Karo 2. fejezet - 1. rész

Két nap telt el azóta, hogy Katrinnal és Karóval ágyba kerültem, amikor este megszólalt a mobilom. Megnéztem a kijelzőt, és Katrin képét láttam.
– Szia, Katrin!
– Helló, Markus! – hangzott tétován a másik oldalról.
Egy pillanatnyi csend támadt, amikor egyikünk sem tudta, mit mondjon.
Végül megelőzve engem Katrin megtörte a csendet:
– Hogy vagy?
Hogyan válaszoljak erre? A kezdeti eufória után kezdtem rosszul érezni magam. Nem bántam meg, hogy Katherinát választottam. Csak azt bántam meg, hogy ennyi szenvedést okoztam Katrinnak.
– Egész jól – hazudtam.
– Az jó – mondta Katrin –, ma találkoztam Katherinával, és elbeszélgettünk.
– Ennek örülök – mondtam boldogan –, attól féltem, hogy emiatt megszakad a barátságotok!
– Ne aggódj! Katherina azt mondta nekem, hogy nagyon figyelmes vagy vele, és hosszú, építő jellegű beszélgetéseitek voltak – folytatta Katrin.
Elmosolyodtam, mert nem emlékeztem hosszú beszélgetésekre. Leginkább azért, mert Katherina egyáltalán nem tudott betelni a farkammal, és az egész lakásomat végig dugtuk. Emiatt találtam ma a postaládában egy levelet a többi bérlőtől, amiben azt magyarázták, hogy kisgyerekek is laknak a házban, akik tudni akarták, miért sikoltozik ilyen hangosan egy nő a lakásomban.
Leráztam magamról a gondolatot, és azt mondtam:
– Számomra is fontos volt, hogy kellőképpen tisztázzam vele az egész helyzetet!
– Nagyon örülök, hogy úgy beszélhetünk erről, mint a felnőttek, és remélem, hogy továbbra is barátok maradhatunk – mondta Katrin.
– Nem tudok olyanról, ami ellene szólna – nyugtattam meg.
– Akkor tényleg örülök – mondta. – Katherina nagyon izgatottnak tűnt ma. Ugyan az egészet nagyon lazán adta elő, de ismerem őt. Belül tiszta ideg!
– Jó, hogy ezt elmondtad – válaszoltam –, azt hiszem, még szükség lesz néhány beszélgetésre vele.
– Örülök, hogy így állsz hozzá a történtek után – mondta Katrin.
– Ez csak így működhet – válaszoltam.
Elköszöntem Katrintól, és megnéztem, hogy Katherina keresett-e időközben. Semmi SMS, semmi WhatsApp üzenet. Ma este újabb alkalmi munkája volt a partiszolgálatnál. Azon töprengtem, nem kell-e aggódnom, mivel egy ilyen eseményen szedett fel engem is, ezért küldtem neki egy üzenetet:
– Na, hogy vagy? Sok a dolgod?
Eltartott egy darabig, mire válaszolt:
– Szia, csak öt perc szünetet tartok. Itt virágzik az üzlet. Már van öt telefonszámom és ötven euró körüli borravalóm.