Hírek

Boldog karácsonyt! 1. rész

Csúf csörömpölés, csúszkáló, karistolva sikamló hang zavarta meg a húszméteres fákon dalolászó madarak lágy énekét. El is hallgattak egy villanásnyi időre a dalnokok, hogy felhívják a nyári délelőtt csendjében a figyelmet a kellemetlen, érdes súrlódásra, és annak esetleges fizikai következményeire a figyelmét azoknak, akik a szép nyári égbolt alatt töltik az idejüket.

Juli a verandára állított ernyős hintán lapozgatta a reggel érkezett...

Nicky története 6. rész - Családi karácsony

A Sergióval és a bátyjával, Carllal való kis kalandom után rendesen vissza kellett fognom magamat, hogy fenntartsam a szolid képet. Az öltözködésben, a sminkben nem vettem vissza, egyszerűem imádtam szexin, kívánatosan kinézni, de a randizást felfüggesztettem. Pontosabban elmentem egy-két sráccal, de a búcsúcsóknál, a könnyed tapizásnál nem hagytam többet, így aztán hamar elterjedt, hogy a dögös Nicky-t nem könnyű ágyba vinni, és az ezzel...

Faye, a fotós

Egy ártatlan kéréssel kezdődött: két nappal Karácsony után Beth felhívta barátját és szomszédját, Faye-t, és elmondta neki, hogy ő és Bob vettek maguknak ajándékként egy digitális SLR fényképezőgépet.
– Tőlünk, nekünk – magyarázta. – Szeretnénk pár fényképet kettőnkről, és mivel te jól fotózol, arra gondoltunk, hogy téged kérünk téged meg erre.
– Szívesen segítek – mondta Faye. – Mikor szeretnétek?
– Ma este vacsora után? Nyolc...

Szenteste éjszakája volt

Utáltam a hideget.
Amikor olyan messzire utazik északra, mint én, nem volt nyugalma a vakító hó és a csípős hőmérséklet miatt. Egy srác számára, aki évek óta az Egyenlítőn élt, ez az időjárás kínszenvedés volt. Nem tettem volna meg ezt az utat akárkiért. Valójában csak egy ember tudott rávenni, hogy idáig északra jöjjek ebben a mély fagyban, már sokadik éve.
Szerencsére a SnowCat – a lánctalpas hójáróm-, amelyet az utazás utolsó száz kilométerére béreltem a legjobb volt. Sok fejlesztést hajtottak végre a „SnowCat-iparban” az évek során. Még mindig emlékszem az első utazásomra. A járgánynak – állítólag – volt egy „kabinja”, de ez nem volt más mint egy elbűvölő vászon fülke, elöl egy...

Az új digi-kamerám 2. rész

Másnap – vasárnap reggel – lassan felébredtem. Előző este rendszereztem és válogattam az anyámról készített képeket. Mindent elő akartam készíteni amikor jön és megnézi őket. Kis barátom tegnap este ismét megkeményedett a gondolattól. Meztelenül feküdtem az ágyamban és könnyedén játszottam a farkamon, visszaemlékezve a tegnap estére.
Nagyszerű volt amit megtapasztalhattam, és reméltem, hogy ez nem egyszeri eset lesz. De ebben azért nem voltam olyan biztos. Mindenesetre meglepett, hogy ilyen messzire hagyta magát elmenni. Hogyan reagál, ha a konyhában találkozunk? Nem tudtam megmondani.
Halk kopogtatás hallatszott az ajtón, és azt hittem anyám az, mert vasárnap mindig ő kel fel...

Égési sérülés

Szeptember végi, forró, vénasszonyok nyara volt. Bugyiban feküdtem az ágyon elterülve, munka után a felforrósodott panel harmadik emeletén, 34 évesen, egy – az élettől kapott marha nagy – pofoncunami után.
Az anyukám strókot kapott. Végzett ápolónőként, az MRI leletet látva tudtam, hogy az esélye szinte nulla. Ha a mélyaltatásból felébresztik, egy élettelen élete lesz. Apa a romjaiba zuhant. Magatehetetlen, karnélküli óriás lett. Ő, akit a nap 24 órájában kiszolgáltak, aki még a fenekét sem törölte ki kérdés nélkül, ott találta magát egyedül, tehetetlenül. A háztartáshoz fingja sem volt, még azt sem tudta, hogy hol keresse a ruháit, ráadásul élete szerelme mélyaltatásban alszik. Naponta...

