Fogadásból 9. rész

Ethan nagyon rövid idő alatt kapta meg azokat az információkat, amik eldöntötték, hogyan is cselekedjen a továbbiakban. Ott ült az asztalánál, teljesen magába roskadt a tények súlyától. A megfigyelést nem függesztette fel, kérte a magánnyomozót, hogy terjessze ki azt a lány barátnőire is. Annyira csalódott volt és olyan mértéktelenül dühös... Felállt az asztaltól, sétálni kezdett az irodában, úgy járkált körbe, mint egy ketrecébe zárt vadállat. Tudta, hogy most nagyon okosnak kell lennie. Eddig elvakította a Laura iránt érzett szerelem, de ennek vége. Le kell gyűrnie magában ezt az érzést, és el kell érnie, hogy Laura megmondja: ki a megbízója. Az ablak elé állt és kinézett rajta, de nem látta a csodálatos panorámát. Csak az utóbbi hetek jártak az eszében. Kereste az árulkodó nyomokat, mi lehetett az, amik alátámasztják a nyomozó jelentését. A bizonytalanság őrölte fel leginkább az idegeit. Luxusprostituált? Émelygett a gyomra a gondolattól, hogy beleszeretett egy lányba, akinek talán az a munkája, hogy megbízásból feküdjön le férfiakkal. Tudta, hogy az ilyen nők nagyon jól keresnek, Laura viszont nem nagyon foglalkozott a pénzzel. Nem voltak különleges igényei, egy pizzériában ugyanolyan fesztelenül viselkedett, mint egy elegáns étteremben. Talán a ruhái mutatták egyedül az anyagiasságát. Még mindig nem tudott rájönni, kinél varratja a ruhákat, amiket hordott, nem ismert rá a tervező kézjegyére, de az ilyen egyedi stílus biztosan méregdrága. A lakásuk sem olyan nagyon fényűző, inkább barátságos és meghitt. Tudta, hogy mentségeket keres a lánynak, nem akarta, hogy bebizonyosodjon, minden igaz, amit a papíron lát leírva. Egy utolsó esélyt akart adni neki. Az asztalához ment, a jelentést tartalmazó dossziét beletette az íróasztal fiókjába, és kitárcsázott a titkárnőjének.
– Jodie, kérem küldje be Laurát.
– Igen uram.

Alig tette le a kagylót, máris kopogtak az ajtón, és Laura lépett be rajta. Ethan végignézett szerelmén, próbált más szemmel nézni rá, de nem sikerült. A lány most is csodálatosan szép volt és a férfi mindennek ellenére vágyat érzett iránta. Elnézte a számára oly kedves arcot, a csillogó szemeket, a csókolnivaló ajkakat. Laura ma kibontva viselte a haját, a tömött tincsek lágy hullámokban omlottak le a hátára.