Chat-en szerzett történetek 3. rész

A harmadik történetet egy fiatal nő mesélte el aki azt mondta, hogy ha rajta múlna biztos, hogy nem büntetné a családtagok közötti szexet ha az közös megegyezésen alapul, mert élete egyik legszebb élménye volt amit az öccsével csináltak.

Két év különbség van köztünk. Tulajdonképp jó tesók voltunk, csak folyton martuk egymást és ez a kamaszkorunkban se szűnt meg. Sőt a helyzet csak rosszabb lett mikor anyu meghalt amikor tizenöt voltam. Szerettük egymást az öcsémmel de állandóan veszekedtünk, mint az öreg házasok. Képesek voltunk minden kis szarságon összekapni. Anyu halála után apu inni kezdett. Egyre jobban csúszott le a lejtőn. Annyira, hogy tizenhat évesen már én tartottam össze a családot. Főztem, mostam, rendben tartottam a lakást, figyeltem, hogy a tesóm rendesen tanuljon, nehogy elkallódjon. Apura már nem volt energiám. A nagyszüleink már nem éltek, a rokonokra nem számíthattunk és mikor apu először csak napokra, majd később hetekre eltűnt, hogy aztán koszosan, büdösen, magáról alig tudva kerüljön elő, rájöttem ez így nem mehet tovább. Leültem Andrissal, hogy megbeszéljük, ezután csak magunkra számíthatunk. Két-három nagyon komoly beszélgetés után szerencsére megértett mindent amit mondtam neki és rájött, muszáj segítenie ha nem akarunk még nagyobb szarba kerülni. Együtt tartottuk rendben a házat, együtt tanultunk és minden nehézséggel együtt próbáltunk megbirkózni és egyre kevesebbszer ugrottunk össze.
Ekkor már tizenhét voltam, ő tizenöt amikor becsöngetett két rendőr, hogy apánkat valami betörés miatt keresik. Akkor már vagy két hete nem láttuk, azt se tudtuk hol van és őszintén szólva már nem is igazán érdekelt, A rendőrök megkérdezték tudnak-e segíteni valamit, de azt hazudtam, hogy van rokon aki segít. Mondták, hogy ha apám előkerül, szóljunk, aztán leléptek.
– Miért hazudtad, hogy van segítségünk? – kérdezte Andris.
– Mert nincs szükségünk senkire. Elvagyunk magunkban is nem?
– Végül is de. Kinga, ha apa egyszer csak egyáltalán nem jön haza akkor mi lesz?
– Nem tudom. Lehet jobb is lenne ha nem jönne haza már.
– De mi nem vagyunk még nagykorúak, ha valaki rájön, hogy egyedül vagyunk, ránk küldhet valami gyámhatóságot vagy mit. Nem?
– Nem vagyunk egyedül. Itt vagyunk egymásnak nem igaz?
– De igaz. És azt hiszem csak egymásra számíthatunk.