Nagynéném és szeretőm

Van úgy az életben, amikor megéri zsákutcába kanyarodni, tövig nyomni a gázpedált a sötét éjszakában, és nekiszáguldani a falnak. A zsákutcába, amit már jó előre táblák jeleznek,
mégis ott fénylik valami a legvégén, ami olyan lendülettel hív magához mielőtt még el sem fordítottad a kormányt, hogy nem is akarsz, nem is tudnál neki ellenállni, és amint bekanyarodsz, magába szippant. Hogy az én esetemben mi volt ez a valami? Még ha bizonyos...

Ismertem egy lányt

Klárinak.

Kicsi volt, éppen csak vállamig ért, pedig én se vagyok egy kosaras termet. Teste formás, keble telt. Sohase hordott melltartót, így még ruhán keresztül is mindig örömet szerzett hullámzó mellei látványa. Vállig érő haja és szeme fekete, bőre viszont szinte teljesen fehér volt. Szemöldöke nem volt túl vastag, de orrnyergénél a szálak szanaszét álltak. Orra egyenes volt és nagyobb, mint amit arca mérete indokolt volna, ettől egy...

Az angyal, aki elvesztette szárnyait

Esteledett. Angyal készülődött. Szokásos módon átgondolta a teendőit, mielőtt új szolgálati helyére indult, de a szokottal ellentétben, most erősen izgult. Hiába őrzött már sok csacsogó-totyogó, folyton potyogó apróságot, azért az mégis merőben más feladat volt, mint a mostani.
Egészen más csetlő-botló gyermekek hóna alá nyúlni, elkapni, vagy más irányba terelni a magukra rántott vázát, virágcserepet, forró levest, mint egy 30 év körüli...

Nelli szappanoperája

"Csak egy dézsa forró víz, és ugyanolyan leszek mint előtte, csak lesz egy újabb mocskos emlékem ", valahogy így mondta az isteni C. C. (vagy az isteni B. B.? ) a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ban. Most rám férne az a dézsa forró víz.

Lassan mozdultam, felvettem a köntösöm. A melltartómat hagytam a padlóra esni. Nem érdekelt. Azóta nem éreztem magam ilyen nirvánásan, hogy rajtakaptam Lórit Ildivel, pont itt, ebben az ágyban. Előkapartam...

Matekóra 6. rész

Béla
Merengésemből Anna hangja térített vissza a valóságba.

– Meg tudsz nekem bocsájtani?
– Persze, gyere, had öleljelek meg. – Tártam szét a karjaimat, álló fasszal.
– Én bízom benned! Nagylány vagy már, azt csinálsz, amit akarsz. Szeretlek, és megtennék érted bármit! Érted? – Folytattam, mélyen a szemébe nézve.
Közben meg kattogott az agyam a hallottakon, és különös izgalommal töltött el, milyen lenne, ha meglesném, amint Andris meghágja a nejemet. Megcsókoltam Annát, és a gyengéd odaadást éreztem rajta.

– Drágám, magamban akarlak érezni! – Markolta meg meredező férfiasságomat.
– Tégy magadévá! Azt szeretném, hogy mutasd meg nekem, mennyire...

Félre gondolt igazság

Huszadik érettségi találkozómra készülök felfokozott izgalommal a mostani nevén Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolába. Ez lesz az első, mert az előző háromra más elfoglaltság miatt nem tudtam menni. Kapcsolatot sem tartottam senkivel, mert a csak lányokból álló osztályunkban az elitkék között kiríttam a sorból, mivel én egy paraszt családból valóban a tudásom alapján kerültem felvételre a megyés püspökünk ajánlásával, ami szintén rossz indítás volt, csókosnak tartott mind diák, mind tanár. Nekem jó menekülés volt a 0-24 órás tanulás. Én valósan voltam kitűnő tanuló négy éven át, szín ötös, elnöki dicséretes érettségivel. Jogra mentem, ahogy...