Egy élet számadása 1. rész

Vasárnap hajnal van.
A kakas már kikukorékolta magát. Meztelenül fekszem egy huszonhárom évvel fiatalabb nő oldalán. Bájosan szép, üde, mindig kívánatos és most, hogy alszik... egy tündér. A szuszogásával, halk horkolásával, az egész lényével.
Én közelebb az elmúláshoz, parasztemberként most nem éves számadást végzek, hanem csak számba veszem az életem.

Egy falu széli birtokra hozott a gólya sok évvel ezelőtt.
Ameddig a szem ellátott, minden a családomé volt. Nagyapám a TSZ élén állt, helyét később apám vette át. Bár az akkori rendszer és a bevált termelési forma is már rohadásnak indult. A nagyszüleim kulákok voltak, a földjeiket Rákosiék kisajátították. Apám aranykoronáért vette vissza, ahogy szinte húgyért-szarért a gépeket, és az épületeket is. Saját birodalmat, saját TSZ-t építgetett.

Én az első lépésemet is a kukoricásban tettem meg. Kis Pistike a földre, a földnek született. A gimnáziumot is csak dúlva-fúlva viselte apám. Azt mondogatta, hogy még Kádár alatt a papírnak volt súlya, ma a pénz és a jól irányított nyalás számít. Így lettem érettségizett földtúró paraszt. Nem bántam meg.

Gimnáziumban jó kapós srác voltam. Basztam is, mint a nyulak. Akkoriban nem a minőség számított, hanem a gyorsaság. Kinyalni a csajt szinte véresre a vécében, megszopatni lyukas órán az egyik ablakpárkányon a kihalt folyosón, dugni a szertárban vagy az öltözői padon, ez ment, ha épp úgy jött ki a lépés. Egy volt a lényeg, élveztetni és élvezni. Még fiatal volt az élet. Apám gyakran mondogatta.
„Két fontos dolog kell a férfinak. A nedves, kiéhezett pina, meg jó zsíros föld. A nőbe ne vesd a magod... csak a földbe! ”
Mindig is adtam a szavára.
Számtalan lányt tanítottam meg csókolózni, pettingelni, aztán én lettem a „szüztelenítő. ” Élveztem a nőket is, meg a földdel való foglalatosságot is. Az egyik a testemnek, a másik a lelkemnek adott valamit.
Tizenkilenc évesen belecsúsztam egy elhamarkodott házasságba. Két év gyötrődés után csendben vége is lett. Nem volt nagy dráma, csak egy félresikerült próbálkozás.
Huszonkettő voltam, mikor a szüreti bálon megjelent egy formás, városi lány. Azt mondták, ő lesz az új általános iskolai tanítónéni, ha már nem csak gyakorlatra jár, hanem tényleg meglesz a diplomája.
Az első hetekben lenézett. A szemében csak egy bunkó falusi paraszt voltam. De nekem kihívás lett a kis tanárnéni.