SZEPT.
4.
2025
Vasárnap hajnal van. A kakas már kikukorékolta magát. Meztelenül fekszem egy huszonhárom évvel fiatalabb nő oldalán... nevelt lányom Marcsival. Bájosan szép, üde, mindig kívánatos és most, hogy alszik... egy tündér. A szuszogásával, halk horkolásával, az egész lényével. Én közelebb az elmúláshoz, parasztemberként most nem éves számadást végzek, hanem csak számba veszem az életem. Ki hitte volna, hogy azután a mélység után, amibe hajdan hulltam, egyszer még így, békében ébredek. Hogy valaki újra megérint, de nem csak testben – hanem úgy igazán. Aki nem kérdezget, nem vájkál, csak ott van. És az "ott lét" válik mindennél fontosabbá...
A nyaraknak különös íze volt a faluban.
A napfényben megérett fű illata lassan úszott a levegőben, a diófa árnyéka nagy foltokban feküdt a kert végében, és a távolból halk zsongással érkezett a Balaton hangja. Az idő máshogy telt ilyenkor, mintha a percek is lustán terpeszkednének a melegben.
A mi nyaralónk mellett magasra nőtt sövény állt, mögötte a Bogiék háza. Amióta az eszemet tudom, ott voltak. Bogi is.
Eleinte csak annyit jelentett, hogy együtt játszottunk a többi gyerekkel a parton, de valahogy mindig volt köztünk egyfajta külön rezgés. Nem tudtam, mi az, csak éreztem, hogy máshogy nézek rá, mint bárki másra.
Egy forró délutánon történt, amikor a diófa árnyéka épp a...
Norbi vagyok. Huszonnyolc éves, informatikai mérnök. Saját vállalkozást vezetek, egész jól megy, de a magánéletemről ne kérdezz. Nők terén... hát, maradjunk annyiban, hogy visszahúzódó vagyok. Nem a bénaság miatt, hanem mert tudom, honnan jövök. És azt is, hogy ez formált ilyenné.
Apám kívülről egy nyápic fickó volt. Az a típus, aki lehajtott fejjel köszönget a szomszédnak, aztán otthon sört bont, és öt perc múlva már ver valakit. Engem vagy anyámat... volt, hogy mindkettőnket. Anyám sokszor elém állt. Karját széttárta, védett a testével, és úgy kapta a pofont, ami nekem járt volna. Gyűlöltem ezt a tehetetlenséget, közben melegség volt fejemnek a mellei között védelemre lelni....
Ez a történet akkor kezdődött, amikor az életem először fordult árnyékos oldalra. Tizenöt éves voltam, kicsit túl okos, kicsit túl csendes, és kicsit teljesen kilógtam az osztályból. A menő lányok hangosak voltak, vakuként villogtak a bulikban, nekem meg ott volt a térdig érő kockás szoknyám és a fekete garbóm. A református lelkész lányaként nem csak „szürke egér” voltam a szemükben, hanem szentfazék is.
A szünet előtti utolsó napon, péntek este, az iskola karácsonyi diszkójába az anyám szinte a küszöbig kísért. Baljós előérzete volt. És sajnos igaza lett. A harmadikosok közül az egyik fiú, aki épp csúnyán összebalhézott a barátnőjével, az ordítozás után odalépett hozzám. Magas volt,...
Prológus
A pályaudvaron nyirkos beton és cigarettafüst szaga terjengett. Anna szorosabban szorította a bőröndjét, a csizmája csattogott a nedves járdán, amikor a peronra lépett. Tizenkét év.
Tizenkét év telt el azóta, hogy utoljára betette a lábát ebbe a városba.
Nem kellett volna visszajönnie. Nem állásinterjúra – és főleg nem nosztalgiázni. De amikor megérkezett az e-mail, amelyben állást ajánlottak neki azon az egyetemen, ahol egykor tanult, valami megpattant benne. Egy gyengeség. A kíváncsiság, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni.
*Már csak egy hét, * mondta magának. *Aztán elmegyek. *
Az állomás fala mentén kifüggesztett fesztiválplakátokon megakadt a szeme – a...
– Három éves voltam – kezdte halkan –, amikor anyám elhagyta apámat, és a mamámékhoz vitt magával a szülői házukba, egészen a nyugati határig. Ott... hát, nem éppen gyereknek való élet folyt. Illegális kuplerájt üzemeltettek. A mama, a nagynéném és az anyám... mind az osztrák pasiknak adtak szolgáltatást. Pénz volt bőven. Élet... az nem. Kisfiúként a falak között nyögéseket, megjátszott sikolyokat hallgattam, a fertő lett a mindennapom. Játszani nem játszottam, de pénzt számolni már tudtam. Reggelenként, még mielőtt a nők felébredtek volna én sarcoltam meg az előző esti bevételt. Kisebb vagyont termeltek össze, de gyerekkorom nem lett, csak egy telis-teli zseb.
Tizenhat évesen kezdtem...
