Éva596 hozzászólásai

Amikor az előző résznél abbamaradt a zokogó Ágival, én sem tudtam, hogy lehet majd folytatni, csak azt: kell! sok-sok napi töprengés után jutottam el oda, amit most olvastál. És ha figyelmesen olvastad a válaszaimat a kommentekre, akkor szinte pontosan tudnos kell, hány rész van még hátra ebből a történetből, csak azt nem, hogy azokban mi is lesz pontosan. Szurkolj nekik továbbra is, szerintem megtalálják a megnyugattó boldogságukat, mindenki megelégedésére.

Én is át tudnám írni bármelyiket, de annyira utálom ezeket, hogy semmi kompromisszumra nem vagyok hajlandó. Már többször is leírtam, hogy miért, és ezen az elvemen nem változtatok.

Tőlem családi szextörténetet soha nem fogsz olvasni, mert nemcsak, hogy nem írok, de nem is olvasok ilyen történeteket. Ott csak felvetettem, milyen pontszámok lennének, ha abban a formában írtam volna.  Jött is a jutalom, 12.15-kor valaki nyomott nekem pontjaimat növelni 1 egész pontot. Egészségére! Ma egész nap boldog lesz.

Köszönöm annak a kedves olvasónak, aki megajándékozott ma 12.15-kor egy egész ponttal, hogy növelje a pontjaim számát. De nem túlzás ez? Adhatott volna kevesebbet is!

Én pedig nem tudom megítélni, mert ha a családi címkét meglátom, azt a történetet nem olvasom el. Okát nem írom le, már többször kifejtettem. Csak azt látom, hogy a családi sztorik mind magas pontszámokat érnek el, írja azt bárki. Nam tartom valósnak, hogy mind olyan egyformán jó. Kedves, jó Kékég írta egyszer nekem, a történetem párja legyen vagy testvér, vagy apa-lánya, vagy anya-fia, a többi maradhat változatlan, és máris nőni fog a pontszámod. De én ezt nem tudom megtenni.

Én tudom. Mert nem családi szex. Ha Zoli Ági testvére lenne...

Kedves Salsa! Mindig igyekeztem olyan történeteket írni, mint itt is, amit ha valaki olvas bele tudja magát élni, és a történteket valóságosnak éli meg. Nem vagyok a fantáziák embere, nekem a valóság talaja az igazi. A dícséretet köszönöm! Innen már tudom a teljes folytatást, csak ezt a részt volt iszonyú nehéz megírni, mert egy olyan helyzetet kellett feloldani, amire először még én is azt mondtam nem igazán lehet. De kellett a kemény igazság, Ági őszintesége, mert hazugságokra, elhallgatásokra nem lehet egy kapcsolatot építeni. És amikor a fiú reakciójánál rádöbbentem, itt kell abbahagyni ezt a részt, akkor jött a nihil, hogyan lehet ebből kikecmeregni, folytatni úgy, ahogy az eredetileg a fejemben volt. Hosszú időbe telt mire ez a rész megszületett, és itt lett jelentősége annak, hogy több történetet közösen írunk Lolamackoval, mert mindketten egy kicsit átvettünk a másikunk stílusából, én az ő romantikájából, hiszen egy közös történetet két különböző stílusban megírni nem szerencsés. Ezért lett ez a rész, tőlem szokatlanul romantikus, érzelmes. Ha jól számoltam, ebből a sorozatból még öt rész van hátra.

Köszönöm. Nagyon nehéz volt azt a nekem is váratlan helyzetet feloldani, ahol a fiú a lány őszinte bejelentését értetlenül, majd szinte vad dühbe fordulva fogadta. Azt nem így akartam írni, és befejezni, de így jött ki a tollam alól, és akkor éreztem, hogy ott kell a részt befejezni. Ezt másképp, mint érzelmekkel nem lehetett feloldani. Pedig tudod, hogy nem szoktam romantikus, érzelmes anyagokat írni. Az első többesre még várnod kell, mert most mennek Milánóba, majd onna  haza, ahol Ági beleveti magát az elmaradt munkák feldolgozásába, a fiú is új fuvarba megy, de ezt követően meglesz az első négyes, ami a fiúnak nehezen indul, de közben kezd rájönni miért akarja, ezt a szerelme. Ezután még két rész lesz, és befejeződik a sorozat. Hogy ezek mik lesznek, még legyen titok.

