A+ A-

Fogadásból 4. rész

Laura agya lázasan zakatolt. Még mindig ingadozott a két érzés között: menjen, vagy maradjon? Nem tetszett neki Mrs. Bale tekintete sem. A titkárnő áthatóan fürkészte, amitől Laura úgy érezte, mintha a kemény tekintet a veséjébe látna. Nem tudta, mit gondol róla a nő, de remélte, hogy nem találta ki, mi történt az irodában. A szégyen pírja futotta el az arcát valahányszor rágondolt, mit csinált vele a férfi. Aztán még jobban elvörösödött a gondolatra, hogy mit nem csinált, és ő mennyire szerette volna, ha mindaz megtörténik, amire vágyott. Tekintete sűrűn tévedt az órára, a percek csigalassúsággal teltek, ugyanakkor rohamléptekkel közeledett a 2 óra. Mrs. Bale jelezte a közvetítő irodának, hogy kettőre küldjék fel Jacky Hole-t. Laura nem bánta volna, ha hamarabb találkozhat barátnőjével, szerette volna megbeszélni valakivel a történteket, vágyott arra, hogy valaki megmutassa neki, mi a helyes út. Izgatott várakozással tekintett az előtte álló időre.
Felriadt a révedezésből, amikor nyílt az iroda ajtaja, és kiléptek rajta a tárgyalópartnerek. Mindannyian elégedett arcot vágtak. Udvariasan elköszöntek a titkárnőtől, majd tőle is. Laura fél szemmel az ajtót leste, kíváncsi volt, a férfi mikor jön ki, vagy kijön e egyáltalán. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon Mrs. Bale asztalán.
- Jodie, kérem, küldje be Miss Andersont.
- Igen, Uram - a titkárnő felhúzta a szemöldökét és a fejével intett Laurának - hallotta, nem? Mire vár?
Hogy mire? Laura maga sem tudta. Egyszerűen kiment a lábából az erő, pusztán a férfi hangjától. Úgy érezte, nem áll még készen az újabb találkozásra, ugyanakkor tudta, nem odázhatja tovább a viszontlátást.
Lassú léptekkel az ajtóhoz ment, majd nagy levegőt véve benyitott az irodába.
Ethan felnézett az asztalon fekvő papírokból, amikor a lány belépett az ajtón. Nehezen összeszedett önuralma veszni látszott. Eddig is csak korlátozottan tudott koncentrálni, Laura látványa újra kiütött a fejéből minden hasznos gondolatot.
- Kérem, takarítsa le az asztalt - utasította a lányt hivatalos hangon.
Laura nem erre számított. Meghökkent a hangon és a stíluson. Valószínűleg az arcán is látszott, hogy nem ezt várta Ethan-től, mert a férfinak összeszűkült a szeme.
- Valami gond van kisasszony?
Újra az a pökhendi, szenvtelen hang, mint az előbb.
- Nem, Uram... Máris, Uram - Laura tétován mozdult. Tálcára szedte az üres poharakat, a megmaradt szendvicseket, rágcsálnivalókat. A helyükre tolta a székeket, tenyerével összesöpörte a morzsákat. Mozdulatai gépiesek és élettelenek voltak. Végig magán érezte a férfi tekintetét. Amikor meghallotta a bőr nyikorgását, ahogy a férfi felállt a székéből, minden érzéke kiélesedett, karján az apró pihék felmeredtek az izgatottságtól, borzongás futott végig a testén. Nem mert hátrafordulni és ránézni a férfira, félt, hogy akkor teljesen elveszne, így csupán idegszálaival érzékelte, hogy az áthalad az irodán, és megáll a háta mögött. Mozdulatlanná dermedt, levegőt is alig kapott.
- Miért pont én, Laura? - Ethan halkan suttogva kérdezett, hangja mégis korbácsütésként csapott a lányra. A férfi közvetlenül mögötte állt, lélegzete a lány tarkóját érte.
- Nem... nem volt meghatározva a személy - Laura megköszörülte a torkát, szája kiszáradt az izgatottságtól. Megsűrűsödött körülöttük a levegő, a feszültség szinte kézzel tapinthatóvá vált. - Csak a hely és az idő. A választás... véletlen volt.
Ethan a lány háta mögött állt és erővel kényszerítette magát, hogy ne érjen Laurához. Hiba volt felállnia a székéből. Amíg közöttük volt az íróasztal és a távolság, biztonságban érezte magát, és uralni tudta a helyzetet. Végignézte, ahogy a lány leszedi az asztalt, nehezen csillapított vágya újra éledezni kezdett. Gondolatait betöltötték a lánnyal töltött érzéki percek emléke, orra eltelt a lány illatával, újra érezni akarta a csókját, és be akarta fejezni, amit elkezdtek. Szinte öntudatlanul állt fel a székből és lépett oda mögé, hogy feltegye a kérdést, és a válasz végre kivezesse a homályból. De nem azt kapta, amire számított. Megütközött azon, amit hallott, és nehezen tudta leküzdeni haragját ekkora butaság hallatán.
- És nem jutott eszedbe, hogy kifogsz egy beteg embert? Aki nem olyan udvarias, hogy megálljon, amikor neked úgy tetszik? - Ethan még mindig suttogott, a lány megremegett előtte és lehajtotta a fejét.
- Játéknak indult, nem gondoltuk igazán végig a következményeket - Laura belekapaszkodott az előtte lévő szék háttámlájába, ízületei kifehéredtek a kezén, olyan erővel markolta a fát. Bármit megtett volna, hogy túljusson ezen a beszélgetésen, így vagy úgy - Nem számoltunk azzal, hogy a kiválasztott ilyen gyorsan magához tér...
- Érdekes játék. És meddig mentél volna el? - Ethan felemelte a karjait és két oldalról megfogta a szék háttámláját, keze közvetlen a lányé mellett nyugodott, teste még mindig nem ért hozzá Laurájéhoz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.37 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 11. 15. szombat 07:29
Ez már jobb.
#6 papi 2013. 05. 7. kedd 08:35
Nekem nagyon tetszik
#5 genius33 2013. 02. 2. szombat 17:45
Kellemes smile
#4 Kaszkadör 2012. 03. 29. csütörtök 12:55
Izgalmas...
#3 fefe 2008. 12. 10. szerda 13:06
Csak így tovább!
#2 sihupapa 2008. 12. 9. kedd 21:12
remélem a folytatás is ilyen izgalmas és szép lesz.
#1 Törté-Net 2008. 12. 9. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?