A+ A-

Fogadásból 9. rész

Ethan nagyon rövid idő alatt kapta meg azokat az információkat, amik eldöntötték, hogyan is cselekedjen a továbbiakban. Ott ült az asztalánál, teljesen magába roskadt a tények súlyától. A megfigyelést nem függesztette fel, kérte a magánnyomozót, hogy terjessze ki azt a lány barátnőire is. Annyira csalódott volt és olyan mértéktelenül dühös... Felállt az asztaltól, sétálni kezdett az irodában, úgy járkált körbe, mint egy ketrecébe zárt vadállat. Tudta, hogy most nagyon okosnak kell lennie. Eddig elvakította a Laura iránt érzett szerelem, de ennek vége. Le kell gyűrnie magában ezt az érzést, és el kell érnie, hogy Laura megmondja: ki a megbízója. Az ablak elé állt és kinézett rajta, de nem látta a csodálatos panorámát. Csak az utóbbi hetek jártak az eszében. Kereste az árulkodó nyomokat, mi lehetett az, amik alátámasztják a nyomozó jelentését. A bizonytalanság őrölte fel leginkább az idegeit. Luxusprostituált? Émelygett a gyomra a gondolattól, hogy beleszeretett egy lányba, akinek talán az a munkája, hogy megbízásból feküdjön le férfiakkal. Tudta, hogy az ilyen nők nagyon jól keresnek, Laura viszont nem nagyon foglalkozott a pénzzel. Nem voltak különleges igényei, egy pizzériában ugyanolyan fesztelenül viselkedett, mint egy elegáns étteremben. Talán a ruhái mutatták egyedül az anyagiasságát. Még mindig nem tudott rájönni, kinél varratja a ruhákat, amiket hordott, nem ismert rá a tervező kézjegyére, de az ilyen egyedi stílus biztosan méregdrága. A lakásuk sem olyan nagyon fényűző, inkább barátságos és meghitt. Tudta, hogy mentségeket keres a lánynak, nem akarta, hogy bebizonyosodjon, minden igaz, amit a papíron lát leírva. Egy utolsó esélyt akart adni neki. Az asztalához ment, a jelentést tartalmazó dossziét beletette az íróasztal fiókjába, és kitárcsázott a titkárnőjének.
- Jodie, kérem küldje be Laurát.
- Igen uram.
Alig tette le a kagylót, máris kopogtak az ajtón, és Laura lépett be rajta. Ethan végignézett szerelmén, próbált más szemmel nézni rá, de nem sikerült. A lány most is csodálatosan szép volt és a férfi mindennek ellenére vágyat érzett iránta. Elnézte a számára oly kedves arcot, a csillogó szemeket, a csókolnivaló ajkakat. Laura ma kibontva viselte a haját, a tömött tincsek lágy hullámokban omlottak le a hátára. A galléros, buggyos ujjú ing és a magasított derekú szűk szoknya kiemelték és felerősítették nőiességét. A magas sarkú cipő miatt lábai nagyon hosszúnak tűntek, Ethan változatlanul szeretett volna bejutni azok közé a lábak közé.
Laura megszokottan bújt hozzá, csókot lehelt a nyakára, aztán kicsit hátradőlt, hogy csípőjével közelebb kerülhessen a férfihoz.
Ethan belenézett a szemeibe és nem látott bennük árulást. Végigsimított kedvese haján, egyik tincsét az ujjai köré tekerte, és egészen enyhén meghúzta.
- Merre jártál ma? Jodie említette, hogy elmentél egy időre. - Bár a hangja nem árulkodott semmiről, Ethan rendkívül ideges volt, félt a választól.
Laura zavarba jött. Nem akarta, hogy a férfi hamarabb értesüljön tervéről, meg akarta őt lepni, ezért, bár utálta, hogy hazudnia kell, mégsem mondta el az igazat.
- Hát, Rose-nak szüksége van egy könyvre, ami az egyik belvárosi boltban beszerezhető, csak ő nem tudott kiugrani érte, ezért megkért, hogy vegyem meg neki.
- Tényleg? És milyen az a könyv?
- Óóó, mire odaértem, már elfogyott, úgyhogy nem tudom megmutatni... - Laura nem tudott a férfira nézni, így nem látta, hogy Ethan szeme elsötétül a csalódottságtól és a haragtól.
A férfi mélyet lélegzett, hirtelen túl töménynek érezte az eddig szeretett illatot. Nem tudta, mit kezdjen az információkkal, amik a birtokába jutottak. Nem tudta, mit kellene tennie, anélkül kell megtudnia, ki a megbízó, hogy Laura rájönne: tud a titkáról. Minden azon múlott, hogyan tudja eltitkolni, hogy mindenről tud, egyszerűen muszáj volt kiderítenie, hogy ki áll a dolgok hátterében. Ha minden jól megy, már csak két hét és a lány eltűnik az életéből, ez a tény legalább akkora fájdalommal töltötte el, mint amekkora megkönnyebbüléssel.
Próbált ugyanolyanná válni, mint amilyen a lány megismerése előtt volt: könyörtelen, cinikus üzletember, akinek nem számít, kin és min gázol át, csak a cél lebeg a szeme előtt.
Érezte, hogy a karcsú, meleg test az ő testéhez simul, és a fejében kavargó gondolatok sem tudták megakadályozni, hogy a vágy felébredjen benne. Szorosan magához ölelte, és lassú, apró léptekkel az ajtó felé kormányozta. Laura mosolyogva nézett fel rá, incselkedve nyalta meg a száját, örült, hogy a férfi érdeklődése elterelődött a hazugságáról. Mint mindig, most is azonnal válaszolt teste a férfiből áradó szexualitásra, már a látványától be tudott gerjedni.
Háta a falhoz ért, éppúgy, mint azon az első irodai találkozásukon. Ethan bezárta az ajtót, és teljes testével a lányhoz simult.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.31 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2014. 11. 15. szombat 07:26
Lassan vége lesz.
#5 genius33 2013. 02. 2. szombat 17:48
Nagyon jó csak hosszú smile
#4 tyúkanyó 2009. 01. 3. szombat 17:59
Eszméletlen ez az írás. Köszönöm az élményt. Nagyon tetszik, ahogy aprólékosan bemutatod a jeleneteket mindkét fél oldaláról.
Izgatottan várom a folytatást.
#3 pisti47 2008. 12. 29. hétfő 06:26
Gömbölyödik szépen, Csak nehogy túl sokáig húzd és vontatottá váljék a történet. Eddig szuper.
#2 zümzüm 2008. 12. 29. hétfő 01:51
Hű de durva. Ezért fél az ember szerelembe esni. elhallgatások, hazugságok, félreértések, fájdalom.

Visszatérve a témához: nagyon tetszik az írás.
#1 Törté-Net 2008. 12. 29. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?