ÁPR.
15.
2026
A forrás szelleme
bizarr, családi, leszbi, anya, lánya, szörnyeteg, nyilvános helyen, horror, sci-fi/fantasy
Ősz volt. Egész nap átfagytam, ezért a kandallóba gyújtottam be, zuhanyoztam, és épp öntöttem a hűtőből az előző este bontott boromból, hadd levegőzzön, mielőtt vacsorázom. Megrögzött agglegény vagyok, aki a munkájának él: villanyszerelő vállalkozó a környéken, egyedül. Társam a fáziskereső, a kemény markom, és – munkadíj gyanánt, a fizetség kiegészítéseképp – a környező falvak asszonyai húsz és hatvan között. Persze volt már hatvanhét éves is.
Éppen a mikróba tenném a futár hozta levest, amikor csengetnek. Na, ez soha nem jó. Remélem, csak egy biztosíték vagy egy kilazult vezeték. Kinézek a verandára néző ablakon, ahonnan a kapuhoz látok. Egy taxi. A faszomba, nagy a baj, ha taxit...
A lépcsőházunknak mindig ugyanaz a szaga volt. Főtt káposzta, por, és valami nehezen megnevezhető, régi élet. Az első emeleten laktunk anyával. A harmadikon Noéék. Már akkor is tudtam, melyik ajtó az övék, amikor még olvasni sem tudtam rendesen – a névtábla sarkán ott a repedés. Egyszer megkérdeztem tőle, hogyan került oda. Azt mondta, apja ideges volt. Akkor még nem értettem.
Elsőben csak annyi történt, hogy egy padba ültettek minket.
– Te hogy hívnak? – kérdezte.
– Kori. Téged?
– Noémi. De mindenki Noénak hív.
Bólintottam. Nem mondtam ki, de rögtön tudtam, hogy én is így fogom.
Nem lettünk azonnal barátnők. Csak megszoktuk egymást. Ő mindig...
Nóra és Gábor igazi pajzán páros volt. Mindenre nyitottak voltak a szexulaitás terén. Olyanra is, amire más párok talán kevésbé. Gabi mindig örömmel nyalta Nóra édes punciját néha nyelve hegyével megcirógatva csiklóját, amire heves testdobálás volt Nóra a reakciója. Egyik alkalommal, azonban Nóra két nyögés között így szólt.
– Mi lenne, ha megint bevonnánk egy párt? – kérdezte kicsit homályos tekintettel
– Ühüm – nehéz beszélni, ha épp a csiklót nyalsz gondolta Gabi
– De ezúttal extrémebbre gondoltam
Gabi abbahagyta a nyalást, csak rutinosan ujjazta tovább nedves punciját
– Mire gondolsz drágám – nézett rá
– Egy időt-fiatal párosra – kacsintott Nóra
– Ah,...
A kert végében már grilleztek, amikor apám kocsija befordult a kapun. Dani éppen egy sört bontott a teraszon, aztán letette az üveget, és elindult felénk. Még az autóból láttam, ahogy a háta mögé kiált a konyha felé:
– Itt vannak Mátéék!
Apu szállt ki először, egyből kezet rázott Dani apjával a kapuban. Aztán anyu, egy tál házi süteménnyel a kezében. Végül én jöttem. Pontosan tudtam, hogy Dani már messziről felismert: a magas, vékony, mindig kicsit rendetlenül fésült srác, aki most egy világos vászoningben és sötétkék nadrágban próbál komolyabb benyomást kelteni, kezében a második adag süteménnyel. Odalépett hozzám, és a vállamra csapott.
– Na, végre. Anyám már...
Mint mindig, most is úgy indult. Játékos simogatások, apró, millió csók.
Csillogó tekintetek találkozása. János, a mostoha testvérem, a hátamra fektetett. Mozdulataiból tudtam, nem orális lesz, hanem felém tornyosul a teste, kemény farka hosszában a szőrzetembe túr. Mint mindig, lassan és türelmesen, de most nem volt időm felocsúdni, amikor a farka tövét megfogta, és a makkot a repedésemnek tolta.
Nem voltam szűz, nem voltam tapasztalatlan, de most mégis azt éreztem, amit az elsőnél – egyik osztálytársam bulija után. Most még spicces sem voltam. János farka feszítette szét a hüvelyem, és haladt befelé. Nem volt az éles szúrás, majd a fájdalom, most csak a feszítés – és bent van....
860 mérföld
Az előző napi éttermi vacsorám maradékát majszolom a hátsó helyiségben, amikor Beth besétál.
– Tudom, hogy ezt nem te magad készítetted, Pizzatündér kisasszony. Megint randiztál, mi?
– Nem randi volt! Csak ettünk valamit és beszélgettünk. Ennyi.
– Elosztottátok a számlát?
– Nem, ő fizetett. Miért?
– Ha az egyik fizet a másiknak, az szerintem randi.
A szemeimet forgatom.
– Szóval ha anyuval elmennénk vacsorázni, és ő állja a cechet, a saját anyámmal randiznék?
– Van egy weboldal, ahol olvashatsz erről, ha...
– Én éppen enni próbálok, Bethany Elaine Dubois!
Próbálok dühösnek látszani, de legfeljebb két másodpercig...