Volt egy ilyen érzésem az olvasás közben. És elnézést a hosszú kommentért, de nekem nem kenyerem a két-három szó, vagy egy rövid mondat. Annyiért neki sem látok írni. Vagy van véleményem, vagy nincs. Ha van, akkor azt leírom, és meg is indokolom.
Jól láttam a felénél a vége sejtetését? Nem írom ide mit gondolok, mert nem akarok poénlelövő lenni. Csak jelezd, jól vettem észre, jól gondolom.

Kedves sportyman! Ritkán szólok hozzá, leginkább csak kommentekre reflektálok. Ez a történet megfogott. Lehetne önéletrajzi mű is, talán vannak is benne ilyen elemek. Szépen felépítve, végigvezetve. Egyik mondat megágyaz a másiknak, és így folytatódik a végéig, igazán olvasmányosan, lebilincselően. Tetszett az is, hogy nem írod le sehol részletesen a szeretkezést, inkább a hangulatát kapjuk meg, az érzéseket. A felénél csendes titokban ott van ennek a résznek a vége, mert biztos vagyok benne, hogy folytatod, és abban is mi fog kiderülni. Majdnem kifogástalan, igazán lebilincselő írás. Csak gratulálni tudok. Nem akarlak ilyen dícséretek után bántani, de a "majdnem"-re, okára felhívnám a figyelmed. Ha végig a főhős szemével látjuk a történetet, akkor még egy félmondat erejéig se lépj ki ebből, mert zavaró lesz, főleg úgy, hogy visszatérsz a mondatban az eredeti látásmódhoz.
"A kis Marcsi ott járt-kelt, de nem szólt. Talán, sőt biztos látta őket, ellenőrizte, talán meg is nézte titkon, hogyan bújunk össze egy szeretkezésre. "
Ugye, hogy ezt szóvá tettem, nincs harag?

Bizony ez a sorozat volt, amivel elkezdtük a közös munkát. Nem is hiszem el, hogy ennek az első része 2024. április 12.-én jelent meg, ami azt jelenti 16 hónapja megy a sorozat.  Szerencsére még mindig tudunk olyan részeket írni, ami a nagy többségnek tetszik. Sajnos már nem sok van hátra, hiszen ha jól olvastátok Éva doktornő terhes, és ha megszületik a baba, egy darabig szüneteltetnie kell a praxisát, és a hat hónapos londoni kimaradás után ez a sorozat nem bír el még egy szünetet. Tehát legjobb esetben is a most következő kontrollal együtt maximum 5 rész következhet. És ahogy nektek, nekünk is el kell köszönni Éva doktornőtől. Judittól a kedves asszisztenstől, és az újra fiatalokká váló szülőktől. De ne feledkezzünk meg az apáról, Viktorról sem.
És az az érdekes, amikor egy-egy rész készen van, szinte egyikünk sem tudja pontosan melyik részét melyikünk írta. De ez a jó, mert így lett egységes a történet.

Nagyon jó kis sorozat volt. Főleg az első pár rész, ahol a korrajz és annak jó megjelenítése izgalmassá tette. íííííhogy miért hagyta abba? Kideríthetetlen, de valaminek ezek szerint be kellett következnie, mert nemcsak ezt nem folytatta, hanem egyáltalán nem írt a kutatásaid alapján.
Egyébként tudom ki segített neked, nekem is sokat, de tiszteletben tartom az akaratát és nem nevezem meg. Ritkán publikál, de akkor jót.

Köszönöm a jó szavakat a történettel kapcsolatban, nekem nem tisztem megítélni a saját írásomat, ill. a közös írásunkat Lolamackoval.
Külön elnézést kérek minden olvasótól, a történet tördelése miatt, amit beküldtem az nem így nézett ki, nagyjából a felétől hasonlít arra. A másolásvédelmi program kuszálhatja össze. Ezt már más történeteinknél is észrevettem.
Reméljük, hogy még sok kellemes olvasnivalót tudunk majd megosztani veletek.

Csak mégegyszer, mert valahogy nem jut el a tudatodig. Alaposan kinyalva, megujjazva az nem előkészület? Ott van a történetben, ott van a kommentemben is.

