A+ A-

Fogadásból 2. rész

Vége lett az egyetemnek, Jacky-t, Rose-t és Laurát már csak másfél hónap választotta el a Nagy Utazástól. Úgy tervezték, ha letelik a kötelező szakmai gyakorlat, földkörüli útra neveznek be. Már minden megvolt hozzá: az útiterv, a szállodák, a pénz, és elsősorban három, minden kalandra kész nő. Estéiket a bérelt lakás homályában tervezgetésekkel töltötték, Jacky - minden végzettség nélkül tökéletes ízléssel tervezett ruhákat, és saját szabásminta alapján varrta meg őket - mindhármójuknak egyedi kollekciót tervezett, Rose szerezte be az anyagokat - egy régebbi pasija szabóságban dolgozott, szívesen segített a közvetlen szállításban-, Laura pedig azt út szervezését vállalta be. Körbetelefonálta az összes - az útvonaluk által érintett - szállodát, alkudott, hízelgett, ha kellett. Munkájának eredményeképpen immár készen állt a TERV, csupa nagybetűvel. Csak ezt a másfél hónapot kellett túlélniük, aztán semmi sem tarthatja őket vissza: meghódítják az egész világot!
Rose gyakorlatát egy ügyvédi iroda vállalta el - mondjuk nem véletlenül: egy évvel ezelőtt nagyon rossz helyet fogott ki magának nyári gyakorlatra, így ebben az évben nem bízta a véletlenre: megkérte a nagybácsikáját, segítsen neki, így került Rose a családi ügyvédi irodához-, míg Jacky és Laura ugyanarra a helyre kerültek, nekik a Moore Vállalat jutott.
A két lány kicsit elfogódottan lépett be az iroda hatalmas előcsarnokába. A portás tisztelettudóan mutatott nekik utat, a biztonság kedvéért azért feltelefonált a központi irodába, hogy tudjanak a lányok érkezéséről. Egy nagyon kedvesen csacsogó középkorú hölgy fogadta őket a 25-ik emeleten. Felvilágosította őket a szabályokról, ami rájuk, mint gyakornokokra ugyanolyan szigorral vonatkoznak, mint bármelyik itt dolgozóra. A "kollégák" gyors bemutatása után már ki is osztotta a feladatokat: Jacky-t a közvetítő irodába küldte, Laurát pedig a titkárságra. Itt már egy csöppet sem szívélyes "a főnök titkárnője" fogadta, látszott, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a tapasztalatlan fiatal lánykát. A tavalyi évről neki is rossz tapasztalatai voltak, már ami a gyakornokot illeti, így némi előítélettel viseltetett a gyakornokok iránt. De legalább nem szőke - morogta magában, aztán biztos, ami biztos alapon igyekezett olyan munkát találni neki, amit talán nem ront el: egy kis helyiségbe küldte és különféle papírokat adott neki, amiből töménytelen mennyiségű másolatot kellet készítenie.
Ethan Moore szokásához hűen korábban beért a vállalathoz, mint munkatársai többsége. Titkárnője már meg sem lepődött, amikor kiszólt a telefonon, hogy kávét kér. Összeszedte az aláírnivaló papírokat, a személyzeti lapokat az új jelentkezőkről, és az elkészített frissítővel együtt bevitte az irodába.
Szerette a főnökét. Na nem úgy, mint ahogy nő szeret egy férfit, hanem ahogy az alkalmazott szerethet egy jó főnököt. Ethan soha sem próbálta meg elcsábítani őt, és tisztelte a munkáját. Neki pedig meg sem fordult a fejében, hogy rámozduljon a főnökére. Nem, mintha nem lett volna jóképű a férfi, ellenkezőleg. De szerette ezt a munkát annyira, hogy ne veszélyeztesse egy bizonytalan viszonnyal.
Egyesével adogatta neki oda az aláírnivalókat, rövid kommentárt fűzve a tartalmukhoz, mindazonáltal türelmesen megvárta, amíg a férfi átolvassa az okmányt. Annak idején, amikor felvételt nyert ide, egy kicsit bosszantotta a férfi precizitása, az évek folyamán viszont hozzászokott ehhez a megfontoltsághoz.
- A két gyakornok megérkezett Mr. Moore - jelezte főnökének. - Jacky Hole-t a közvetítő irodában helyeztük el, Laura Anderson pedig hozzánk került.
- Köszönöm, Jodie, maga egy kincs - mosolygott rá a férfi - majd a délután folyamán szeretném őket megismerni. Kérem szóljon nekik, hogy 2 körül jöjjenek be hozzám.
- Természetesen. Van e még valami, amit tehetek Önért, Mr. Moore?
- Jodie, azt hiszem már megbeszéltük, hogy nem szólít Mr. Moore-nak. A nevem Ethan - a férfi szigorúnak szánt tekintettel nézett fel titkárnőjére, és nem tudta elfojtani mosolyát, amikor meglátta a végigfutó pírt a nő arcán.
- Ne haragudjon uram, de nekem ez nem megy. Kényelmetlen nekem, ha a keresztnevén kell szólítanom...
- Ezek szerint hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy Mrs. Bale-nek szólítsam.
- Kérem Uram, ne tegye, tökéletesen megfelel a Jodie, csak én hadd szólíthassam Mr. Moore-nak.
- Rendben Jodie, a világért sem szeretném, ha azért nem akarna nekem dolgozni, mert megkövetelem, hogy a keresztnevemen szólítson. Most nincs más, amire szükségem lenne, kérem készítse össze a DENTNEC Iroda papírjait, 10-re jönnek hozzám tárgyalásra. Készítsen be frissítőket, néhány szendvicset, legyen készen kávé, szóval, ahogy szokta. Fontos ügyfelek, ha sikerül megkötnünk a szerződést, komoly megbízásra tehetünk szert. Kérem - bár nem szeretek előre inni a medve bőrére, hiszen ismer-, azért úgy érzem, nem árt, ha egy finom pezsgőt is behűt a részünkre.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.38 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 deajk2008 2015. 04. 1. szerda 07:26
tetszik, igazán jól megírt mű, 8p ... folytasd
#4 A57L 2014. 11. 15. szombat 07:28
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
#3 papi 2013. 05. 7. kedd 08:33
Egyre jobb
#2 genius33 2013. 02. 2. szombat 17:44
Ez is tuti smile
#1 Törté-Net 2008. 11. 28. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?