Hírek

AUG.
28.
2025

Emancipunci 2. rész

A temetés után állófogadást adtam egy jónevű étteremben, ahová Pisti nem volt hivatalos. Mondtam neki, hogy menjen el hozzám, tudja a kódokat. Amikor haza értem, a házban minden ugyanúgy állt, ahogy reggel hagytam. A nappaliban a fehér orchideák illata betöltötte a teret, de számomra ez csak egy háttérszag volt, semmi több. Levettem a fekete kabátomat, mint aki egy unalmas munkahelyi nap végén szabadul a formális jelmeztől. Pisti a konyhában ült, a zakója a székkarfán, inge kigombolva, nyakkendője félrehúzva. Úgy festett, mintha ő gyászolta volna végig az egész várost. Amikor beléptem, rám nézett, és a tekintetében valódi részvét volt. Ez a tekintet tőlem idegen volt, nekem nem volt...


Emancifaszkó 2. rész

A temetés után állófogadást adtam egy jónevű étteremben, ahová Ildi nem volt hivatalos. Mondtam neki, hogy menjen el hozzám, tudja a kódokat. Amikor haza értem, a házban minden ugyanúgy volt, ahogy reggel hagytam. A nappaliban a fehér orchideák illata betöltötte a teret, de számomra ez csak egy háttérszag volt, semmi több. Levettem a fekete kabátomat, mint aki egy unalmas munkahelyi nap végén megszabadul a formális jelmeztől. Ildi a konyhában ült, a blézere a székkarfán, blúza kigombolva, nyaksálja félrehúzva. Úgy festett, mintha ő gyászolta volna végig az egész várost. Amikor beléptem, rám nézett, és a tekintetében valódi részvét volt. Ez a tekintet tőlem idegen volt, nekem nem volt...


A szobalány tanítása 4. rész

A vendégház szobája félhomályban volt. A redőny résein át puha fény vetült a falra, mint egy halk zene. Kristóf az ablaknál állt, amikor Anna és Lili beléptek. Egyikük sem szólt. Nem kellett.
Anna és Lili a szoba közepén álltak. Nem siettették egymást. Nem volt mosoly, sem zavar – csak a tekintetük. Az a pillantás, amely évek hallgatása után most nem kérdezett, hanem hívott. Nem a testet, hanem a lelket. Egy régi, befejezetlen mondat végét.
– Félsz? – kérdezte halkan Lili.
– Nem – válaszolta Anna. – De emlékszem.
– Én is. Minden mozdulatnál ott volt a szeretet... de nem tudtuk, hogy nevezni nem elég.
Anna közelebb lépett, és megérintette Lili arcát. Az érintés nem...


AUG.
27.
2025

A titokzatos borász 1. rész

Tokaj vidéki lankák ölelésében, a falutól bő félórányi járásra, ahol a poros dűlőutak is már csak emlékeznek a madárjárásra, állt egy présház, 5 hektár szőlő közepén. Kívülről nem volt különleges: vakolatmorzsás, vén falak, mohos tető. A végtelennek tűnő szőlőkarók sorai között húzódott meg. De mélyen alatta, a földbe rejtve, már más világ kezdődött. Olyan világ, amit tizenkét éve magam építettem, saját kézzel, saját terv szerint, a saját magam számára.
A nevem Titokzatos Józsi. Legalábbis így hívtak a faluban. Többet nem tudtak rólam, nem is próbáltak. Csak annyi volt közismert, hogy tizenkét évvel ezelőtt egy borostás, kicsit leharcolt, harmincegy éves férfi egyszer csak megjelent az...


Egy asszony a barátnője esküvőjén 1. rész

42 évesen válófélben voltam a férjemtől. A válás még tartott, együtt laktunk, de külön éltünk. Neki szeretője volt, akit néha nyíltan felhozott a házunkba és én kénytelen voltam csendben lenni, miközben a szomszéd szobában keféltek. Fiatalabb nő volt, mint én karcsú, kis keménymellű nő. Én meg töltött galamb, hatalmas mellekkel.
Nagyon örültem mikor egy régi barátnőm meghívott az esküvőjére az ország túlsó végére. Emesével pár éve nem találkoztam, csak levelezgettünk, ő is elvált volt, másodszor ment férjhez. Délelőtt érkeztem meg, nagy örömmel találkoztunk. Én voltam az egyik koszorúslány, a másik lányt nem ismertem, kiderült, hogy Emese lánya, a 22 éves Márta. Megdöbbentem, mikor Emese...


AUG.
26.
2025

Garancia 2. rész

– Tudod, az a helyzet, hogy... én... én steril vagyok. – A hangom halk volt, szinte suttogó, mégis ütött.
Tami értetlen arccal nézett rám, szemei elkerekedtek.

– Mi...?
– A spermám nem termékenyítőképes. Egyáltalán... A fatális véletlen... vagy a végzet. Még papírom is van róla. Egy rezidens kiscsaj mondta ki, rezzenéstelen arccal.
Itt elakadtam. Visszhangzott bennem az a mondat, amit soha nem tudtam kiverni a fejemből. „Márk, a maga spermája élettelen. Olyan, mintha a temetőbe élvezne. ”
Hangtalanul zokogtam. A fáradtság, a fájdalom, az emlékek mind egyszerre szakadtak rám. Aztán hozzátette, szinte mosolyogva mondta „De nézze a jó oldalát. Bármikor, bárkibe...


Reggel a hotelben...

Vivien
Amikor felébredtem, minden visszatért...
Tegnap este Balatonfüred egyik menő bárjában voltunk – meleg borostyánfény, elegáns kristálypoharak, bennük még elegánsabb koktélok fűszerekkel, gyümölccsel és jéggömbökkel díszítve. A barátaimmal ünnepeltük a válásomat.
Ő egyedül ivott, talán whiskyt, vagy Bourbont. Én hamarabb észrevettem őt, mint ő engem, de amikor kimentem a mosdóba, direkt úgy sétáltam át a termen, mintha enyém lenne az egész hely... és akkor összeakadt a tekintetünk.
Minden emlék egyszerre zúdult rám – legalábbis rám biztosan. János azon kevés pasik egyike volt, aki még nekem is meglepetést tudott okozni. Tíz éve kavartunk először. És hát, apám... Azóta se...


David és Daniel 24. rész - Éjszaka a táborban

A túra visszafelé arra a pontra, ahol a kilátóhoz vezető ösvény szétvált, és lemásztunk a vízeséshez, SOKKAL nehezebb volt az emelkedőn felfelé, mint idefelé.
Izzadtam, hajamból csöpögött a víz, a szívem hevesen dobogott a mellkasomban, lábaim sajogtak már, amikor közel egy órával később végre leküzdöttük az utolsó akadályt. Daniel többször megakadályozta, hogy fejjel lefelé lezuhanjak a meredek ösvényen, amikor elvesztettem az egyensúlyomat, vagy rosszul ítéltem meg a távolságot két szikla, farönk vagy gyökér között.
Ian közvetlenül maga előtt tartotta és biztosította Justint.
Lehet, hogy nem én vagyok a legjobban koordinált vagy a legnagyobb sporttehetség, aki ezen a bolygón...