Kísérlet 2. rész

A csendben merültünk álomba, testünk még mindig összefonódva, mint két gyökér. Tamás kicsit horkolt, de nem azzal a földrengést idéző, horrorisztikus fajtával, hanem egy olyan lágy, zümmögő mormolással, amely még a határon egyensúlyozott, hogy ne zavarjon, inkább csak jelezze a mély, békés álmokat. Hajnali ötkor éreztem, hogy megmozdult, és a telefonja fényét láttam a szemem sarkából, ahogy nézegette. Én is koránkelőnek tartottam magamat, de nem ennyire. Általában hat után keltem, de hát aznap szombat volt! És jó volt mellette ébredni. Olyan érzés volt, mint egy meleg takaró a lélekre. Annyira megnyugtató, hogy fel sem merült bennem az a gyors, gyanakvó leltározás a lakásban, amit egy kleptomániásnak gondolt pasinál eljátszottam volna, aki ha a falon lévő TV-t zsebre tudta volna tenni, azt is elvitte volna. Tamás nem volt ilyen. Ő egy mély érzésű, illedelmes férfi volt, tele őszinte kérdésekkel és kételyekkel, persze nem irántam, hanem magával és a helyzetével kapcsolatban. És ezt mind jelezte a szeme, ahogy hitetlenkedve nézett körül, mintha azt kérdezné magában: „Egy olyan parasztember pasi, mint én, hogyan érdemelhette ezt ki? Hogyan kerülhetett egy ilyen kaliberű nő mellé? ” Tudtam, lassan, óvatosan kell tisztáznom vele a dolgokat.
Az ébredés utáni pisilést követően bekapcsoltam a kávégépet. A hangja, a jellegzetes morajlása és a frissen darált kávébab illata betöltötte a konyhát. Megittuk az ébresztőt csendben, csak a kanalak koccanása hallatszott a csészékben. Aztán felálltam, és a fürdőszoba felé indultam.

– Jössz? – Kérdeztem és visszafordultam hozzá.
Ő meg úgy ugrott fel, mint akit áramütés ért. Felállt és az ablakon beáradó hajnali pirkadat fényében teljesen meztelenül állt előttem. A fürdőszoba meleg, párás levegőjében láttam a teste minden részletét. Láttam az izmait, amelyeket a földeken végzett kemény munka faragott ki, nem azokat edzőtermi szobrocskákat, hanem a funkcionális, élő erő domborulatait. A vállai szélesek voltak, a karjai izmosak, de nem duzzadtak, a hátán a gerinc vonala mentén mély árok húzódott, amit annyi hajlongás és teher emelt ki. A melle széles, a hasa lapos, de nem könyvszerűen feszes, hanem élettel teli, puha kontúrokkal.