Még a saját szemednek sem hiszel? Ott van két kép is a dupla öklözésről és eggyiket sem a mesterséges inteligencia csinálta. A mondat második részére, ha két fiú jön át a két magyar lányhoz, és kinyalják, megujjazák őket, majd tíz perc ismeretség után felnyársalják mindkettőt, az nem lett volna furcsa neked? Itt ugyanaz történt, csak nem egy vessző, hanem egy-egy kéz hatolt be a két lyukba. Miért vagytok a dupla öklözéstöl ennyire kiakadva? Ráadásul nem is lapát férfi tenyerek, hanem kecses női kacsók csinálták.

Olvashattad, hogy én sem. Írtam volna én, de amikor az utolsó két sort leírtam, rádöbbentem, hogy itt abba kell hagyni, ehhez nem szabad semmit hozzátenni. Ez volt a nagy arculcsapás. Folytatni biztosan tudom, a kérdés az, hogy hogyan? És ez az amit még nem tudok.

Nemcsak te vagy így ezzel. Egyelőre én sem tudom, hogy lehet ebből a szituációból tovább lépni. De a közös írásainkból azért tapasztalhattad, nem nagyon van nálam lehetetlen. De most időre van szükségem.

Olvasd el, amit sztbalinak írtam. Nem így terveztem ezt a részt, megvolt a többi is a fejemben, de az ujjaim valahogy így írták le, és ekkor döbbentem rá, hogy ezt a részt nem lehet folytatni, ott a befejezés. De látod, nincs a sorozat lezárva még, csak iszonyú nehéz a folytatás, azt hiszem ezt te is belátod. Jár az agyam, de várom a reakciókat is, folytatni? Ha igen, akkor hogyan? De mindenképpen le kell ezt zárni, nem maradhat így a levegőben.

Köszönöm az elismerést. Szerintem a jó történet olyan, hogy amikor valaki olvassa bele tudja magát élni, és úgy érzi a valóságot olvassa, amit az írás tár eléje. És nem valóság az, ahol minden mindig a legnagyobb rendben van, minden szép és tökéletes. Az már nem a való élet, nem a mindennapok öröme, bánata.

A pontszámon ne csodálkozz. Ez nem családi szextörténet. Csak jött az eddigi hatalmas szexek, őröm és vidámság után, egy drámai befejezés. És ezt az oldalon sokan nem szeretik.

Van valamennyi igazság abban, amit leírtál. De nem intermezzo. Amikor írtam, nagyjából ennek az írásnak a duplája volt tervben. És itt ért a "szerzőt pofáncsapják" effektus. Csak írtam, és amikor idáig eljutottam, - bár a fejemben ott volt az eredeti elképzelések szerinti folytatás - rádöbbentem, hogy itt kell abbahagyni, annál is inkább, mert én sem tudtam a hogyan továbbot. Tulajdonképpen még 4-5 sorral le lehetett volna zárni a teljes sorozatot, mint két munkatárs folytatták az útjukat, majd minden ment úgy tovább, mint a megismerkedésük előtt. Ezt éreztem, és gondolkoztam rajta. De úgy döntöttem, inkább megvárom a ti, az olvasók véleményét, és annak megfelelően folytatom, vagy befejezem.

Kedves Kékég!
Nem is kell ígtérni, mert a mi anyagainkban is mindig marad valami hiba, akárhányszor átnézzük, akkor is. Nem is tettem volna szóvá, de az értelemzavarás miatt kellett.

Kedves Kékég! Tetszett a történeted, az is leginkább, hogy beleszőtted a mai politikai élet "valóságát", helyzetét. Azért ez szexoldalon nem mindennapi. Hogy melyik oldalon állsz? Ez itt nem érdekes. Persze a sorok között olvasni tudni kell.
Van viszont egy értelemzavaró hiba benne. Hibák minden történetben vannak, de itt lényeges a szöveg, és sajnos nem arról szól, amit írni akartál.
"– Ha még egyszer bántod anyát vagy Grétit, álmomban elvágom a torkodat!" mondja a hősnő, de itt nem az ő álmáról van szó, apja álma közben vágná el a torkát.
A történethez gratulálok, a te szokásos színvonalad.

