Az én sztorim 4. rész

A taxiban hátraültem útközben a gondolataim foglaltak el, megpróbáltam megérteni mi is történt velem az elmúlt néhány órában.
Fura izgalom járt át amikor a táskámba nyúlva a kezem a telefonra tévedt. Éreztem legbelül, hogy még érdekes kalandokat hoz majd nekem ha ez megcsörren. Hazaérve visszatereltem magam a hétköznapi dolgaimhoz, iskola, tanulás, eljártam szórakozni és kissé elszomorodtam, hogy a telefon nem csörgött egyáltalán az elmúlt 2 hétben. Arra gondoltam felhivom, de mivel azt mondta Ő fog keresni vártam nem mondanám, hogy türelmesen. A harmadik héten pénteken az iskolában voltam délelőtt, szerencsére éppen a 20 perces szünet volt amikor idegen csengőhangra lettem figyelmes.
Kapkodva kutattam a telefon után nehogy abba hagyja a csörgést.
Izgatottan kotortam elő vettem egy mély levegőt és felvettem. Senki nem szólt bele, ezért úgy döntöttem bemutatkozom és köszönök.
Remegő hangon mondtam, hogy „ szép napot Uram! Dominika vagyok. ”
Rövid csend után csak ennyit mondott, hogy „ délután 3. 30-ra legyél az irodámban pontosan érkezz”.
„ Ott leszek Uram szolgálatodra pontosan ahogy kivánod ” mondtam és ezzel véget is ért a beszélgetésünk.
Az utolsó testnevelés óránkról eljöttem mert azt mondtam, hogy megjött a menszeszem és ilyenkor a tanárnő elengedett haza mindenkit hiszen úgysem vennék részt az órán.
Hazasiettem hajat mostam, fürödtem, a körmeimet kilakkoztam és egy szerény sminket készitettem. Ezzel el is telt az idő indulnom kellett. A tükör elé lépve végignéztem magamon és kiléptem a bejárati ajtón a lépcsőházba.
Odafelé az úton szinte remegő gyomorral utaztam az elkövetkező izgalmakra gondoltam. Egy örökkévalóságnak éreztem amíg odaértem de végre az ismerős kapualjban néztem az órámat hogy 10 perccel korábban itt vagyok. Odébb sétáltam kicsit kerestem egy cigit a táskámban az úttest túloldalán egy kis parkban leültem egy padra elszivni nyugodtan.
Az órámat figyeltem hajszál pontosan 3. 30-kor a csengőhöz léptem és megnyomtam a video kaputelefont. Hamarosan ismerős hang vette fel és berregni kezdett a kapu. A félemeleti irodához mentem a lépcsőn az ajtó résnyire nyitva állt.
A múltkori esetre emlékezve az előszobában levettem a cipőmet és a hideg kőhöz ért a talpam amitől végig futott a hátamon a libabőr.
Az irodában az ismerős puha süppedős szőnyegre léptem és megálltam az iróasztal előtt kb 2m távolságban.