Búfelejtő 2. rész

Ország-világ előtt titkoltuk a kapcsolatunkat. Senkinek nem beszéltünk róla, még a legközelebbi rokonoknak sem, hiszen a tragédia után túl korainak, túl kényesnek tűnt volna. Julika lánya azonban... ő érezte, hogy valami megváltozott, de nem beszéltünk róla.
Az irodában forró, állott levegő terjengett. A klíma ugyan halkan zümmögött, de inkább csak zajt csinált, mintsem hűtött volna. Az asztalomnál ültem, mikor Julika beviharzott egy vaskos paksamétával a kezében.

– Nesze, Bébike... – csapta le elém a lezárt adásvételi szerződést, majd szinte teátrálisan mutogatott az asztallapra. Kerek szemekkel néztem rá, mire ő, mintha csak egy színházi darabban játszanánk, lassan formálva a szavakat, alig hallhatóan mondta ki.
– Most... szólt a lányom... hogy a barinőjénél alszik...
Éreztem, ahogy az agyamban felrobban egy tűzijáték. Aztán lehajtotta a fejét, közelebb hajolt, és úgy suttogott, hogy a szájáról ne lehessen olvasni.

– Van kedved egy kis hancúrozásra?
A pulzusom azonnal megugrott, de igyekeztem tartani a hidegvért, mintha csak egy hétköznapi kérdésről lenne szó.

– De... hánykor? – Kérdeztem, miközben gyorsan firkáltam egy papírra, nehogy a kollégák gyanút fogjanak.
– Hat után. – Julika összecsapta a mappát, szinte dühösen, hogy ezzel leplezze az izgalmat.
Én már előrébb jártam fejben. Tudtam, hogy négykor lesz egy mutatásom, de abban is biztos voltam, a vevőnek nem fog kelleni a lakás. Legfeljebb pár percig játszom a szerepemet, aztán lelépek. Ötre hazaérek, lezuhanyozom, és hatra ott vagyok.
Julika közben már elindult kifelé az irodából, de még visszafordult, a szeme csillogott, úgy tátogta csak felém

– Készülj, Bébike! Ma este mindenről megfeledkezünk.
Hat előtt álltam meg a Julika házával párhuzamos utcában. A szívem zakatolt, mintha első randira érkeznék. Az ajtó kitárult, Julika fürdőköpenyben állt ott, nedves haját törölgette.

– Pontos vagy... – mosolygott, és azonnal behúzott az előszobába.
– Te meg szexy... – végigmértem, és a szavak elakadtak a torkomban. – Kész öngyilkosság így ajtót nyitni.
– Hát akkor zárjuk is be gyorsan! – Suttogta, majd mohón a számra tapasztotta ajkát.