DEC.
16.
2024
Bánkúti kúrását kilesve – és szégyen, vagy nem, de megkívánva őt, – még Lászlóval való szeretkezéseinkkor is a hátulról látott, kigyúrt testre, izmos hátra gondoltam. Próbáltam vele a párbeszédeket abba az irányba terelni, de a külső körülmények rendszeresen meggátolták. Talán 3-4 héttel az eset után, egy nyugis szombati ÜTI elé néztem. Még az őrök is jók voltak, jó volt a hadműveleti tiszt is, minden IS egy könnyű, pihentető szolgálatra utalt. A szolgálat átadás-átvételkor az ismert arcok között akkor nem tűnt fel, hogy ott áll Bánkúti is. Fegyverfelvétel, tárazás után a kapusok melletti ÜTI szobába mentem. Megdöbbenésemben visszahőköltem, mikor észrevettem, hogy Bánkúti van a kapus...
– Hadnagy, magának valami különleges feladatot adnék! – puhatolózott nagyot sóhajtva a kackiás bajuszú, idős, őszhajú ezredes, miközben hunyorító szemeivel egy családi képen alaposan szemügyre vette a beosztottja Balatonparton készült, boldog családot ábrázoló fotóját.
– Igenis, ezredes úr! Mi lenne az, ha szabad kérdeznem? – lepődött meg Teodóra, miután nem számított rá, hogy a lejáró szabadsága végén majd pont az ezredes fogja az otthonában meglátogatni. Gyanús pillantást vetett a vele szemközti fotelban ülő, egyenruhában is nagyon csinos, egyfolytában őt hesszelő katonalányra, majd a szeme sarkából kérdő tekintettel meredt a szálfaegyenes felettesére.
– Nagyon szép gyerekei...
Greg kopogás nélkül nyitott be a lány szobájába és megállt az ajtóban.
– Jajj Greg, – csattant fel Linda a fiúra nézve. – A szívbajt hozod rám. Nem tudsz kopogni? – kérdezte s visszafordult a televízió felé.
Greg végignézett az ágyon hasaló lányon. Tekintete elidőzött Linda halvány rózsaszín tangáján, mely szinte egybeolvadt hasonló színű feszes bőrével.
– Mi van mit akarsz itt? – nézett vissza Linda az ajtóból meredten bámuló...
Mindketten fiatalok voltunk, szenvedélyesek és féktelenek. Klaus huszonegy, én pedig tizennyolc. Ez az a kor, amikor az embert elragadja az első igazán nagy, és mindent elsöprő szerelem. Lehet előtte is, és utána is, de van egy, ami mindegyiknél szebb, és emlékezetes lesz évekkel később, amikor rászáll az idő jótékony, és mindenható fátyla, és csak a szép és varázslatos percek maradnak, eltünnek az apró szépséghibák.
Klaussal egy iskolai...
A következő eset még '94 környékén történt velem.
K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat.
Néha aggódva pillogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot.
"Nem kéne valami védett hely felé vennünk az irányt? " kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott....
Gyerekkorom óta álmodoztam róla, hogy milyen lehet egy lánnyal átélni a legnagyobb gyönyöröket az életben. Soha nem gondoltam komolyan, hogy valaha valóra is válhat, de jó volt álmodozni róla.
Az érettségi utáni utolsó, önfeledt nyaramat egy nagyon kedves barátnőmmel, Laurával töltöttem. Laurával a gimnáziumi évek alatt alakult ki a barátságunk. Megosztottuk minden kis titkunkat, felfedtük egymás előtt vágyainkat, álmainkat. Együtt sírtunk,...
– Száműztök?
– Igen – a mély hangnak súlya volt.
– Ezt nem gondolhatod komolyan!
– De. Teljesen komoly.
– Én nem csináltam semmi rosszat!
Mély sóhaj hallatszott az íróasztal mögül ülő alakból, mintha akaratlanul is felismerné az évezredek óta tartó nyilvános vidámság felgyülemlett súlyát. Erős ujjak fésülték át a havas szakállt, mintha megfelelő szavakat keresnének.
– Emlékeztetnem kell téged Trixellian az ellened felhozott vádak részleteire?
– De...
– Kezdésként: megtöltötted egy segéd-manó szekrényét szénnel.
– Azt hittem, ez elég vicces, Mikulás.
– Tillenia aligha találta viccesnek. Főleg, hogy minden széndarabnak lába volt.
– Igen,...
Csendben ültem a családommal és reggeliztem. Mindenkinek más gondolatok jártak a fejében. A férjem ma reggel munka ügyben Bostonba repült egy hétre. A fiam és a lányom valószínűleg az iskolára gondolt. Tegnap este ugyanebbe az időpontba vittek a gondolataim, amikor a fiam megkérdezte, pózolhatok-e neki, hogy tudjon néhány képet készíteni a motorjáról.
Hogyan fogalmazta meg?
Kellett neki egy csaj a képen a motorjával. Tinédzser volt, alig töltötte be a 18. életévét, hobbija a krosszozás volt. Tavaly a férjemmel vettünk neki egy Honda motort. Azóta minden szabadidejét ennek szentelte. Tegnap este beleegyeztem, hogy pózolok neki. Úgy gondoltam, ez fontos neki, és elég...
Bea vagyok, 23 éves és az életem az elmúlt pár évben, nem igazán úgy alakult, ahogy szerettem volna. Az iskolában, a munkahelyeimen nem érzetem jól magam, a magánéletem katasztrófa, néhány rövid kapcsolat és sok csalódás után, már mindenkit elutasítottam aki közeledni próbált hozzám, pedig sokan voltak. Még akkor is ha nem tartom magam különösebben szépnek. Átlagos testalkatú vagyok, nincs rajtam plusz kiló, de nem is sportoltam soha életemben.
A sikertelenségektől a depresszió szélére kerültem.
Úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, ezért felkerestem egy pszichológust akivel hónapokig dolgoztunk azon, hogy feltárjuk a problémákat. Az utolsó foglalkozásunk alkalmával elmondta, hogy...
Üdülésünk – és első leszbi élményünk – után Judittal havi két-három alkalommal szórakoztattuk egymást. Ezek az alkalmak egyre jobban összehoztak, közelebb sodortak egymáshoz bennünket. Ha nem volt szex, akkor is volt közös témánk, pl. A Törté-net oldal írásai. Imádtuk Kexi néha humoros, mégis izgalommal teli írásait, Salsa fordításait, Lola-Éva páros múltba visszatérő stílusát, Lolamackó romantikus írásait. A leszbit Kékég útmutatása erősítette bennünk. Hiányoztak viszont a kommentek. Andreas nyelvtani okítása, mégis tényszerű kinyilatkoztatása, Álmoska kos kitörései, ahogy Andreassal perlekedik. A fórum is haldokolt, bár Titti próbálta pörgetni.
A szex miatt nem süllyedtünk el a...
