A+ A-

Chat-en szerzett történetek 5. rész

Amikor azt hiszem, hogy érdekesebb történetre már nem bukkanhatok, az élet mindig megmutatja, hogy de.
Egyik új chatpartnerem mesélte el az ő sztoriját. Hát, nem semmi.
A történetem egy mondatban: Kurva lettem és hagytam, hogy a lányom is kurvává váljon.
Nem vagyok erre büszke, de az vesse rám az első követ aki átélt már legalább annyi szar dolgot az életében, mint én. Nem fogom elmesélni, hogy milyen volt a gyerekkorom, elégedj meg annyival, hogy überszar. A szüleim nem voltak mintaszülők és ha azt mondom, hogy még egy hóval borított falu végi buszmegállóban is szívesebben ücsörögtem, mint otthon, akkor talán alkothatsz egy képet a "csodás" családi életünkről. Alig vártam, hogy 18 éves legyek és letiplizzek otthonról, persze az se ment egyszerűen. De szerencsére megismertem egy fiút aki a világ legrendesebb pasija volt és ahogy szokott lenni, egymásba szerettünk. Az ő családjuk gazdag volt és a szülei nem fogadtak el, ennek ellenére 19 évesen és két hónapos terhesen összeházasodtunk. Ahogy ez ilyen esetben lenni szokott, mindkettőnk szüleivel csak annyit találkoztunk amennyi feltétlenül szükséges volt. Egyikünknek se hiányoztak, éltünk kettesben boldogan a férjem kis lakásában amit a nagymamájától örökölt, aztán hármasban amikor megszületett Laura. Minden rendben volt, kezdtem elfelejteni a fos gyerekkoromat Dolgoztunk, majd hitelt vettünk fel és építkezni kezdtünk, vállalkoztunk, kocsit vettünk, nyaralni jártunk... Éltünk, mint más normális család, ráadásul egy idő után kissé jobban mint az átlag.
És aztán a boldog évek után jött a legrosszabb. Már 30 éves voltam, a lányunk 10, amikor a férjem kollégái csöngettek be, hogy baj van. Baleset történt az üzemcsarnok építésénél ahol ők voltak az egyik kivitelező brigád és Csabát rohammentő vitte a kórházba. Két hétig ültem mellette éjjel - nappal, de az orvosok sem tudták megmenteni. A kislányom elvesztette az apját, én az egyetlen társamat aki egy személyben a szerelmem, a barátom és a támaszom volt.
Senkinek nem kívánom azokat a hónapokat. A temetés után egy évvel a csökkenő megrendelések miatt a vállalkozásunk csődbe ment, a házra felvett hitelt egyre nehezebben tudtam fizetni, végül muszáj volt eladnom, de mivel sok volt még rajta a tartozás, csak annyit kaptam érte, hogy vegyek egy másfél szobás panelt. Sokáig munkám se volt, minden tartalékunkat feléltük és mikor végre kaptam egy tűrhető irodai állást akkor már a közüzemi számlákkal annyira el voltam csúszva, hogy majdnem fél milliós volt a hátralékunk. Persze a szüleimre nem számíthattam, anyósomékra még annyira se, a férjem halála után minden kapcsolatot megszakítottak velem.
A tartozásokat csak görgettem, hol kevesebb volt, hol több. Egyetlen vigaszom a lányom volt. Jól tanult és gyönyörű nagylánnyá serdült. Mikor elvégezte a általánost, a továbbtanulás miatt újra több pénz kellett másra így a számlatartozásaim ismét megnőttek. Egy hét alatt három szolgáltatótól is kaptam felszólító levelet, hogy vagy fizetek, vagy kikapcsolják a szolgáltatást.
Kisírt szemmel ültem az irodában amikor bejött a főnököm és megkérdezte mi a baj. Először nem akartam elmondani, de aztán zokogva elmeséltem neki mindent amit most neked is, csak neki kissé bővebben. Azt mondta menjek haza és másnap kipihenve jöjjek vissza, addig kitalál valamit.
Nem sok reményt fűztem a dologhoz, de reggel ahogy megjött, már hivatott is az irodájába.
- Foglaljon helyet. Nos gondolkodtam tegnap. Mennyi is az össz. tartozása?
- 860.000 a szolgáltatók felé és a folyószámlám 90.000 mínuszban van.
- Tehát 950.000. Ez nem kis pénz. Sajnos ennyivel nem tudok segíteni, de egy félmilliót tudok adni, így egy kis lélegzethez jut. És januártól megemelem a fizetését havi 30 ezerrel.
- De én ezt nem fogom tudni visszafizetni - sírtam el magam. - Vagyis nem tudom, hogy hogyan tudnám és mikor.
- Nem is kell visszafizetnie. Ez a félmillió ajándék lenne, ha három hónapig mondjuk heti 3 - 4 alkalommal lefeküdne velem.
Szóhoz se tudtam jutni. Nem tudtam mit mondjak. Látta rajtam és leült mellém, hogy meggyőzzön.
- Tudom, most megdöbbent. De gondolja át és ne válaszoljon rögtön se igent se nemet. Ha igent mond már ma a kezébe adom a pénzt. Senki nem tudná meg az egyezségünket, senki nem tudná meg a kapcsolatunkat. Lehet kérnék magától néha olyat szex közben amire nemet mondana, de tiszteletben tartanám a döntését, semmit sem erőltetnék. Ha nemet mond, akkor ezt a beszélgetést elfelejtjük, de a januári fizetésemelést akkor is biztosítom a számára. Most menjen vissza az asztalához és ebéd után kopogjon be hozzám a válasszal.
Úgy mentem vissza, mint egy zombi és az aznapi munkám nem sokat ért. Csak az járt a fejemben, hogy a testemet kellene áruba bocsátanom ahhoz, hogy ne hulljon szét jobban az életünk. Meg az, hogy a főnököm aki alapjában véve egy jófej, kedves pasi, hogyan kényszeríthet bele egy ilyen megalázó alkuba? Magamért nem tettem volna meg, de ott volt Laura.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.36 pont (92 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 zoltan611230 2018. 02. 15. csütörtök 14:11
Miden igaz szerintem.
#12 sipospista 2017. 07. 26. szerda 10:11
Ez szuper lett
#11 A57L 2017. 07. 14. péntek 02:42
Jó kis sorozat.
#10 deajk2008 2017. 07. 12. szerda 09:30
egészen jó lett... folytasd 9p
#9 Koriander 2017. 06. 27. kedd 17:36
Jó féle történet wink
#8 sztbali 2017. 06. 26. hétfő 23:20
Az elsőtől az utolsó szóig igaz történet.
#7 genius33 2017. 06. 26. hétfő 20:10
Egész jó lett. smile
#6 cscsu50 2017. 06. 26. hétfő 19:48
Ez egy õszinte történet.
#5 Andreas6 2017. 06. 26. hétfő 11:51
Ez is egy foglalkozás, én nem ítélem el, legfeljebb azokat, akik minél több pénzért minél kevesebbet igyekszenek adni. Nem mindenki ilyen!
#4 veteran 2017. 06. 26. hétfő 10:01
Sokan csinálják így,csak nem írják le.
#3 gyuri0926 2017. 06. 26. hétfő 07:21
Ja , mentség az mindig van !
#2 zoltan611230 2017. 06. 26. hétfő 02:53
Életszerű....Elmondta rendesen..
#1 Törté-Net 2017. 06. 26. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?