MÁRC.
14.
2014
Anna egy hétköznapi lány volt. 160 centis magassággal, vékony testalkattal és kicsi, de formás mellekkel volt felszerelkezve. Sosem öltözött kihívóan, de meg kell hagyni elegánsan csinosan. 19 évesen első komoly kapcsolatával élt együtt. Amint elvégezte a gimnáziumot, hozzá is költözött, mert szerette és nem akarta, hogy más lecsapja a kezéről a fiút. Még nem dolgozott, a fiú viszont napközben távol volt, ő meg otthon egyedül. Azért nem unatkozott. Készült a felvételijére és a nyelvvizsgát is le akarta tenni, no meg persze vezette a háztartást. Egy dolog volt amihez mindig hűen kötötte magát. Ha fújt, ha esett, ő minden nap lement egy nagyot tempósan sétálni edzés gyanánt. Ami meg is hozta gyümölcsét, feszes feneke és formás lábai lettek.
Egyik nap nagyon borús hangulatban mentem haza. Összerúgtam a port a főnökömmel, és ráadásul be kellett látnom, hogy annak a baromnak majdnem igaza is volt. Szóval félig, meddig én szúrtam el. Ennél nem tudok rosszabbat elképzelni sem.
Kedvemet az sem virította fel, hogy otthon, az egy szobás kérómban éppen leendő anyósjelöltem vendégeskedett. Még ez is! 54 éves, de 84-nek néz ki, és állandóan karattyol valamit. Ha éppen nincs senki mellette, akkor megemeli a hangját, hogy a többi helységben is lehessen hallani. Szóval el lehet képzelni...
Ahogy hazaértem, nem is várt más, mint amire számítottam.
- Szerbusz, képzeld főztem paradicsomlevest, mert gondoltam éhes leszel mikor hazajössz, mert ha jól emlékszem szereted (- soha nem mondtam ilyet -) és ezért ma kimentem a boltba, és megvettem a hozzávalókat, de hogy nálatok itt Pesten milyen drágaság van, mert otthon a...
Már csak ők ketten voltak ott. Körülöttük üres asztalok, székek össze vissza tologatva. Némelyik asztalon még ott voltak a szennyes edények. Ültek egymással szemben, előttük egy egy pohár bor. Némán nézték egymást. A levegő szikrázott a köztük lévő feszültségtől.
-Már nem szeretlek! Nem vágyom Rád! - mondta a fiú.
A lánynak a keze tenyérrel lefordítva az asztalon pihent. Merev, egyenes háttal ült, hogy látszottak a megfeszült izmai. Egy könnyű, áttetsző blúz volt rajta és egy szűk, rövid szoknya. Mikor meghallotta a mondatot a fejét lassan felemelte, mély barna szemei először értetlenül néztek a férfira. Mikor a tudatáig elért a mondat értelme harag tüze lobbant a szemében, szája megfeszült, kifehéredett, arca elsápadt. Körmével szinte belemart az asztalba.
A fotelban ültem. E velem szemben, egy támla nélküli széken, és csellón játszott. A háta mögött lévő leengedett redőny rései között beszűrődő fény élesen kirajzolta a kontúrjait, ahogy testének egyes részei szinte összefonódnak a hangszerrel. A szobában kellemes nyári meleg volt, a nyitott ablakon befújó szél időnként behozott egy-két madárszót is, amik mintha csak a kiszűrődő zenére kontráztak volna. Nem nagyon bírtam levenni a szemem E-ről, a látványa megbabonázott. Lábai közé fogta a cselló kiszélesedő alsó részét, amit szorítva valamiért a lábfejeit spiccben tartotta, azt kívántam, bárcsak az izmos vádlijai az én derekamat ölelnék így körül. Emiatt lenge nyári egészruhája combközépig felcsúszott, s ahogy a zenélés közben együtt mozgott a hangszerrel, időnként felláttam egészen a bugyijáig. Nem volt egy vékony lány, meg lehetett volna mintázni...
