A+ A-

A szűz asszony 12-13. rész

XII. rész
A józan napfénynél Ninon már másképpen látta az éjszaka eseményeit. Látszott rajta, hogy önmaga előtt is szégyelli magát, hogy mohó érzékiségében odadobta magát egy idegen férfinek.
- Soha többé nem szabad találkoznom azzal az emberrel. - Megnyugtattam, hogy erre ő maga is vigyázni fog. Elment.
Alig csukódott be mögötte az ajtó - talán éppen erre lesett -, a park felől Mabel szökött be a szobám ablakán. Úgy bújt hozzám, mint egy kis macska, dorombolva, hízelegve. A kis zsivány addig hízelgett, amíg megfelelő hangulatba hozott engem is. A kis szerelmi újonc hamarosan kielégülve nyúlt el mellettem. Amint így elnyúlva meztelen testemmel játszott, meglátta az ölemből kiágaskodó csikló fejét. Persze azonnal kérdezősködni kezdett, hogy mi az nekem tulajdonképpen?
- A férfiaké is ilyen? - kérdezte.
- Igen, csak nagyobb és vastagabb.
- De nekem ez, azt hiszem, éppen elég vastag és nagy. - Olyan szemekkel nézett rám, hogy valósággal belepirultam. Nem lehetett visszatartani. Fölém guggolt. Hajlékony csípőjét addig mozgatta, míg keményen álló csiklóm a szeméremajkai közé csúszott. Egy ideig ott csúszkált a síkos völgyben, de Mabelnek ez nem volt elég. Mozdulataiból rájöttem, hogy mit akar. Őszintén bámulatba ejtett ennek az édes gyermeknek a találékonysága. Izgatott az ötlet. Ez fokozta kéjemet úgy, hogy csiklóm teljes nagyságúra megnőtt és megkeményedett. A kis felfedező egyre lejjebb süllyedt, és addig mesterkedett, amíg csiklóm bele nem csúszott szűzhártyájának kis nyílásába. Akkor valósággal rám ült, hogy a kemény csikló még mélyebben csússzon hüvelyébe. Arca bíborpirosra gyúlt, cserepes ajkai felnyíltak a kéjtől, mint egy fájdalmas seb.
- Bennem vagy! - rebegte. - Óh... Ezért érdemes élni!... Jaj, Istenem!... hhh...Jaj, de jó!... Megőrülök! - Én is olyan gyönyörbe kóstoltam bele, amiben eddig még nem volt részem. Eddig még soha nem érzett módon reagált csiklóm a szűzhártya keskeny nyílásának szorítására. Arra gondoltam, így érezhetik a férfiak, amikor a hímvesszőjüket az asszony hüvelyébe tolják.
- Mabel - sürgettem az időközben kielégült leányt - ülj vissza gyorsan! - Kéjtől és izgalomtól csillogó szemekkel engedelmeskedett. Hamarabb betalált csiklóm, mint előzőleg. Most már én is megemeltem csípőmet, Mabel pedig lassan mozogni kezdett. A szűzhártya szűk nyílása dörzsölgette csiklóm fejét. A kislány - ahogy tőlem tanulta - mind a két kezével simogatni, izgatni kezdte mellbimbóimat, amivel még jobban fokozta a már amúgy is felfokozott kéjemet; úgy éreztem, csiklóm percről percre nő, duzzad.
- Jaj!... De jó megint! - mondta Mabel. - Lökd belém! Úgy! Jaj!... Neked is jó?
- Nagyon jó, kicsi Mabel! - suttogtam, már erősen lihegve.
- A férjednél is jobb vagyok? Mondd! Mondd!
- Jobb vagy! - mondta a szám szinte hang nélkül. - Sokkal jobb vagy!... Óh... - Ebben a pillanatban csiklóm kőkeményre merevedett, és olyan kéj rázott meg, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Szinte az önkívület határán hallottam a kislány sikolyát:
- Jaj!... Jaj!... Folyik belém valami!... Jaj, de istenien jó!...
XIII. rész
Délután lovagoltam. Az egyik ösvényen Ninonnal találkoztam. Boldog örömmel üdvözöltük egymást; beszélgettünk. Elmondta, hogy nem tud napirendre térni az elmúlt éjszaka fölött, és éppen ezért addig nem is jön át, amíg Maurice nálunk van. Ekkor vált bennem tudatossá, hogy Ninon lobbanékony és kielégíthetetlen természete az utóbbi időben kezd a terhemre lenni. Nem mondhattam meg neki az igazságot, ezért úgy tettem, mintha sajnálnám, hogy kénytelen távoltartani magát.
- Beláthatod, hogy Maurice-t nem dobhatom ki, elvégre mégiscsak a férjem öccse; de remélem, hogy nem marad sokáig és akkor megint együtt lehetünk. Hidd el, én is alig várom már azt az órát.
- Hát jó! De legalább akkor te jöjj át hozzám időnként napközben - nyafogott Ninon.
- Látod, ez jó ötlet! - mondtam képmutató hangon. - Legközelebb meg is próbálok feltűnés nélkül átjönni hozzád. - Ezzel búcsúztunk el.
Estefelé, legnagyobb meglepetésemre Mabel állított be hozzám. Ninon küldte, hogy nálam aludjon. Azonnal megértettem, hogy miről van szó. Így akarta lehetetlenné tenni Ninon, hogy az éjszakát Maurice-szal tölthessem. Így akart kényszeríteni arra, hogy kielégítetlenségemben napközben hozzá meneküljek. Gondolom, arra is számított, hogy ha Maurice nem jöhet be hozzám zavartalanul, hamarabb megunja a vidéki életet és odébb áll.
Vacsora után a parkban sétáltunk Mabellel. Séta közben - szerencsére - Mauric-szal találkoztunk. Bemutattam őket egymásnak, és mindjárt úgy irányítottam a beszélgetést, hogy Maurice megtudja, Mabel nálam alszik az éjjel. Ezzel akartam figyelmeztetni, hogy ne jöjjön.
Hiába volt a figyelmeztetés, mégis átjött a csirkefogó. Éppen első gyönyöreink fáradalmait pihentük ki, mikor megjelent árnyéka a holdsütötte ablakfüggönyön.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Andreas6 2017. 12. 9. szombat 11:23
Ez egy kicsit gyengébb az előzőeknél.
#7 feherfabia 2014. 10. 28. kedd 06:14
6P
#6 zsuzsika 2014. 10. 27. hétfő 10:12
Jó.
#5 picula 2013. 12. 28. szombat 22:48
jó nagyon
#4 A57L 2013. 11. 22. péntek 05:40
Nem rossz.
#3 mackó2009 2012. 10. 29. hétfő 22:50
a történet vonalvezetése jó
#2 sihupapa 2009. 10. 2. péntek 01:28
anatomia zéró
#1 Törté-Net 2009. 10. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?