Hírek

JÚN.
5.
2025

Az élet rejtelmei 1. rész

Harminc évvel ezelőtt

Reggel hétkor indult a busz a Városháza elől. Keserédes volt a hangulatom, mert ez volt az utolsó angoltáborunk. A következő évben már érettségi, nyárra meg mindenki megy a maga útjára. Az utastérben süvített a klíma. A mellettem lévő helyet Virág foglalta el, mivel az egész társaságban csak mi ketten voltunk a sulinkból, így egyértelmű volt, hogy összetartottunk.
Három évig szó szerint el voltunk egymás mellett. Ült már mellettem bioszon, meg néha átrakták hozzám matekon, de úgy igazán sosem beszélgettünk. Csendes lány volt. Kicsit mindig úgy húzta maga után a lábait, mintha nem akarna zajt csapni még a járással se. És persze mindig volt rajta valami...


A falu szolgálatában 5. rész

Csendben jöttünk haza. Annamari nem kérdezett, csak ott volt mellettem. Az út hosszú volt, de nem emlékszem belőle semmire. Nem a tájat néztem, nem a kormányt szorítottam, hanem a gondolataimat, ahogy egymás után fojtogatták a torkom. Tudtam, hogy ennek a hétvégének vége. Talán valami másnak is. Annamarit szó szerint kidobtam a lakásánál és még nagyobb tempóban mentem haza. A ház elé gurulva megláttam anyám árnyékát az ablakban. Mire becsuktam a kocsi ajtaját, már ott is állt a bejáratban. Törékenynek tűnt, ahogy ott állt a papucsában, kócosan, háziköntösben, könnyes szemekkel. Megölelt, de nem szólt, csak suttogva kérdezte:
– Mi lesz velünk, fiam?
Bementünk. A házban fojtott,...


Suttogó

– Kibaszott Kim Seok Woo! Mi a francot csináltál már megint! – a díszletek mögül egy kellemetlen külsejű, nagydarab fickó kiabálása hallatszik. Egyedül az a fiú nem zavartatta magát, akiről szó van, és nem mellesleg a fickó haragjának nagyon is örül... – Kikezdtél a vezérigazgató szemefényével? – folytatja a nagydarab, és közben az épp szidalmazott fiú felé közeledik.
– Mondtam már, hogy ne hívj így... – szakítja félbe flegmán menedzsere szentségelését. – Neked is, mint mindenkinek: Rowoon vagyok! Értve?
– Na, hogy rohadj meg akkor te... – ugrana a fiúnak, ámde ő sokkal gyorsabb, és persze ott az is közrejátszik ám, hogy két fejjel magasabb, nem úgy, mint a menedzsere, aki úgy néz...


JÚN.
4.
2025

Üres a fészek 6. rész

Újra a fürdőruhánkban kint a medencénél.
Csodálkoztam azon, milyen meleg és nehéz az éjszakai levegő. Olyan nyálkás, hogy azon tűnődtem vajon a cigarettafüst kilélegezve ott marad-e és nem tűnik el, mint a régi filmekben. Rob a medence fényétől zölden izzó almát öntött. Amolyan folyékony formában is pompásnak tűnt.
– Tetszik az új bikinim? – kérdezte Lori. – Pimaszabb mint a többi. Rob szerint jó ha többet mutogatom a seggem, de... nem tudom.
– Bölcs és intelligens ember – mondtam. – Abszolút egyetértek vele.
Lori elmosolyodott.
– Néha úgy beszélsz mint az a Spock srác a Star Trekből.
– Hmmm – mondtam. – Ez jó vagy rossz?
– Aranyos. 'Trekker' vagy? Így...