Véletlenül akadtam ebbe a történetbe. Iszonyú! Nem a bizarrsága, a vizelettel kapcsolatos történések, hiszen az első két írásomban nekem is előfordult - bár az akkor és a kommentekben írt erős ellenkezés miatt - később már nem írtam róla, hanem az igénytelenség, a magyar nyelv semmibe vétele, ráadásul odabiggyesztve a név elé, hogy dr. Útálom, amikor valaki úgy tesz fel egy történetet, hogy lenézi az olvasókat, nektek ez így szarul leírva is nagyon jó lesz. Nem, nem lesz jó, egyre viszont tökéletes: bemutatja az írás szerzőjét a maga valóságában. Ha mindenben ilyen igénytelen vagy, sajnállak!

Nálunk a  kezeltetésre is van megoldás! Ott van a kedves szexuálterapeuta doktornőnk, aki alig várja, hogy a páciensek jelentkezzenek nála. Ráadásul a kezelések is igazán élvezetesek!
Kedves Nelly! Pedig ez csak egy szolid hat fiú két lány felállás volt. De már van meghívásuk a búcsúestre a dán fiúknál, ahol előzetes felmérés szerint tíz fiú és négy lány várható!

Nagyon örülök, hogy észrevetted. Szándékosan írtam így a részeket, igazából a főszereplőket bemutatni narrátorral lehet jól. Utána Éva következett, mert ő a vagányabb kettejük között, rajta keresztül lehetett elmondani miért is mentek ebbe bele, hogyan élték meg a gyors "becserkészésüket". Végül akiért az utat összehozták, a szerényebb, kicsit kevésbé szexmániás Judit következett, aki a történtek után, ha nem is éri el a barátnője vagányságát, de elég becsületesen átalakul. A szöveg és a képek szerves egységet képviselnek.

Lehet kemény pornónak is nevezni. De ha elolvasod a bevezető szöveget, ezek nem légből kapottak. A szóló lányok és fiúk erre készültek, amikor befizettek az útra. Van akinek bejött, van akinek nem. Azt, hogy szinvonalasan van megírva köszönöm. Külön öröm, hogy tetszenek a képek. Sok illusztrált anyagba, csak úgy oda van dobálva, hogy foglalja a helyet. És még egy dolgot elárulok: a nem teljesen szexi lányokra is rászáltak, nekik is kijutott a jóból. Valahogy érdekes módon nagyjából ugyanannyi lány és fiú volt, talán a lányokból egy hangyányit több.

Köszönöm. Készül a folytatás.

Kedves veteran!
Megmagyaráznád nekem, hogy mit értesz azon, amit leírtál? Mert - ne haragudj - de nem értem. Pedig nem vagyok gyenge felfogású.

Nézd meg a Nellynek írt válaszomat. És ne zavarjon meg, amit korábban kiváncsiginek írtam. Az ok abban van, ritkán találkozom a leányzóval, de már pontosan tudom mi velük a helyzet. Ezért is tudtam felépíteni a folytatások vázlatait. Nagyön örülök, hogy tetszett az írásom. Mindig igyekszem valósághűen írni. Általában minden írásomról elképzelhető, hogy az a valóságben megtörténhetett, megtörténhet.

Igen. Lehet valóságos a történet, nekem Ági mesélte el, akivel sajnos ritkán találkozom, és emiatt vannak nagyobb szünetek az egyes részek között.

Az, hogy egy igazi kapcsolat csak az őszinteségre épül, az nem Ági találmánya, ennek kellene természetesnek lenni, de sokszor nem az. Amikor később kiderülnek dolgok, amiket időben el kellett volna mondani...
Örülök, hogy a kicsiny mondatom, amivel fel akartam korbácsolni az érdeklődést a következő rész iránt tetszett neked. Én pontosan tudom a befejező részig mi fog történni. No nem szó szerint, de a történés pontos váza megvan. Tudom mivel indul a következő rész, meddig jut el, és mi lesz a rész vége. Ezt kel részenként érdekessé, izgalmassá, izgatóvá tenni a megírásakor.
Abban igazad van, hogy amikor a sorozatot elkezdtem, fogalmam nem volt arról, hogy Áginak lesz egy barátja?, szerelme?, szeretője? Ahogy írtam a történetet, úgy ugrott be, hogy kell egy fiú, akinek a természete pontosan Ági ellentéte, és össze kell hozni őket. Innen már minden egyszerű, ha megvan a vége, csak a történetet kell egy kicsit bonyolítani. A teljes történet rész valóban írás közben alakul ki, de a korábban elfogadott váznak megfelelően.
Eszembe nem jutott, hogy azzal a jelzővel rám gondoltál. Az viszont igen, hogy örülök, tetszett a történetem.