Kellemes érzés ébresztgetett álmomból. Éreztem amint keményen álló faszomat, valami nedves és meleg öleli kőrbe, s le-föl mozog rajta. A hálót betöltő napfénytől hunyorogva, résnyire nyitott szemmel néztem lágyékom felé, ahol Kriszti szopta farkamat. Felemeltem kezem, s a fejére tettem, mire Kriszti felnézett. Szájából lassan kiengedte merev dákómat, és szemembe nézve megszólalt.
- Jó reggel! Hogy ízlett az ébresztő? - kérdezte, s közben kezével tovább kényeztetett.
- Nem is emlékszem már, volt-e valaha már ilyen kellemes ébresztésben részem - feleltem elgondolkodó arcot vágva.
- Mikor felébredtem, s megláttam mereven álló faszodat, gondoltam kipróbálom, hogy mennyi idő múlva ébredsz fel, ha játszani kezdek vele.
Tengerként hullámzó zöldellő fák, szikrázó napsütés, füstös tömb házak és egy délibáb az út végén… Mintha egy képet néznék, egy olyan képet mely testemnek kínlódást szán, de lelkem epekedik az egyesülésért. Akarom, hogy a képben legyek, mely a tanterem ablakába van keretezve, akarom, hogy a perzselő aszfalt égesse csupasz talpam és gyöngyöző arcomból piciny patakok induljanak a mellkasom irányába. Egy kihalt város, egy bűnös város, semmi rózsaszín felhő, csak én és a szűnni nem akaró vágy, mely ott tart. Ez az a hely ahol lenni akarok, itt az vagyok, aki vagyok!
12:50, az órának vége.. Gazdasági informatika, ennél unalmasabb órát nehezen lehetne kitalálni. Valószínűleg a 1,5 órából, csak 1 órát töltenék képzeletbeli világomban, ha elolvastam volna a könyvet, de arra sem méltattam, hogy megvegyem. Leveszem a szemüvegem és beleteszem a táskámba a...
- Tulajdonképpen hogy barátkoztatok össze anyámmal? - kérdezte Kevin, amíg anyjára vártak a nappaliban.
- Hát az elég hosszú történet - felelte Susanne -, nem is tudom, hogy elmesélhetem-e neked. Na jó, majd utólag megkérdezem az anyádat. Szóval amikor vagy tizenkét évvel ezelőtt au pair voltam nálatok, tehát itt laktam és vigyáztam rád és Lindára, volt egy afférom az apáddal.
- Apámmal?
- Csodálkozol, mi?... Stefan belém szeretett, én meg őbelé.
- És anya?
- Neki nem volt szabad tudnia róla.
- Hogyhogy? De hiszen barátnők vagytok.
- Tudod, ez még korábban volt, akkor még nem voltunk barátnők, csak az alkalmazottjuk. Tizennyolc éves voltam, és hát... nem szép dolog, de fülig belehabarodtam az apádba. És nem is kellett nagyon megerőltetnem magam, mert ő is belém esett. Fülig.
Dr. Jonas Albright pszichiáter volt. Az egyik legjobb a városban. Híres orvosként rengeteg gazdag és befolyásos embert kezelt, akik nem kevés pénzt áldoztak remélt gyógyulásuk érdekében. Páciensei nagy hányadát, főleg az említett, felsőbb tízezer rétegéből szerezte. Drogproblémákkal küszködő hírességek, teljesítményük határait feszegető sportolók, folyamatos stresszben élő bankárok és üzletemberek színesítették pacientúráját. Persze nem hiányozhattak azok unatkozó feleségeik és persze elkényeztetett csemetéik sem betegei köréből. Boldog családapaként éldegélt egy elit kerület hatalmas magánházában, szép feleségével és két csodás gyermekével egyetemben. Külön bejáratú magánrendelőjét házuk egy félreeső, nyugalmasabb szárnyában alakította ki, ahol soha semmilyen körülmények között, senki sem zavarhatta munka közben. Ezt, mint első számú...
