A szexbomba pszichoterapeutát felizgatják a páciensek problémái 18. rész - Farokkínzás

Viktor felkereste ingatlanos ismerősét vázolva neki a helyzetet. Két budai nem nagy, de háromszobás, nappalis, étkezős egy fürdőszobás házat, kis telekkel kellene eladni, és venni egy nagyobb három hálószobás, minimum két fürdős, nappalis, étkezős villát medencével. Mihály, az ingatlanos, amikor megtudta, hol van a két eladó ház a telekkel, azt mondta, szerinte a két ház árából futja a nagyobb villára, és ha a jutalékát is levonja, még valószínűleg marad is pénz belőle. Elvállalta az eladást és megszerzi a megfelelő medencés villát, de ehhez a tulajdonosoknak kell őt írásban megbízni. Másnapra megbeszélték a találkozót, ahol megjelent a négy szülő, meg Viktor Évával, hogy legyen tanú is az aláíráskor. Abban megállapodtak, hogy úgy kell eladni és venni, hogy a kettő nagyjából egy időbe essen, egyrészt a fizetés miatt, másrészt, hogy a két eladó ingatlanból a szükséges bútorokat legyen hová szállítani. Mihály ígérte, hogy két hónapon belül megoldódik az egész. Miután a fiatal pár elment kocsival, Zoltán Éva apja szólalt meg.

– Menjünk hozzánk, az sokkal közelebb van, mint a ti házatok, és igyunk annak örömére, hogy megvalósítjuk az álmainkat. Hogy ne vezess ittasan, aludjatok ott nálunk, majd onnan mentek reggel munkába.

Ebben maradtak, és húsz perc múlva a két kocsi a ház fedett kocsibeállóján fékezett. Pezsgőt bontottak, a két férfi boldogan csókolta meg előbb a saját feleségét, majd a másikét.

– Amióta eljöttünk a gyerekek villájából, alig borultunk így össze négyesben. Azt hiszem most, hogy a siker küszöbére érkeztünk, azaz közös villánk lesz, ahol, mint egy boldog család fogunk együtt élni. Ezt egy nagy összegabalyodással kellene megünnepelnünk – vetette fel Zsuzsa, Éva anyja.
– Tökéletesen egyetértek – válaszolta János, Viktor apja – már alig várom, hogy ezt a két csodálatos asszonyt szendvicsbe rakjuk.
– Neked mindig a gruppenen jár az agyad. Talán nekünk is van ebbe némi beleszólásunk – tromfolta le a felesége Mária.
– Igazad van édesem – szólt Zsuzsa, mindig csak ők hajkurásszák az élvezeteket – tudod mit, leszbizzünk egyet, és ha közbe megéhezünk, akkor jöhet a szendvics.

Ezen jót nevetett a társaság. Zoltán szólalt meg újra.

– Hogy lesz az új házban? Úgy élünk, mint amikor a gyerekek villájában laktunk? Időnként egy-egy hétre feleséget cserélünk?