Célratörő, de nem adja fel az eddigi életét, abban benne akar maradni. Ha emlékszel a korábbi részekre - ha nem akkor újraolvasva - tudod miről van szó. A fiú erről még nem tud, de Ági elárulta, hogy Barcelonában el fogja mondani. És a fiúnak döntenie kell. Ott van a szövegben, ebben a részben: "Elhatároztam, Barcelonában mindent elmondok neki. Nagyjából az egész út felénél fogunk járni, és ott majd kiderül, hogy mint két ember, akik úgy döntöttek társak maradnak, vagy mint két munkatárs, – akiket az én kíváncsiságom hozott össze – folytatjuk az utunkat. "
Fel lesz adva a lecke minkettejüknek. Még én is kíváncsi vagyok mi lesz a végeredmény.
A merevséged oldódott már? Sokáig úgy maradni nem ildomos.

Ugye, hogy lehet akkor is szuper történetet írni, ha az nem családi szexről szól? Ez ki van találva, szépen bonyolítva, megspékelve egy traumát okozó erőszakkal, amiről csak elmondásból értesülünk. Nincs azonnali bosszú, pedig lehetne, pontosan akkor lépnek, amikor kell. Az egész valósághű, még akkor is, ha csak kitalált történet, a fantázia szüleménye. Ez viszont azt jelenti: jól van megírva.

A közös munkák gyakran jobbak, mint a csak egyéniek, hiszen két vagy több ember gondolatatit közvetítik. Mint például ez az írás is. Én is elég sokat publikálok, de az igazi az, ha Lolamackoval együtt ötletelünk írunk. Gratulálok!

33000 karakter felett egy pár felesleges is, csak-csak elmegy. Bár erre meg az ésekre azért figyelni szoktam. De hogy vesszőhiba??? Mind a két fiú tökéletesen használta a vesszőjét!!!

Kiszámoltam, az a bizonyos 5. szavazó 7 pontot adott, ami lehet akár a történetről kialakított véleménye. Én egyébként a te véleményeddel értek egyet, mint ahogy az összesen 11 szavazó, a 8,91-es átlaggal. Tényleg jó a fordítás, maga a történet is olvasmányos, és jól jellemzi az adott korszakban mennyire nem törődtek azzal, hogy a nők eljussanak az orgazmusig.

Nem kell csalódnod! Mi "levelező" tagozatra járunk együtt, és ahogy tapasztalhattad, leveleken keresztül is egészen jó kis sorozatokat hoztunk össze. Megvan a pontos munkamegosztás, sokat egyeztetünk, segítjük a másikat, ha megakad. Még egyetlen történetünknél sem volt problémánk. Csak ez egy kicsit időigényes. Összeülni meg elég nehéz lenne, mert elég messze élünk egymástól.

Nagyon örülünk, hogy hiányérzeted van a sorozat után. De meg kell értened, hogy a témát meg kell találni, ki kell dolgozni, majd abból használható történetet gyúrni. Ez mind idő, és nem úgy megy, hogy ülünk egymás mellett Lolamackoval és ötletelünk. Nagyjából annyit találkoztunk egymással, mint te velünk. De azért a közös művek csak megszületnek.

Csodák az irodalomban sincsenek, de talán Lolamacko fantáziájában előfordulhatnak.

Az elképzelés nem rossz, de sajna a kor miatt erősen lankadt kukac, se asszisztensnőre, se doktornőre nem fog kiegyenesedni.

Kedves sportyman!
Erről Lolamackó olyan gyönyörű romantikus történetet tudna írni, hogy csak győzzed elolvasni. De hol van ebben olyan, amit Éva doktornőnek kezelnie kell? Nem bírja az öregedő férfi? Viagra. A lány csak a pénzéért szereti? Ezt nem lehet gyógyítani. De azért ne keseredj el, ötletelj tovább!

