Szingli pörgés 4. fejezet - Elvadult vágyálmok 6. rész

– Vegyünk valami pasivadító cuccot! – mondta Timi, miközben beléptek egy budapesti pláza egyik üzletébe. Lorena huszonkettedik születésnapjára készültek, ami valójában a hét utolsó napjára esett, de a három barátnő az egész hétvégét az ünneplésnek tervezte szentelni. A barna hajú lány végső választása egy fekete, csillogó flitteres, nyakba kötős miniruhára esett.

Péntek

Lorena az esti koncertre nem a legújabb szerelését vette fel, hanem fekete blúzból, szintén fekete alkalmi miniszoknyából, ugyanilyen színű magassarkú bokacsizmából, továbbá halvány fekete kis lyukú neccharisnyából álló szettet öltött magára. Timitől szokásosan kapott ajándékba, valamint mellé egy csomag ízesített óvszert, ám Vivitől egyelőre semmit, mivel elmondása szerint majd a buliban fogja átadni neki. Lorena elképzelni sem tudta mit tartogathat számára, épp ezért enyhén izgatottá vált.
A lányok a pár pohár elfogyasztott vörösbor és vörösboros kóla hatására felpörögve, őrülten, énekelve-táncolva tombolták végig az ismerős dalokat. Különösen az ünnepelt volt bezsongva, ugyanis a kedvenc együttesének, egyben a még nagyobb kedvenc énekesének zenéire mulathatott. Barátnőivel karöltve, a fiúcsapat több fellépését végigbulizta már.
A fiúk lenyomták a koncertet, s elbúcsúztak a közönségtől.
– Gyere! – kiáltott Lorena fülébe Vivi. A távozó zenészeket ábrándozva figyelő csajnak felocsúdnia sem volt ideje, mert társnője megragadva az alkarját, maga után kezdte húzni.
– Hova megyünk? – kiabálta a hangzavarban, de szavai süket fülekre találtak. Meglepődött, amikor a színpadra vezető lépcsőhöz kerültek, azon pedig még jobban, hogy a biztonsági őrök simán felengedték Őket. Vivien a backstage bejárata előtt torpant meg.
– Menj be! – szólította fel Vivi.
– Mi? Hova? Mit keresünk itt egyáltalán? – kérdezte értetlenkedve Lorena.
– Amire mindig is vágytál. Íme a meglepetés – mondta Vivien az áhított énekesre mutatva – Boldog szülinapot! – tette hozzá mosolyogva, a másik csaj megdöbbent arckifejezését látva.
– De... ezt mégis hogy intézted el?
– Ne törődj vele! Csak menj be, vedd át az ajándékod, és élvezd ki! Ja és persze majd meséljél!
– Öhm... fogalmam sincs hogy köszönjem meg – árulta hálás tekintettel, a fejét csóválva Lorena.
– Nem kell köszönnöd semmit! Csak menj be gyorsan! – utasította befele tolva Őt Vivi.