A+ A-

Fogadásból 8. rész

Négy héttel később...
Újabb csodálatos reggel egy újabb csodálatos éjszaka után. Lassan egyre kevésbé titkolták, hogy szeretőkké váltak, délután együtt indultak haza, reggel együtt érkeztek. Jodie érezhetően ridegebben bánt Laurával, felháborítónak tartotta a gondolatot, hogy az ő mélyen tisztelt, elegáns és talpig úriember főnöke, egy gyakorlatos lánnyal hentereg az irodájában. Bár azt el kellett ismernie, hogy a lány jelenléte óriási változásokat hozott a főnöke életébe. Az elmúlt négy hét alatt a férfi kivirult, minden nap mosolyogva végezte munkáját, ha csak tehette, apró kis ajándékokkal lepte meg titkárnőjét, kijött a kis irodába, féloldalasan leült az íróasztal sarkára és kedélyesen elbeszélgetett vele. Igaz, hogy közben szemérmetlenül bámulta Laurát, de egy cseppet sem éreztette Jodie-val, hogy kevesebbre tartaná őt, mint azelőtt, így a titkárnő lassan beletörődött a viszonyukba, és próbált kedvesebb lenni a lánnyal. Szerette a főnökét, és látta, hogy Laura nagyon jót tesz Ethan-nek, így megpróbálta elfogadni kapcsolatuk tényét.
Laura és Ethan minden alkalmat kihasználtak, hogy együtt lehessenek. Apró kis légyottjaik áldozatául esett már az iroda, a fénymásoló szoba, nem egy alkalommal "beragadtak" a liftbe, amikor nem bírtak vágyukkal. Minden éjszakát együtt töltöttek és nem tudtak betelni egymással. Kísérletező kedvük mit sem csökkent az eltelt idő alatt, minél jobban megismerték egymást, annál többet kívántak a másikból, viszont ki nem mondott egyezségük szerint nem foglalkoztak a gyorsan múló idővel, kényesen kerülték a hamarosan bekövetkező utazás témáját. Csak a mának éltek, élvezték, hogy együtt lehetnek.
Laura szerelme kiteljesedett, minden egyes szeretkezésük alkalmával, szívének újabb kis darabkáját hódította meg a férfi. Egyre nehezebb volt tartania magát ahhoz, hogy ne fedje fel érzelmeit Ethan előtt. Néha már a nyelve hegyén volt, hogy kimondja: szeretlek, de valami mindig visszatartotta. Ha biztos lett volna abban, hogy a férfi nem utasítja el, nem habozott volna tovább. De sosem beszéltek érzelmekről, Laura pedig kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba: ha letelik a hátralévő idő, ő elutazik, és végleg búcsút mondanak egymásnak. Tudta, hogy a szíve meg fog szakadni, amikor rákényszerül, hogy elhagyja a férfit, mégsem tudott tenni ellene semmit. Próbálta visszafogni szomorúságát és kétségbeesését, amikor együtt voltak, nehogy a férfi megsejtsen bármit is a benne dúló érzelmekről. Amikor eszébe jutott, hogy milyen rohamléptekkel telik az idő, akkor úgy szeretkezett a férfival, mintha az lenne az utolsó alkalom. Nem egy alkalommal riadt fel gondolataiból, ahogy a számítógép előtt ülve a kényszerű elválásra gondolt. Szíve megsajdult a fájdalomtól, mert el kell hagynia a férfit, szenvedett a gondolattól, hogy a magának tett ígérete szerint anélkül megy el, hogy elmondaná a férfinak, mit érez iránta. Szemében keserűséggel nézett a csukott ajtóra, a néhány lépés, ami elválasztotta őt szerelmétől, óriási szakadékká mélyült.
Nem tudta, hogy Ethan az ajtó másik oldalán szinte ugyanilyen gondolatokkal küszködik, szeme ugyanilyen sóvárgással tapad a mahagóni fára, testét szinte fizikailag görcsbe rántja gondolatainak kavarodása. Nem tudta volna megmondani, mikor szeretett bele Laurába. Szívének bástyáját apró léptekkel hódította meg a lány, oly észrevétlenül, hogy a megvilágosodás nem egy pillanat alatt jött. Minden egyes nap, minden egyes óra és perc, amit együtt töltöttek, rést ütött a saját maga által emelt páncélon, míg végül lemeztelenített, pőrén maradt szíve meghajolt egy nála magasabb hatalomnak: a szerelemnek. Mindent szeretett ebben a lányban: csilingelő kacaját, ajkának lágy ívét, ahogy mosolyra húzódik. Karcsú kezének rebbenéseit, ahogy beszéd közben gesztikulál, szemének villanását, ahogy elhatalmasodik rajta a vágy. Szerette a vidámságot, mely benne lakozik, a szenvedélyt, amit csak ő tud benne felébreszteni, az odaadást, ahogy szeretkezés közben viszonozza a mozdulatait. Szerette hangjának tónusát, ahogy beszél, tiszta illatát, amely egyedi volt és utánozhatatlan, lényének tisztasága tükröződött belőle vissza. Szerette bőrének ízét, melynek kóstolgatását legszívesebben soha többé nem függesztette volna fel. Maga mellett akarta tudni, azt akarta, hogy ne menjen el, maradjon vele. Mégsem mondta el neki eddig, nem világosította fel az érzelmeiről, nem tudta neki megmondani, mennyire szereti. Amilyen határozott volt az üzleti életben, annyira bizonytalan volt a szerelemben, az egyetlen alkalom, amikor kinyitotta a szívét egy nő felé, sajnálatosan rosszul sült el, nem akarta magát kitenni még egyszer egy ilyen élménynek. Nem tudott volna újra talpra állni, nem, ha ez a csalódás Laura miatt következik be. Megtapogatta a zsebében lapuló kis dobozkát, tartalmát titokban szerezte be az ékszerésztől. Három napja őrlődött azon, hogy feltegye e Laurának azt a nagyon fontos kérdést. Arcán bátortalan, meggyötört mosoly futott végig, ahogy végre döntésre jutott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.22 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 11. 15. szombat 07:31
Ez nem sikerült annyira.
#6 papi 2013. 05. 7. kedd 08:40
Nagyon jó
#5 genius33 2013. 02. 2. szombat 17:47
Egész jó smile
#4 Kaszkadör 2012. 03. 29. csütörtök 13:16
Kiváló történet...
#3 Lemon Orange 2008. 12. 27. szombat 18:34
Egyre jobb. Folytasd!
#2 sihupapa 2008. 12. 22. hétfő 20:33
abba ne hagyd
#1 Törté-Net 2008. 12. 22. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?