A+ A-

A szűz asszony 1-2. rész

Ülj mellém. Az életemről mesélek neked.
Ha akkor nem tudtam volna, mi vár rám, egészen jól éreztem volna magam az óriási hálószoba nyugtató csendjében, a régi ágyon, a lágy selymek között.
Férjem késett, s ennek kimondhatatlanul örültem. Már abban is reménykedtem, hogy egy nap haladékot ad.
Hiába reménykedtem. Valaki lenyomta a kilincset, s közvetlenül ezután az ajtó félhomályos nyílásában férjem pizsamás alakját pillantottam meg. Lélekben hálás voltam neki, hogy nem gyújtott világosságot. Ágyamhoz lépett és mellém bújt a takaró alá. Bőréből, pizsamájából erős parfümillat áradt.
Nem undor, hanem valami megmagyarázhatatlan szánalom lett úrrá rajtam, amikor reszkető, csontos kezével simogatni kezdte melleimet. Szántam őt, a szegény, vágytól űzött öreget, s szántam magamat is, hogy nem adatott meg nekem az első éjszaka eddig hiába áhított szépsége és izgalma. Úgy feküdtem mellette, mint egy darab élettelen fa. Kötelességszerűen tűrtem becézgetéseit, s csak akkor szegültem akarata ellen, amikor kezemet gyengéd erőszakkal alteste felé húzta. Azt kívánta, hogy fogjam meg neki... azt.
- Ezt már nem! - gondoltam magamban. Ő hozzám nyúlhat, mert jogot szerzett rá, de én... én nem tudnék hozzáérni. Nem erőszakolta a dolgot, de éreztem, hogy rosszul esik neki ellenállásom. Úgy látszik azonban, hogy hűvös tartózkodásom serkentőleg hatott rá, mert nagy csodálkozásomra meztelen combom érzékeny bőrén keményedő férfiasságát éreztem.
Hogy jobban megértsd a dolgot, itt közbevetőleg elmondom neked, hogy férjem nem volt fiatal ember. Fiatal ember? Ez túlzás, aggastyán volt. Kapaszkodj meg: 60. születésnapján volt az esküvőnk, s én akkor 20 éves voltam. Nem tehettem mást, hozzá kellett mennem. Amikor megkérte a kezem, egész lényem tiltakozott és borzadt ellene. De amikor apám elkínzott arcára néztem, legyőztem ellenérzésemet, s igent mondtam. Bárói címe és mellette dúsgazdag volt. Apám viszont a teljes anyagi csőd előtt állt.
A "mézesheteket" férjem vidéki birtokán töltöttük. Azután később is ott maradtunk.
Késő este érkeztünk meg. Gondolhatod, milyen kellemetlenül éreztem magam a személyzet fürkésző és eléggé leplezetlenül gúnyos pillantásai miatt.
A rendkívül gazdag és pompás vacsorától is elment a kedvem, amikor a tizenkét karú gyertyatartó felett férjem reszkető, agg fejére néztem. Az volt az érzésem, mintha magával a halállal kötöttem volna házasságot.
Na, szóval, hol is hagytam abba? Ja, igen... Tudod, izgatta végeredményben női hiúságomat, hogy még erre a vénemberre is ilyen hatással tudok lenni. Az öregúr úgy préselte combomhoz keményedő altestét, mint egy telivér mén. Magamban őszintén el is kellett ismernem, hogy ifjú éveiben, élete teljében férfi lehetett.
A nagy önbizalom tettre serkentette férjemet. Energikus mozdulattal húzta szét combomat és közéjük feküdt. Mondhatom, megilletődtem, elvégre arról volt szó, hogy most végre megtörténik az, aminek két évvel ezelőtt már meg kellett volna történnie, és végre asszony leszek fizikailag is. (Arról már meséltem neked, hogy első házasságomkor csak az esküvőn és a válóperes tárgyaláson láttam a férjem.)
Kéjt éreztem testem lágy húsa között, ott, ahol eddig csak a takarót szorítottam magamhoz tikkadt, magányos éjszakákon, hiszen két éve voltam asszony, tehát régen megvolt már a jogom ahhoz, hogy nemi vágyaimat kielégítsem. És hiába voltam érintetlen, mégis tudtam, mi a szerelmi élet - és vágytam is rá. Asszony ismerőseim elbeszélései, és néhány könyv elolvasása elindították fantáziámat, arról nem is szólva, hogy végeredményben kislány koromtól kezdve rendkívül érzéki voltam. Egészséges természetem így hát egyre erőteljesebben követelte jussát.
Kénytelen voltam azonban megelégedni nemi vágyam fél kielégítésével. Ezért volt az, hogy ezen az éjszakán, amikor férjem két ujjával szétnyitotta szeméremajkaimat, és odadugta forró hímvesszőjét, elfelejtettem, hogy öreg, hogy irtózom tőle, hogy nem szeretem. Ezekben a percekben csak biológiailag éltem. Csiklóm vette át a parancsnokságot eszem, és szívem helyett a testem. A hímvessző érintésére olyan kéj rázott meg, amit eddig soha életemben nem éreztem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 12. 8. péntek 06:35
Szerencsétlen nő. Meddig kell várnia az özvegységére?
#6 feherfabia 2014. 10. 27. hétfő 06:30
7P
#5 zsuzsika 2014. 04. 11. péntek 08:12
#4 A57L 2013. 11. 22. péntek 05:39
Nem rossz.
#3 genius33 2013. 01. 28. hétfő 07:20
Egészen jó lett.
#2 mackó2009 2012. 10. 29. hétfő 22:39
Az élet írta
#1 Törté-Net 2009. 07. 8. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?