Hidd el, nem könnyű találni megfelelő problémákat, amik a szexel vannak összefüggésben és orvosilag javíthatók. Gondold magadban végig, és te is rá fogsz jönni, milyen nehéz ismétlések nélkül ezeket megvalósítani. Nem beszélve arról, hogy illik tartani a színvonalat is. Bár így is voltak, akik 2 pontra értékelték a munkánkat. Nem gond, mert ez azt jelenti elolvasták legalább.
Ha van ötleted, milyen problémával fordulhatnának Éva doktornőhöz, írd meg, ha tetszik, akkor elé tárjuk.

Jólesik olvasni, hogy hiányoztunk. De ezt oldandó, még a londoni út vége felé tettünk fel az ottani létükről két tudósítást, és a hazatérés a harmadik. Azóta ez volt a második kezelés, és írás alatt a harmadik, amit majd a kontrol követ.
Érdekes! Egyetlen komment sem tér ki arra, hogy a terveknek megfelelően Éva terhes lett, Viktor apuka lesz. Pedig ez a gyerek is szex útján jött létre.

Köszönöm a jó szavakat!  Az öklözés, a kettős öklözés nem lehet vita tárgya, mert megvalósítható, valóban a képek bizonyítják. Nem jellemző rám, hogy olyat írjak, amit nem lehet megvalósítani, pedig az s/m-eknél sok csábítás volt felém ebben az irányban. Ha minden igaz ma leszek készen a második résszel, lehet, hogy ma be is küldöm. Ott már fiúk is lesznek.
A terapeuta nincs jegelve, a következő rész már be van adva, a harmadik írás alatt. Aztán jön a szokásos kontrol. Ha vége lesz, az egyértelműen ki fog derülni.

Eredetileg a kilencedik résszel befejeztem a történetet. Eleve befejező részként jelent meg, alul pedig ott a négy betű: VÉGE.
Ezután a sorozat után teljesen más jellegű történeteket írtam, nagy részét Lolamackoval közösen, de egy idő után hiányzott az s/m, hiányérzetem volt. Gondolkoztam mit csináljak, írjak egy új s/m sztorit, vagy folytassam valamelyiket. A folytatás mellett döntöttem. Arra pedig ez a sorozat volt a legalkalmasabb, mert bár vége lett, de úgy, hogy újra belépett a kemény s/m szobába, ahol nem tudta mi vár rá. Újra elővettem "kegyetlen" énem és alaposan megkínoztam egyik kedvenc alakomat, Tündit, de tudtam, hiszen én "teremtettem", hogy élvezni fogja. De egyetlen rókáról sem lehet több bőrt lehúzni. Ha folytatnám óhatatlanul unalomba fulladna vagy ismétlésekbe, amit nagyon nem szeretnék.
Ez le is csillapította az s/m utáni vágyamat. Találtam új témát is, egy májusi Mallorcai úton tapasztaltakat kezdtem papírra vetni, az első rész már megjelent, 1-2 nap és küldöm be a másodikat. Ja! És hazajött Londonból a szexterapeutánk is, folytatva a kezeléseket.

Tudom, nem is vettem annak!

Ha lehet ne oszd meg a gondolataid itt másokkal. Tartsd meg magadnak, és érezd úgy  az a valóság. Hogy valójában mégis mi, azt csak én tudom, és meg is tartom saját részemre.

Amíg nem próbáltad, minek alapján tartod soknak? Ha csak a puncit vagy csak a popsit öklözik az már nem sok? És ez miben különbözik a normál dp/szendvicstől? Leszámítva azt, hogy mi kerül a nyílásokba.

Ha megtudnád mennyi a saját tapasztalat és mennyi az irodalom, akkor már látnád élőben? Elég régóta írok ide, de soha senkinek nem árultam el, írásaimban mi a saját tapasztalat és mi a fantázia. Ezt mindig az olvasó képzeletére bíztam. Ennek van előnye, van hátránya is. Például volt aki annyira azonosnak tartott a leírt személlyel, hogy lekurvázott. De az ilyen emberről nincs mit mondani. Bár nem élő, de keress rá valamelyik pornó oldalon és bőven fogsz látni. A fényképeknél pedig odaírtam, csak a Mallocai képek a saját felvételeim. A történetben szereplő két dupla öklözős kép egy pornófilm részlete, de jól illusztrálja, amiről írtam.
Ha mindazokon keresztül mentem volna, amiket leírtam és itt közzé tettem....