Autómánia 4. rész

860 mérföld
Az előző napi éttermi vacsorám maradékát majszolom a hátsó helyiségben, amikor Beth besétál.

– Tudom, hogy ezt nem te magad készítetted, Pizzatündér kisasszony. Megint randiztál, mi?
– Nem randi volt! Csak ettünk valamit és beszélgettünk. Ennyi.
– Elosztottátok a számlát?
– Nem, ő fizetett. Miért?
– Ha az egyik fizet a másiknak, az szerintem randi.
A szemeimet forgatom.

– Szóval ha anyuval elmennénk vacsorázni, és ő állja a cechet, a saját anyámmal randiznék?
– Van egy weboldal, ahol olvashatsz erről, ha...
– Én éppen enni próbálok, Bethany Elaine Dubois!
Próbálok dühösnek látszani, de legfeljebb két másodpercig sikerül visszatartanom a vigyort, mielőtt kibuggyan.

– Óóó, még a középső nevemet is kimondtad. Basszus, akkor tuti jó volt. Mesélj! – Lehuppan a velem szemben levő székre. – Nyugi, ez csak a tizenöt perces szünetem.
– Már egy órája kivetted a tizenöt percedet.
– Ja, de Carmen nem tudja, Ashlynn megoldotta. Ott kinn halottabb a helyzet, mint az utolsó randipartnerem farka volt.
Majdnem kifújom a levest az orromon.

– A francba, Beth!
– Túl nagy elvárás egy férfitől, hogy két óra alatt ötször meglovagoljam?
– Szokás szerint nem a megfelelő embert kérdezted, én leszbikus vagyok
– Mert ha tényleg túl sok, akkor mondd el, miért B-E-D (ÁGY a fordító megjegyzése) a monogramom, hmm?
– A középső neved lehetne Frankenstein, mert a szüleid egy igazi szörnyet alkottak.
– Pffft! – Fújja ki a levegőt a fogai között Beth. – Ha okos lennél, tudnád, Frankenstein nem a szörny volt.
– Ha bölcs lennél, értenéd, hogy Frankenstein volt a szörny.
– Mi ez, Irodalom óra kezdőknek? Imádom Mary Shelley-t, de már rég halott, hosszabb ideje, mint az említett szerencsétlen flótás farka. Inkább az estédről mesélj!
Befejezem a levesemet, és iszom egy kortyot a kulacsomból.

– Őszintén? Beth, nincs mit mesélnem. Elmentünk egy kis mexikói étterembe, utána hazavitt, bejött egy pohár vízre, aztán hazament.
– Még csak meg sem csókoltátok egymást?
Mosolygok.

– Azt mondtam volna, hogy nem?
– Látod? Tudtam! – Feláll, áthajol az asztal fölött. – Milyen volt? Jó íze volt? A kicsi, hetyke cickóit is megsimogattad?