SZEPT.
12.
2025
Transzvesztiták Testvérisége 4. rész
gruppen, leszbi, maszturbáció, anál, mélytorok, vibrátor, hermafrodita/transznemű, néger, buli, leskelődés, CGI/számítógéppel generált, fordítás
A műhelyben lassan kihunytak a fények, a gépek némán álltak, és csak a neoncsövek hideg zúgása töltötte be az üres csarnokot. Vállamon lógott a kabátom, ahogy az üres folyosón végigsétáltam. Ma is túlóráztam, és most... most már tudtam, hogy nincs több helyem itt. A főnök egyetlen mondattal intézte el: „Ennyi volt, menj a HR-re. ”
Beléptem a HR-irodába. Csak Klárika volt ott. Alacsony, telt asszony, hatalmas keblekkel, nagy hátsóval és oszlopnyi lábakkal, amik szűk szoknyájában még hangsúlyosabbak voltak. Látszott rajta, hogy fáradt, a szeme alatt sötét karikák, a haja kissé zilált, a blúza feszült rajta, ahogy hajolt a szekrény felé. Egyedül él, elvált, nagy gyereke már kirepült, tudtam...
Az életem nem volt egy díszes, zenés-táncos fáklyás felvonulás.
A gyerekkorom az utcán telt, bandázással, kisebb-nagyobb balhékkal, zajos estékkel. Az apám egy vadállat volt. Az anyám sem volt jobb, mert tűrte. Talán még élvezte is, amikor apám részegen rátámadt. Engem próbált volna óvni, de többnyire én álltam közéjük. Nem ért semmit. Éjjelente anyám csak egy gép volt apámnak, egy kielégítő szerkezet, semmi több. Olyan hangosan történt minden, hogy lehetetlen volt nem részesének lenni. Akkor azt mondtam magamnak, hogy nekem ilyen élet soha nem kell.
Tévedtem. Tizennégy voltam, amikor kiszakadtam a falusi parasztházból, abból a fertőből. Egészségügyi szakközépbe, hatágyas...
Végre itt volt a nyár. Az elmúlt néhány év nagyon kemény volt, és szükségem volt egy kis kikapcsolódásra.
Két év telt el azóta, de még mindig úgy tűnt számomra, mintha az életem egy szempillantás alatt változott volna a látszólag tökéletesből szánalmassá. Vagy talán már régóta szánalmas volt, csak a siker miatt a hamis boldogság álarca mögé rejtőzött?
Huszonkét évesen az egyetemről egyenesen egy vidéki kisváros középiskolájába mentem angol tanárnak, ahol nem voltak túl válogatósak a felvételkor, mivel nem sok fiatal tanár akart a semmi közepén élni. De én élveztem a csendet, mert így volt időm befejezni az egyetemen írt regényem szerkesztését. Meglepetésemre azt is felfedeztem, hogy...
Isabella
Mikor a bevétel és a még nagyobb bevétel reménye szorosan összekötötte az életünket részlegesen összeköltöztem Hectorral. Nem hoztam el minden cuccomat Jenőtől, csak egy részét, legyen itt is, ott is. Amiből nem volt elég, azt most már meg tudtam vásárolni. Az időm nagyobb részét Hectorral töltöttem. Jenő nem is nagyon hiányolt, Hectort meg tovább kellett tanítani a kielégítő szexuális életre. Ez egész jól haladt.
Egyik nap elég szétszórtnak láttam. Festés közben többször is eldobta a megkezdett festményt és mérgelődve elkezdte elölről. Egy idő után felpattant, kiment a konyhába és két pohár konyakkal jött vissza. Pedig munka közben soha nem ivott. Az egyiket szó nélkül...
A nyolcvanas évek elején járunk, Budapest, szakközép. Most is előttem van az osztályterem, nyikorgó székek, kréta pora a levegőben, a falon Lenin-kép, meg a kötelező táblák a munkaversenyről. Akkoriban még nem sejtettük, hogy ezek a mindennapok egyszer nosztalgiává szelídülnek.
Éva néni volt az osztályfőnökünk. Negyvenöt körüli, özvegy, alacsony, törékeny, barna asszony. Ahogy most visszagondolok, fiatalok voltunk, bohók, de mégis tudtuk, hogy van benne valami más. Nemcsak tanár volt, hanem nő is, méghozzá olyan, aki mellett az ember szíve néha kihagyott egy ütemet.
Nem volt feltűnő, inkább egyszerű, de pont ez adott neki valami különös vonzerőt. A testtartása, ahogy a tábla előtt...
Zsanett vagyok, huszonöt évesen grafikus egy reklámügynökségnél, ahol a kreatív ötleteim néha gyorsabban pörögnek, mint a kávédaráló. Hormonfronton kamaszkoromtól kezdve nem kímélt a sors, közben meg minden kaját letaroltam, ami szembejött velem. 168 centihez 91 kiló lettem, súlyos egyéniség minden értelemben. A fiúk meg... inkább csak messziről integettek. Nemcsak a testem miatt, hanem azért is, mert a szám akkora, hogy egy kisebb falu hírét is simán kikiabálnám világgá. Persze a mérleg mindig nyekeregte, hogy „fogyni kéne, kislány”, de lelki erőm kb. annyi volt, mint egy döglött hintalónak.
Valamelyik nap például heroikus tervem támadt. Futni indulok! Fel is húztam a menő, szűk,...
