk a házába, ami nekem egy kastély volt. Úgy tűnt, nagyon szerette anyámat, úgyhogy örültem neki.
Azt mondta, hogy úgy dekoráljam a szobámat, ahogy akarom, és adott egy hitelkártyát is, hogy legyen miből. Hatalmas szoba volt. Az anyukám ápolónő volt, és a sebészeten dolgozott. Imádta a munkáját, de Vilmos azt mondta neki, hogy nem kell dolgoznia. De anya azt mondta, hogy dolgozni akar. Így hát részmunkaidőben vállalt munkát, hogy mindenki elégedett legyen.
Vilmos azt csinálhatott, amit akart. Dolgozhatott vagy nem dolgozhatott. Volt néhány cége, amik milliókat hoztak neki a konyhára – gondolom. Muszáj volt nekik, hogy ez az életszínvonal fenntartható legyen.
Apró megjegyzéseket tett, amiktől arra jutottam, hogy megdugna, ha lenne rá lehetősége. Nem foglalkoztam velük. Mindig akkor volt ilyen, amikor anya nem hallotta. Nem voltam szűz, de most éppen nem voltam senkivel.
Anyának lehetősége nyílt hogy hajóra szálljon, és műtéteket végezzen az Orvosok Határok Nélkül orvosaival. Habozott, hogy elmenjen-e, de Vilmos azt mondta neki, hogy mindenképpen menjen el. Egy olyan lehetőség, amit bánni fog, ha nem tesz meg.
Szóval, azt mondta, hogy Vilmos vigyázni fog rám, bár nagyon önellátó voltam. Miután anya elment, Vilmos az első estén vacsorázni vitt egy nagyon drága étterembe. Egy nagyon elegáns ruhát kellett felvennem, amit ő vett nekem. Még magassarkút is vett hozzá.
Még soha senki nem bánt így velem. Nagyon meglepődtem, és megköszöntem neki. Azt mondta:
– Úgy gondoltam, hogy ehhez nincs megfelelő ruhád, ezért vettem neked!
– Köszönöm!
A vacsoránk finom volt, és amikor hazaértünk, feltett valami zenét. Azt mondta, hogy imád táncolni, és megkért, hogy táncoljak vele. Így is tettem. Nagyon szorosan magához ölelt, miközben körbe-körbe táncolt velem. Nagyon jó táncos volt. Éreztem, hogy kemény a farka, és ettől egy kicsit ideges lettem.