David és Daniel 23. rész - Túra a vízeséshez

Őszintén bevallom, hogy úgy vihogtam, mint egy éretlen gyerek, amikor Daniel leparkolta a Jeep-et egy Dick's Sporting Goods bolt előtt. Nem tehettem róla. Tudom, hogy ez csak egy név, de ugyan már: Dick’s?
Egy bolt, amelyben csak teljesen sztereotip férfias elfoglaltságokhoz szükséges felszerelést tartanak, mint a kempingezés, horgászat és vadászat, és úgy döntenek, hogy elnevezik a helyet... Dick's. Bármilyen korban és érettségi szinten humoros. Nem érdekel mit mondasz, ez van.
– Nőj fel, bébi  – szidott Daniel gyengéden.
De még a férfias, izmos pasim (vagy bármilyen címkét viselt akkoriban) sem tudta teljesen elrejteni saját kuncogását és vigyorát.
Dick’s... Haha!  
Daniel egy levágott ujjú pólót viselt, melynek bő szabásából jól körülhatárolt karjai és vállai kilógtak, a mellkasa domborodó izmai a trikó laza szövete alatt is jól láthatóan kidudorodott. Egy nagyon laza fekete, térdig érő rövidnadrág és egy fehér futócipő tette teljessé hétköznapi összeállítását. Úgy tűnt, mintha ragyogott volna a reggeli napsütésben, olasz öröksége máris mély, bronzbarna színűvé változtatta bőrét, amelyet bárki megirigyelhetne.
Bárki, aki közel sem volt annyira sápadt, mint én. A napsütéstől a legjobb reményem a vörös egy árnyalatra volt, amely végül egy kicsit kevésbé tükröződő fehérré halványul. Soha nem "barnultam le". Csak halványítottam egy kicsit leégésem.
- Te mutatod az utat, bébi  – mondtam. – Nézni akarom, ahogy sétálsz.  
Megveregettem a fenekét, és néztem, ahogy egy kicsit megremeg a műselyem rövidnadrág alatt. Halkan felmordultam és gyorsan arcon csókoltam, körbepillantva, hátha valaki észrevette nyilvános szeretetmegnyilvánulásomat. Úgy tűnt, senki sem nézett ránk, így megismételtem a mozdulatokat.
– Te egy perverz vagy. És én szeretlek. –  Daniel szélesen mosolygott, és viszonozta a kis puszimat az arcomra.
A hatalmas, dobozszerű épületben egy fénycsövekkel jól megvilágított és hatalmas légkeringtető rendszerrel behálózott bolt foglalt helyet, ahol széles folyosók és színültig telt polcok sorokaztok végtelen hosszúságban, melyekben minden elképzelhető kül – és beltéri időtöltéshez lehetett felszerelést kapni, ami csak eszedbe juthat. Nos, ha valaki, mit én természeténél fogva hajlamosabb egy viktoriánus regényt kézbe kapni, mint egy horgászbotot, akkor azt itt nagy meglepetés fogja érni.