A szemüveges feleség jóbarátja



– Kim hálószobája: 2012. január 7. szombat
– Jaj, istenem! – Bukott ki a szó Sarah szájából szinte sikoltva. Odanéztem.
– Micsoda? – Kérdezte Nikki, mielőtt én megtehettem volna.
– A saját péniszét szopja – mondta Sarah, miközben az ölében heverő számítógépre mutatott.
– Ki az? – Kérdezte Megan, képtelen volt elfojtani a kuncogást a hangjában.
– Hatalmas... nézd csak – mondta Sarah, miközben Megan és Nikki felé fordította a számítógépet, akik mindketten a franciaágyam másik oldalán ültek. Még mindig nem láttam semmit.
– Mit nézzek? – Kérdeztem, miközben nyújtózkodtam, és megpróbáltam Sarah körül kukucskálni.
– A nagy farkát!
– Kinek a nagy faszát?...
1.
Soha nem lehet tudni, hogy egy baj tovább fejlődik-e egy még nagyobb bajjá, vagy valami jó sül ki belőle. A most következő történet ez utóbbira példa.
Egy nagy hurrikánban tönkrement az egyik hajónk. A nagyon gyakorlott matrózainknak majdnem sikerült az egyik északi tongai sziget kikötőjébe bevinni a hajót a viharban, de végül egy hirtelen széllökés a kikötő mólójának lökte. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány könnyebb sérülttel megúszták a dolgot és a hajó is javítható maradt. Csak kiesett vagy 3 hónapra a szállításból. A másik hajónk nem győzte egyedül a szépen megnövekedett áruforgalmunkat, kölcsön hajót meg nem lehetett szerezni, mert sok hajó járt pórul abban a...
Októberhez képest csodaszép idő van, süt a nap, nincs túl meleg, épp alkalmas a klíma a házasságkötéshez. Alan utálja a nagy meleget, míg szerelmének teljesen mindegy. Több mint két év jegyesség után eljött az idő, hogy egybekelljen a még mindig szerelmes két férfi.
Persze, ha minden a terveik szerint alakult volna, és nincs a tragédia, már rég túl lennének rajta.
Kai a hátán feküdt, kezét felemelve csodálta a feketeköves karikagyűrűt, amit egy percre sem vett le azóta a nap óta...
Eljött a nagy nap! – gondolta, hiszen már azt hitte, nem lesz esküvő soha. Viszont szerelmét, emiatt sem hibáztatta volna, mert a lényeg, hogy együtt vannak. Lassan kelnie kéne, mert a saját...
A francba, megint nyikorog ez a vacak szék! Olyan, mintha minden mozdulatomra szét akarna esni. Már csak az kéne nekem, mi lenne az otthoni munkámmal? Na, mindegy, 22: 07 a java már lement a műszaknak. Áron visszajött a kiskonyhából, kezében két műanyag pohárral. Már messziről éreztem, hogy nem rendes kávé az.
– Hoztam neked is – mondta, és odanyújtotta. – Tudom, nem igazi főzött, de legalább meleg.
Elvettem. Egy pillanatig szaglásztam, de csak bólogattam.
– Utálom az ízét! Csak ne aludjak be. Ennyi az igényem mostanság.
Lehuppant mellém, ő is a kávéját szürcsölte.
– Az a csoda, hogy ebben az akváriumban bárki is ébren marad – morfondírozott. – Ha nem...
A művész. Vagy inkább a vászon?
Ott álltam a rohadt városi zuhanyrózsa lüktető vízsugara alatt, de a vízsugár nem volt hasznosabb, mint egy nyakamra célzott kerti slag, és homályosan egy gyerekkori történelemkönyvem jutott az eszembe. A római fürdőkről volt benne szó, és emlékeztem, hogy elképedtem az ötleten, hogy férfiak és nők együtt fürödtek. Abban a befolyásolható korban olvastam a könyvet, amikor az ilyesmi még inkább undorítónak, mint perverznek számított.
Volt benne egy illusztráció egy férfiról, aki a gőzfürdőben vagy egy forró medencében, vagy valami ilyesmiben olajjal kenegeti magát, majd valami bronz izével, mint egy tompa késsel, kaparja le magáról a szennyeződést....
Másnap reggel elaludtam, így nem voltam egyedül Carmennel, mivel Tony is folyton jelen volt. Amikor Tony és én készen álltunk az iskolába indulni, csak odamentem Carmen mögé és azt suttogtam a fülébe: "Találkozzunk nálam suli után. "
Nem vártam meg a reakcióját, miközben kimentem a házból.
Szokás szerint az iskola nem volt túl izgalmas, de az idő eltelt és miután letettem Tonyt az autószerelőnél, hogy megkapja az autóját, hazamentem a saját házamba.
Néztem a videót, amin a Carmennel való baszásom volt felvéve az osztálytermében. A hang jó volt, de a képek gyakran kissé elcsúsztak a telefonom helyzete miatt. De látva és hallva, ahogy Carmen nyögött és nyöszörög, miközben...
A szerkesztőségben ahol dolgozom magas a nők aránya. A legtöbb televíziós szerkesztőség ilyen. Folyamatosan özönlenek a főiskolai gyakornokok – főként fiatal lányok – és ott vannak a szokásos producerek és hír-riporterek, szintén többnyire fiatal nők. Ez egy olyan iparág, amely vonzó a lányok számára, amikor karrierjükön gondolkodnak; és persze a hozzám hasonló strébereknek is vonzó.
Van egy másik dolog is a tévéhíradó üzletággal kapcsolatban ami széles körben ismert: hajlamos a szépséget jutalmazni ha az éteres tehetségekről van szó. Nincs más dolgod mint megnézni a nagy országos hírhálózatokat és látni, hogy a csinos lányok és jóképű fiúk felkerülnek az adások élére és ez itt a News...