XY 1. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 29 737 karakter
Elolvasva: 24 alkalommal
A szájbabaszott élet tizenhat éves koromban kúrt belém rendesen.
Nem fokozatosan jött, nem lehetett felkészülni rá. Anyám börtönbe került. Végig abban a hitben éltem, hogy ártatlan – a rendszer, a koncepciós perek, a nem létező demokrácia áldozataként. Később kiderült, hogy nem csak azé.
Volt egy jól menő külkereskedelmi cégük. Apámmal fele-fele arányban voltak vezetők és tulajdonosok. Aztán jött a közérdekű vagyon hűtlen kezelése, sikkasztás – tíz év letöltendő. Anyám váltig állította, hogy nem ő volt az, aki az európai uniós vissza nem térítendő támogatást kiszedte a cégből. Nekem akkor elég volt annyi, hogy ő ezt mondja.
Apámmal maradtam. Ő lett a gyámom, és egyúttal annak a vagyonnak a kezelője is, amit anya még időben nekem ajándékozott. A céget is. Apámmal soha nem jöttem ki jól. Azt a bizonyos teóriát, hogy a lányok apásak, már-már szerelmes szinten, nálam nyugodtan elfelejthette bárki. Én anyás voltam.
A ház anya börtönbe vonulása után még egy hónapig sem volt üres.
Apám titkárnője költözött be. Hat évvel volt idősebb nálam.
Onnantól kezdve lett elég mindenből.
Volt olyan hét, amikor szóba sem álltam apámmal. Nem is találkoztunk. Ő és a nő kaját rendeltek, én anyám szüleinél, a nagyiéknál ettem, lógtam, a saját bőrömbe húzódtam vissza.
Közben a testem fejlődött. Még be is jöttem a fiúknak. De én tudtam, hogy nem csak lelkileg vagyok sérült. Testileg is.
Csókolóztam velük. Fogdostak, pettingeltem, hagytam, mert azt hittem, hátha mégis csak így működik. De az az állítólagos szerelem – az az érzés, hogy az egekben vagyok, hogy pillangók repkednek a hasamban – az nem jött meg. Soha. Semelyiknél.
Nyugtattam magam. Azt mondtam, a testem még nem nőtt meg – nem is menstruáltam. Nagyi szerint, aki abban az időben az egyetlen nő volt az életemben (azzal a ribivel, aki apámhoz költözött, három mondatot nem váltottam addigi életemben) – szóval nagyi szerint az anya utáni stressz miatt maradt el. Közben még egyszer sem volt. Nem kell aggódnom – mondta.
Én azért tudtam, sejtettem, hogy itt más van.
Akkor döntöttem el, hogy jogi egyetemre megyek. Hogy az ilyen igazságtalanságok ellen küzdjek – mint anya ügye.
Kézilabdáztam. Az éves kötelező sportorvosi vizsgálaton a doki rám nézett, aztán kérdezte, hogy a ciklusom rendben van-e. Mondtam, hogy még nincs.
Nem fokozatosan jött, nem lehetett felkészülni rá. Anyám börtönbe került. Végig abban a hitben éltem, hogy ártatlan – a rendszer, a koncepciós perek, a nem létező demokrácia áldozataként. Később kiderült, hogy nem csak azé.
Volt egy jól menő külkereskedelmi cégük. Apámmal fele-fele arányban voltak vezetők és tulajdonosok. Aztán jött a közérdekű vagyon hűtlen kezelése, sikkasztás – tíz év letöltendő. Anyám váltig állította, hogy nem ő volt az, aki az európai uniós vissza nem térítendő támogatást kiszedte a cégből. Nekem akkor elég volt annyi, hogy ő ezt mondja.
Apámmal maradtam. Ő lett a gyámom, és egyúttal annak a vagyonnak a kezelője is, amit anya még időben nekem ajándékozott. A céget is. Apámmal soha nem jöttem ki jól. Azt a bizonyos teóriát, hogy a lányok apásak, már-már szerelmes szinten, nálam nyugodtan elfelejthette bárki. Én anyás voltam.
A ház anya börtönbe vonulása után még egy hónapig sem volt üres.
Apám titkárnője költözött be. Hat évvel volt idősebb nálam.
Onnantól kezdve lett elég mindenből.
Volt olyan hét, amikor szóba sem álltam apámmal. Nem is találkoztunk. Ő és a nő kaját rendeltek, én anyám szüleinél, a nagyiéknál ettem, lógtam, a saját bőrömbe húzódtam vissza.
Közben a testem fejlődött. Még be is jöttem a fiúknak. De én tudtam, hogy nem csak lelkileg vagyok sérült. Testileg is.
Csókolóztam velük. Fogdostak, pettingeltem, hagytam, mert azt hittem, hátha mégis csak így működik. De az az állítólagos szerelem – az az érzés, hogy az egekben vagyok, hogy pillangók repkednek a hasamban – az nem jött meg. Soha. Semelyiknél.
Nyugtattam magam. Azt mondtam, a testem még nem nőtt meg – nem is menstruáltam. Nagyi szerint, aki abban az időben az egyetlen nő volt az életemben (azzal a ribivel, aki apámhoz költözött, három mondatot nem váltottam addigi életemben) – szóval nagyi szerint az anya utáni stressz miatt maradt el. Közben még egyszer sem volt. Nem kell aggódnom – mondta.
Én azért tudtam, sejtettem, hogy itt más van.
Akkor döntöttem el, hogy jogi egyetemre megyek. Hogy az ilyen igazságtalanságok ellen küzdjek – mint anya ügye.
Kézilabdáztam. Az éves kötelező sportorvosi vizsgálaton a doki rám nézett, aztán kérdezte, hogy a ciklusom rendben van-e. Mondtam, hogy még nincs.
Ez csak a történet kezdete, még 14 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1