Megkúrtuk a nagyit

Tavaly nyáron a család megkért hogy menjek el nagymamámhoz segíteni neki átrakni és újra cserepezni a kis ház tetejét. A nagyi Szekszárd mellett lakott egy nem túl nagy faluban és kisgyerekként is nagyon szerettem volna nyaralni. Most már 26 évesen sokkal ritkábban mentem hozzá ezért örültem a felkérésnek hogy megnyugtassam lelkiismert furdalásomat amiért elhanyagoltam őt. Megkértem a haveromat hogy jöjjön velem mert ha segít néhány nap alatt tudok végezni. Meg is érkeztünk a nagyihoz egy meleg nyári napon és mindjárt el is kezdtük a munkát. Nagyi nagyon örült nekünk és azt sem tudta hogy járjon a kedvünkben. Gábor is nagyon kedves volt a nagyival sokat poénkodtak rengeteget nevettünk munka közben.
Gábor egyébként nagyon jó fej, három évvel idősebb nálam és egymás után ontotta magából a poénokat amin a nagyi hatalmasakat kacagott. Munka közben borozgattunk, nagyi a házi borával kinálgatott bennünket és ő is koccintgatott velünk. Nagyi egyébként 74 éves olyan igazi vidéki csöcsös faros asszonyka. A vidéken megszokott neylon otthonkában volt amiben szépen domborattak az idomai. Gábor egyre sikamlósabb poénokat sütött el és szemérmetlenül udvarolt nagyinak szinte kislányosan vihogva fogadta. Kiderült hogy el kell menni a barkácsboltba szögekért meg néhány egyéb dologért úgy hogy beültem az autóba és elmentem megvenni a szükséges dolgokat. Mivel nem volt messze a bolt, ott volt a faluban úgyhogy be mertem ülni az autóba a  borozgatás ellenére. Hiába volt közel a bolt így is egy jó 20-25 perc kellett mire vissza érkeztem. Mikor beléptem az udvarba sehol nem láttam se nagyit se Gábort. A nyitva hagyott pince ajtón kihallatszott hogy mindketten a boros pincében vannak. Elindultam én is lefelé és mikor beláttam a pincébe megrökönyödve néztem ahogy Gábor a nagyanyámat ölelgeti. A nagyi háttal volt nekem Gábor pedig vigyorogva hüvelykujját felemelve intett hogy maradjak csendben.
Döbbenten néztem ahogy Gábor ölelgeti csöcsörészi a nagymamámat még az otthonkát is felhúzta a fenekén és láttam ahogy markolássza. Egy ideig néztem őket majd kihátrálltam a pincéből és meglepődve tapasztaltam hogy a látottakra elég komoly merevedésen támadt.
Néhány perc múlva a nagyiék is kijöttek a pincéből és láttam hogy a nagyi rendesen be van. Csiccsentve.
– Neked elment az eszed? – kérdeztem Gábortól mikor a nagyi bement a házba.
– Ne mérgelődj már-mondta Gábor-mi a rossz abban hogyha egy kis örömet nyújtok a nagymamádnak?