A szűz asszony 6-7. rész

Másnap váratlan vendég érkezett. Férjem legfiatalabb öccse toppant be. Negyven év körüli, napbarnított arcú, igazi sportember. Amikor megtudta, hogy férjem nincs itthon, azonnal tovább akart menni. Ebbe viszont én nem mentem bele. Szobát nyittattam neki, és arra kértem, érezze jól magát addig, amíg a férjem meg nem érkezik. Nem fogadta el a meghívásomat. Az inassal berendeztette a gazdaság egyik irodahelyiségét, a kastély parkjának ellenkező végénél, és ott ütött tanyát. Igen ritkán találkoztunk, csupán sétáink vagy lovaglás közben. Időközben a hőség egyre elviselhetetlenebb lett. Most már az éjszakák is kibírhatatlanok voltak. Hálószobám ablakai, amelyek a teraszra nyíltak, egész éjjel nyitva voltak, csak egy zöld függönyt húztam eléjük, hogy Ninont ne zavarja a fény. Engem nem zavart, mert tudtam, arra nem jár senki.
Ninon az utóbbi időben többet volt nálam, mint otthon. Önző férje a fokozódó hőségtől még tartózkodóbb volt, mint azelőtt. A mi vágyainkat viszont fokozta a hőség. Viharos, tobzódó éjszakákat töltöttünk együtt. A kecskét végképp elhagytuk, és inkább a délutáni órákat töltöttük alvással. Egyik délelőtt éppen tízóraimat fogyasztottam, amikor vendégünk, Maurice kopogtatott be hozzám. Általánosságokról beszélgettünk, majd amikor kettesben maradtunk, a következő meglepő megállapítást tette:
– Úgy látom, túlságosan nélkülözöd az uradat! – Fülig elvörösödtem erre a megjegyzésére, de zavaromat lepleztem, és megkérdeztem tőle:
– Honnan veszed ezt?
– Aki nem csukja be a spalettákat, az ne gyújtson gyertyát! – válaszolta titokzatosan, de sokat tudó mosollyal. Meghűlt bennem a vér: Ez az ember kilesett bennünket, és most zsarolni akar. De mintha kitalálta volna gondolataimat, így folytatta:
– Ne érts félre, nem akarlak zsarolni, csupán figyelmeztetni szerettelek volna, hogy egy kicsit légy óvatosabb. Aztán arra se gondolj, hogy leskelődtem. A minap egyszerűen nem tudtam aludni, és a parkban csatangoltam. Amint a szobád elé értem, minden kíváncsiskodás nélkül beláttam a kivilágított ablakon. Láttam, amit láttam!... Mindegy, hogy mit. Azonnal tovább mentem, csupán a közelben álltam meg, míg világosság volt, hogy az esetleg arra tévedőt eltanácsoljam a közelből.
Szégyelltem magam. Maurice – tapasztalt ember lévén – átsegített ezeken a nehéz perceken.