Korkülönbség 1. rész

A kert végében már grilleztek, amikor apám kocsija befordult a kapun. Dani éppen egy sört bontott a teraszon, aztán letette az üveget, és elindult felénk. Még az autóból láttam, ahogy a háta mögé kiált a konyha felé:

– Itt vannak  Mátéék!

Apu szállt ki először, egyből kezet rázott Dani apjával a kapuban. Aztán anyu, egy tál házi süteménnyel a kezében. Végül én jöttem. Pontosan tudtam, hogy Dani már messziről felismert: a magas, vékony, mindig kicsit rendetlenül fésült srác, aki most egy világos vászoningben és sötétkék nadrágban próbál komolyabb benyomást kelteni, kezében a második adag süteménnyel. Odalépett hozzám, és a vállamra csapott.

– Na, végre. Anyám már azt hitte, eltévedtetek.
– Csak a sütivel volt gond – nevettem, és a kezemben lévő tálra mutattam. – Anyu háromszor pakolta át.

A szülők már egymás közt cserélték a szokásos frázisokat. Dani a karomhoz kapott, és a kert felé húzott.

– Gyere, bemutatok valakit. A nagymamám ma jött meg a balatonról. Még nem találkoztál vele, ugye?

Megráztam a fejem. – Nem, csak hallottam róla. Azt mondtad, előnyugdíjas?

– Igen, negyven pluszban ment el, már vagy két éve. Fiatalként nyugdíjas – nevetett. – De várj, majd meglátod. Annyira laza, hogy néha elfelejtem, hogy a nagymamám.

A kert végében, ahol a nagy öreg platánfa árnyékot vetett a függőágyra, egy nő állt a grillsütő mellett. Nem az a fajta nagymama volt, akit elképzeltem volna. Marika egy világos, vászon anyagú, bő szabású nadrágot viselt, ami inkább hasonlított egy nyári slendriánra, mint egy idős hölgy viseletére. Felül egy egyszerű, fehér pamutblúz volt rajta, az ujja visszahajtva a könyökénél, a nyakában egy apró ezüst lánc. A haja rövidre vágott, ezüstösen csillogó, de nem az a merev, fodrász által belőtt frizura volt, hanem laza, természetes, mintha a szél rendezte volna. Amikor meglátott minket, letette a csipeszt, és felénk indult.

Később sem tudtam volna megmondani, mi ütött belém abban a pillanatban. Talán az, ahogy a napfény megcsillant a nyakán az ezüstláncon. Talán az, ahogy a blúz a mozgás közben finoman rásimult a testére, ami egyáltalán nem egy hatvankét éves nő testére emlékeztetett.