Csaló tanárnő 7. rész - Carmen és Ryan vásárolni megy

Másnap Peter hazaérkezett és a hét hátralévő részében Carmen és én megpróbáltunk együtt lenni, amikor csak tudtunk. De nehéznek bizonyult, így azokon a ritka alkalmakon, amikor Peter és Tony is távol voltak, összejöttünk egy-egy órás tüzes együttlétre. A szex ilyenkor mindig hihetetlenül forró és intenzív volt, mert Carmen és én távolról figyeltük egymást, néztük egymás testét, mosolyát, mozdulatait és hasonlókat. Így mire tudtunk néhány percet együtt tölteni, hogy kielégítsük a vágyunkat, mindketten elveszítettük az irányítást. De elégedetlen voltam ezzel a helyzettel és úgy döntöttem, hogy előrelépek Carmennél, amikor úgy érzem,  hogy lehetséges.
Tíz nap elteltével elérkezett a...


JÚN.
3.
2025

Az új élet 1. rész

Nem vagyok beszédes ember. Soha nem is voltam az. De ma este, ebben a sarki kocsmában, valami megrogyott bennem. Ott ültem a habos söröm fölött, már a második korsónál jártam és csak néztem bele, mint valami lyukba, ami beszippantja az ember lelkét. Az öcsém velem szemben ült, figyelt. Ő mindig tudta, mikor nem kell beszélni. Ma este viszont kellett.
– Elment – mondtam végül, halkan, mintha még mindig nem hinném el. – Az öcsém nem szólt. Csak egy kicsit bólintott, aztán kortyolt a saját söréből. Éreztem, hogy várja, mondjam tovább. Hát kimondtam, amit egész nap forgattam a fejemben, mint valami rozsdás vascsövet, amit nem merek eldobni.
– Levelet hagyott. Azt írja, hogy nem tud így...


80-as évek 45. rész - Hétvége

Drágámhoz péntek este 8, Somogy-epressz. De ha ő ül rajta, akkor szexpressz. A délutáni eső után megint kisVelence a vasútállomás előtt. Ki volt az a marha aki a város legalacsonyabb pontjára tette az állomást? Lehet arra gondolt hogy nem csak vonattal, hanem akár hajóval is lehet ide érkezni.
NOHAB balról be, szállnak le a népek, az én ragyogó szépségem is köztük, mintha évek óta nem láttuk volna egymást, úgy megörültünk. Csak a fél állomás nézett, de ki nem sz@rja le? Krisztina előadta a „Hal a szatyorban” című monodrámát, legalábbis úgy pislogott. Eriggy át, itt van az állomással szemben a színház, ott add elő magad! De énutánam Krisztina is megkapja a sok-sok puszit, igaz addigra már...


Szemléletváltás

Ülök a rendőrség rideg várójában, a műbőr szék nyikorog alattam, a plafonon neoncsövek zúgnak. Várok. Még mindig. Ahogy itt ülök, leperegnek bennem az életem egész eddigi történései. Az én filmem.
Már kislánykoromban tudtam, hogy mi akarok lenni. Körzeti megbízott. Ott a faluban, ahol felnőttem, a rendőr szent volt, meg félelmetes. Mindenki köszönt neki, és senki nem mert vele viccelődni. Vele szemben tisztelet, – meg egy kis gyomorgörcs – járt a szolgálati egyenruhához, akire akárcsak ránézett. Én meg csak álltam az utcán, a kék villogót bámulva, és azt motyogtam magamban, Egyszer én is ilyen leszek.
Beadtam a jelentkezést a rendészeti suliba. Az orvosi vizsgálat? Simán ment....


JÚN.
2.
2025

A falu szolgálatában 4. rész

Most kezdtem igazán megérteni, mire célzott Zalán azzal a sejtelmes félmosollyal meg a „kicsi pluszokkal. ” Az ember nem gondolná elsőre, hogy a falugondnoki munka mellé hárem is járhat, de pár hónap leforgása alatt szépen kialakult egy három fős „váltásom”, észrevétlenül, természetesen. Már nem volt szükségem a markom hűséges szolgálatára, mert mindig akadt egy meleg test, egy puha comb, egy hívó tekintet, ha úgy kívántam. Logisztikában is fejlődtem. Tudtam, mikor ki a soros, mikor kitől kell távol maradni és hogyan lehet úgy szervezni a délutánokat, estéket, hogy senki ne találkozzon senkivel és hogy mindenki úgy érezze, ő a kivételes. A faluban persze suttogtak. Azok se voltak buták....