David és Daniel 12. rész - Reggeli rutin

Szavazás átlaga: 8.67 pont (18 szavazat)
Megjelenés: 2025. január 18.
Hossz: 25 890 karakter
Elolvasva: 249 alkalommal
Amikor kinyílt a szemem a Daniellel végzett edzés másnapján, azon töprengtem, vajon valami középkori kínzókamrába zártak-e, miközben aludtam. Vagy esetleg a Fekete Halál tért vissza és egyik napról a másikra megfertőzte a testem? Talán himlő? Vagy gyermekbénulás?
Elképesztő mértékű fájdalmat éreztem, amilyenhez hasonlót még soha nem éltem át, nem is gondoltam, hogy lehetséges. Minden végtagomat úgy éreztem, hogy fából faragták, minden ízületet merevnek és hajlíthatatlannak éreztem. Még a bőröm is fájt.
Néhány percbe beletelt, mire az állapotom miatti pánik elmúlt, és kísérletet tettem a megmozdulásra. Nem volt kellemes élmény, de valahogy a padlóra tettem a lábaimat. Úgy éreztem, hogy a lábaimat ellopták és egy 100 éves vénember végtagjaira cserélték az éjszaka. Azt gondoltam, ha rájuk állok, akkor azok a legkisebb megerőltetéstől, de a súlyom alatt bizonyosan, összeroppannak. Valahogy kicsoszogtam a fürdőszobába, a körülbelül 30 lépéses út, legalább öt percet vett igénybe, mely időt végig Daniel és a kurva erőgépeinek átkozásával töltöttem.
Hogy gyulladna fel mind!
Már majdnem elértem a fürdőszobát, melyben reméltem, hogy a forró víz és gőz visszatereli az erőt a testebe és újra emberi alakot tudok felvenni, amikor anyám felkiabált az emeletre a lépcső aljából.
– David!   – üvöltött – Ébren vagy? Te vagy az?  
Kínomban a halántékomhoz emeltem a kezem, mert ettől a hangszíntől és hangerőtől már nemcsak a testem, hanem a fejem is lüktetni kezdett a koponyámban.
– Felkeltem –  krákogtam, és a folyosó falához támaszkodtam. – Jézusom, mama, muszáj sikítanod?  
A válasza azonnali és délies volt:
– Vigyázz a szádra, fiatalember! – dorgált meg anyám. – Én hoztalak erre a világra, és átkozottul biztos vagyok benne, hogy el is tudlak vinni erről a helyről, ha nem vigyázol, hogy beszélsz velem!  
Valójában arra gondoltam, hogy elfogadom az ajánlatot, de végül ellene döntöttem.
– Elnézést, mama –  mondtam olyan alázatosan, ahogy csak tudtam.
18 éves voltam, de lehettem volna már 45 is, ez nem változott volna semmit. Délen a te Mamád a te Mamád, a címmel járó tisztelettel.
– Itt van a barátod, édes borsó –  kiáltotta, és annyira megenyhült a gyermeki válaszomtól, hogy többé nem fenyegette a létemet a hirtelen megszűnéssel.
A barátom? Itt? Alig van reggel 6 óra?
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.67 pont (18 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A
Achylles
2025. január 26. 12:08
#7
Szia Gerry! Köszönöm, h válaszoltál, idő szántál rám. 😉 Ach, ok, így értem. Akkor nem kell "aggódnom-aggódnunk", h hamarosan vége lesz  történetnek. Akkor ha még minden 7en feltöltesz 1-1 rész, a köv. bő 2 hónapra el leszünk látva történettel. Kitartást kívánok neked a sűrű időszakodra. Üdv. Zsolt
1
Ez egy válasz k.gerry8888 2025. január 25. 21:14-kor írt üzenetére.
k.gerry8888
2025. január 25. 21:14
#6
Nem. Az eredeti írásban egy-egy fejezet, nagyon hosszú. A történet szempontjából egy egységet képző részeket, történet szálakat külön fejezetbe vettem. Jelenleg 23 fejezet van lefordítva, tehát a közeljövőben még 10 rész várható. Mostanában sajnos megint kevesebb időm jut a fordításra, vagy egyáltalán nem is jut, de igyekszem 🙂
2
Ez egy válasz Achylles 2025. január 24. 17:02-kor írt üzenetére.
veteran
2025. január 19. 03:44
#4
Volt jobbrész is.
0
plmyaq
2025. január 18. 12:45
#2
Gyerünk tovább k.gery!
Ne várass minket sokáig! :D
3
T
Törté-Net
2025. január 18. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1