David és Daniel 9. rész - Mindennek vége?

A délutáni szunyókálásom mély volt és hála az égnek álomtalan. Nem tudtam volna túlélni több szexuálisan túlfűtött álmot, miután átéltem oly sok mindent ma a való világban. Megvan az oka annak, hogy néha elfelejtjük azokat a dolgokat, amelyeket a tudatalattink alkot álunkban. Nem kell foglalkoznunk azokkal a dolgokkal.
Amikor valamivel később felébredtem, kinéztem az ablakon, már sötétedni kezdett az ég, a lenyugvó nap mélylila és szinte fluoreszkáló rózsaszíne, a narancsai végre lehetőséget adtak arra, hogy elismerjem, hogy Északnak is megvannak a maga előnyei.
Rendszeres időközönként rövid kitörések zaját hallottam. Zavartan kibújtam a takaró alól, és felültem az ágyban.
Daniel a földön feküdt az ágyam lábánál. A hátán feküdt, a törzse csupasz, hatalmas karjait a feje mögé fűzte, mellkasa a lehető legszélesebbre nyúlt, miközben gyorsan megismételte felüléseit. Egy pillanatig figyeltem őt, 15, 16, 17, 18-at számolva. Nem lehetett tudni, mennyi ideje ment már, mielőtt felébredtem és észrevettem, de izzadság borította szőrös mellkasát és hasát. Néztem, ahogy vakító sebességgel összehúzódnak és meglazulnak hasizmai, nekem a fele tempó is oxigénhiányt okozott volna, és a halálért imádkoztam volna.
Hogy tetteit még obszcénebbé tegye, Daniel csak a fehér alsót viselte, mely tegnap rajtam volt. Bár a csípője a padlón maradt, a lábaihoz közelebbi helyzetemből fantasztikus kilátás nyílt izmos fenekére, amint fel-le ropogtatott, minden alkalommal finoman szorítva, kis gödröcskék jelentek meg alsójának szíja felett.
Basszus, le akartam csapni rá, mint azok az oroszlánok a National Geographic borítóján.
Biztos zajt kelthettem, mert Daniel észrevette, ahogy kukkolom. Az egyik felülés közben összekulcsolt ujjait széthúzta, kezét elvette tarkója mögül és hátradőlt a könyökére, széles vigyorral az arcán. Láthatóan nem is sejtette, mekkora élvezettel néztem eddigi előadását.

– Jó reggelt, álmos fejű. Azt hittem, örökké alukálni fogsz. –  mondta, miközben fel akart állni a padlóról.
– Ó, Jaj, ne! Mindenképpen maradj ott, ahol vagy. Ne kelj fel miattam. Egy centit sem kell mozdulnod onnan, kivéve, ha azt akarod, hogy azonnal felfaljalak.  
A szunyókálásom csodákat tett az önbizalmammal. Vagy talán a hormonjaim vették át az irányítást az agyam felett? Valószínűleg mindkettő.