A+ A-

Fogadásból 3. rész

Ethan agya lázasan forgott, nem tudta, mivel tarthatná vissza az üzleti partnereit attól, hogy belépjenek az irodába. Csak reménykedni tudott benne, hogy gerjedelme nem látszik meg rajta, nem nézte meg magát a tükörben, de érezte, hogy nem nyújt olyan összeszedett látványt, mint amilyennek egy komoly vállalat komoly igazgatójának kellene tűnnie.
- Mielőtt még neki kezdenénk ennek a mindannyiunk életét befolyásoló tárgyalásnak - kezdte vontatottan - szeretném, ha elfogadnának tőlünk egy kis frissítőt, kávét, egy kis harapnivalót. Mrs. Bale - vonta félre titkárnőjét - szeretném megkérni, gondoskodjon arról, hogy a lány ne tűnjön el a szeme elől.
- Laura? - Jodie hangjában egyértelmű volt a kérdés és az értetlenség is.
- Laura? - Ethan összeráncolta a homlokát.
- Igen, Laura Anderson, az egyik gyakorlatis. Mondtam önnek, hogy a mai nap kezdtek, Jacky Hole-al együtt.
- Óh. Hát akkor gondoskodjon róla, hogy Laura Anderson itt legyen kettőkor, amikorra kértem.
- Ahogy óhajtja, Uram. - Jodie tűnődve nézett főnökére - Valami baj történt Mr. Moore?
- Nem, minden rendben van, kérem, tegye, amit mondtam. - Ethan érezte, hogy hangja türelmetlen tónust vett fel, és látta Jodie megbántott tekintetét, de nem engedhette meg magának, hogy magyarázkodjon, azt viszont nem tudta volna elviselni, hogy a lány megint eltűnjön a látóköréből
Széles mozdulattal kinyitotta az ajtót, és maga is megrökönyödött a látványtól: a lány háttal az ajtónak térdelt, fenekén megfeszült a kosztümszoknya, haja előrehullva a földet söpörte. Ethan fogcsikorgatva próbálta legyűrni a vágyát, tenyere alatt még érezte a kerek popsi bőrének selymét, épphogy lankadó férfiassága újra mocorogni kezdett, ahogy az emlékek felidéződtek benne.
Ahogy az ajtó által keltett légáramlat elérte a lányt, hirtelen felpattant, haját hátrasimította az arcából, bocsánatkérő arccal pillantott a belépőkre. Szeme még vörös volt a sírástól, ajka a csókoktól, és nem nézett Ethan-re. Tekintetét a földre szegezte, mint valami alázatos rabszolga.
- Elnézést kérek Uram, Uraim. Ügyetlen voltam, és elejtettem egy poharat. Ha egy kicsit türelemmel tudnak lenni, máris feltakarítom.
Apró léptekkel kifelé indult az irodából, elhaladt Ethan előtt, és kínosan vigyázott rá, hogy ne érjen hozzá a férfihez. Ethan ebben a pillanatban döbbent rá, hogy a gombokról megfeledkezett. Amikor a szenvedély hevében a lány széttépte az ingét, gombjai szanaszét repültek az irodában, és a lány nagyon frappánsan oldotta meg, hogy összeszedhesse őket.
Laura tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Jodie segítségével beszerezte a takarító felszerelést, de nem akarta, hogy a titkárnő segítsen neki, amikor összetakarítja a szilánkokat - a poharat kétségbeesésében vágta földhöz, amikor rájött, hogy nincs annyi ideje, hogy minden gombot összeszedjen - nem akarta, hogy Jodie bármit is megsejtsen abból, ami az előbb az irodában történt. Amennyire tőle tellett, alaposan feltakarított és sűrű elnézések közepette becsukta maga mögött az ajtót.
Kint a titkárnő szigorú tekintetével találta magát szemben.
- Megmagyarázná, hogy mi történt? - kérdezte a nő gyanakvó hangon.
- Borzasztóan sajnálom, de ügyetlen voltam - Laura érezte, hogy újra könnyek gyűlnek a szemébe - Elejtettem egy poharat és az összetört. De összetakarítottam az utolsó szilánkig.
Jodie összeszűkült szemekkel figyelte a lányt, és érezte, hogy valami nem stimmel a történetben. Végignézett Laurán: úgy találta, kicsit gyűröttebb lett a ruházata, arcán és nyakán piros foltok virítottak. A csukott ajtóra pillantott, eszébe jutott milyen zilált volt a főnöke, és igen: egészen biztos volt benne, hogy másik ing volt rajta. Homályosan végigfutott elméjében az ötlet, hogy talán a gyakorlatis lány és a főnöke valami nem odaillő dolgot csináltak az irodában, de aztán gyorsan el is vetette az ötletet. Hosszú évek óta ismerte Ethan Moore-t és biztos volt benne, hogy a főnöke nem az az ember, aki egy fiatal lányt az irodájában csábít el, és még ha így is tenne, biztosan nem egy ilyen fontos napon tenné. Önmagát győzködve gondolkozott, hogy a lány biztosan leöntötte a főnököt valamivel, ezért kényszerült lecserélni az inget. Félretolta magától a gondolatot, visszaült az asztalához, majd felpillantott a még mindig az ajtóban álló lányra.
- Szedje rendbe magát a mosdóban, aztán jöjjön vissza, keresünk magának valami munkát.
Laura bólintott és kiment a titkárnő irodájából. Becsukta maga mögött a mosdó ajtaját, a zárt is ráfordította, majd hátával a falhoz simult. Becsukta a szemét, ami alól lassan szivárogni kezdtek a könnyek. "Szedd rendbe magad" - ezt mondta a férfi is, közvetlenül azután, hogy úgy csókolta, és úgy ért hozzá, ahogy eddig még senki. Szenvtelenül, és hidegen vágta az arcába "Szedd rendbe magad", mint valami utcalánynak az aktus után. A szégyen könnyeit hullatta, és nem akart visszamenni az irodába, hogy újra találkozzon vele. Aztán rájött, hogy saját magának is hazudik.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.24 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 deajk2008 2015. 04. 1. szerda 07:27
nekem tetszett e rész is 8p ... folytasd
#7 A57L 2014. 11. 15. szombat 07:28
Ez a rész nem tetszett.
#6 papi 2013. 05. 7. kedd 08:34
Aranyos
#5 genius33 2013. 02. 2. szombat 17:45
Nemrossz smile
#4 man 2008. 12. 4. csütörtök 11:34
nagyon jó! léci-léci folytasd!
#3 sihupapa 2008. 12. 3. szerda 21:51
igéretes
#2 fefe 2008. 12. 2. kedd 12:20
Ilyen jó témával még nem találkoztam.
Remélem hamar lesz folytatás!
#1 Törté-Net 2008. 12. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?